Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-07 / 14. szám
Tizenhetedik évfolyam. 14. szám. Pápa, 1907. április 7. A lap szellemi részét illető közlemények Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerKesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden Vasámap, 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János = szerkesztő czimére küldendők. = 3 r ----- főmunkatárs czimére küldendők. ----Felirat a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez az 1848: XX. t.-c. 2. §. végrehajtása tárgyában. Tudvalevő, hogy a közös ügyek intézésével megbízott prot. bizottság f. év január havában kérvényt intézett gróf Apponyi Albert kultuszminiszter úrhoz a címben említett tárgyban. E kérvényre Apponyi a következő választ adta: „Magyar vallás- és közoktatásügyi minisztérium 6432. 8z. Az 1848. évi XX. t.-cikk végrehajtása tárgyában az ev. ref. egyetemes konvent és az ág. hitv. ev. egyház egyetemes gyűlése részéről, a két protestáns egyházat közösen érdeklő ügyekben kiküldött bizottság elnökeinek hozzám intézett kérvényére vonatkozólag, melyben az 1848. évi XX. t.-cikk 2. §-ának végrehajtását kérik, a következőkről van szerencsém a bizottfágot értesíteni: Az 1848. évi t.-cikk 2. §-a kimondja, hogy „E hazában törvényesen bevett minden vallásfelekezetekre nézve külömbség nélkül tökéletes egyenlőség és viszonosság állapíttatik meg.“ A hivatkozott törvényszakaszban kimondott elvet az 1868. évi Lili. t.-c. nemcsak fentartotta, hanem a keresztyén vallásfelekezeteket illetőleg megfelelőleg éa kötelezőleg szabályozta s az elv az 1895. évi XLIII. t.-cikk 6. §-ában szintén kifejezést nyert. Minthogy a felekezetek közötti teljes béke és megnyugvás csak úgy érhető el, ha jogviszonyaik a tökéletes egyenlőség és viszonosság alapján nyugosznak, s minthogy a felekezetek közötti béke állandósítása és a súrlódások kikerülése nemcsak a felekezetek, hanem az állam jói felfogott érdeke is, a kormánynak legkomolyabb törekvése és feladata a fent- 1 ivatkozott törvényekben lefektetett elvnek szigorú végrehajtása. A törvény eme rendelkezése önmagában véve is oly természetű befejezett parancs, hogy mig egyfelől annak általános rendeletekkel való további végrehajtása alig eszközölhető, másrészt feleslegesnek mutatkozik abból a szempontból is, mert az általános rendeletek ellen az egyes felekezetek éppen úgy véthetnek, mint a törvény ellen. Miért is a törvény e szakaszának végrehajtása körül a dolog természeténél fogva a kormánynak az a feladata és teendője, hogy a törvényben lefektetett elvet minden egyes konkrét esetben a legszigorúbban alkalmazza és a felmerülő és tudomására jutott és hozott jogsérelmeket a törvény intencióinak megfelelőleg orvosolja. A felekezetek közötti jogegyenlőség és jogviszonosság törvényileg megállapíttatván, annak szigorú betartása úgy a felekezetek, mint a kormánynak kötelessége, s az elv betartása már önmagában is a törvény végrehajtása. Van szerencsém egyébként tisztelettel megjegyezni, hogy a hivatali elődeimhez intézett memorandumban a Bizottság által felhozott konkrét sérelmi esetek már hivatali elődeim által vizsgálat tárgyává tétettek és amennyiben még függőben volnának, az itt kifejezett elv szerint fognak elintéztetni. Budapesten, 1907. évi január hó 24-én. Apponyi s. k. Erre a miniszteri leiratra felel a közös bizottság március 11-iki üléséből kelt felirat, mit egész terjedelmében itt közlünk: Nagy méltóságú m. kir. vallás- és közoktatásügyi Miniszter Ur! Nagyméltóságod leiratában minden kételyt kizárólag azt az álláspontját fejezi ki, hogy velünk az 1848. évi XX. t.-oikk 2. §-ának végrehajtása tárgyában tovább tárgyalni nem akar, mert Nagyméltóságod szerint az egyenlőségi elv kimondása által a kérdés már meg is van oldva és ezért ezen kérdésben nincs már mit tárgyalni. Nagyméltóságod ezen álláspontjával szemben kötelességünk azt kimutatni, hogy Nagyméltóságod álláspontja téves és hogy a törvényben megállapított egyenlőségi elv megvalósítása részletes törvényhozási intézkedéseket tesz szükségessé. Tesszük pedig ezt a következőkben: Nagyságod leiratában erősen hangoztatja, hogy „a kormánynak a legkomolyabb törekvése és feladata a 48 : XX. t.-cikk 2. §-ában lefektetett elvnek szigorú végrehajtása“, de azt mondja, hogy az egyenlőségi elvnek általános rendeletekkel való végrehajtása alig eszközölhető, másrészt feleslegesnek tartja, abból a szem
