Dunántúli Protestáns Lap – 17. évfolyam – 1906.

V. Könyvismertetés - Debreczeni Lelkészi Tár, III. k. Ism. Szücs József

csak nem fogadhatok! Itt is bajos dolog gáncsolni valót keresni, ahol már a gondos szerkesztő ugy meg­válogatta a munkákat, hogy —. legalább jogosan — lebecsmérelni egyet sem lehet. Vagy sajtóhibákkal hozakodjak elő ? Van e kötetben is mindenesetre, de elenyészően csekély számban és lényegesen zavaró nem igen. Kevésbbé lényeges kifogásokat felhozhatnánk, p. o. hogy egyik-másik beszédben akadnak kissé száro­zabb részletek, hol az erő és élet nem igen érzik, ezen azonban segít az átdolgozás. A 271. lapon pedig ezt olvassuk; „És most ti hozzátok fordulok konfirmáló ifjú hivek !" Helyesen : konfirmálandó ifjú hivek. Igaz, hogy nem egy műveltnek látszó egyén mondja ezt di­vatból : „ma konfirmált a fiam, vagy a leányom." De aki kerüli a nyegle felületességet és imeri e szónak elég egyszerű és világos jelentését, az nem fog menni a világtalannak utján. Mi, akik egyetlen konfirmálandó gyermeket sem konfirmálunk ugy, hogy meg ne értet­nők vele, mi az a konfirmáció, nem adhatunk táplá­lékot az ilyen értelmetlenségnek. Elvégre annyit min­den református embernek tudnia kell, hogy nem az ágendás gyermekek konfirmálnak (kit? talán a papot?) hanem a pap konfirmálja őket. Azért nem hagyhattam megjegyzés nélkül e hibás kifejezést, melyről különben azt hiszem, csak sajtóhiba, mert azt nem tételezhetem (nem is tételezem) föl a különben szép beszéd Írójáról, hogy ő maga is tévedésben volna és tévedést terjesztene ilyen elemi dologban. Ami a kötet külsejét illeti, a kötése diszes, papirja jó, erős, betűi világosak és jó nagyok, egész kiállítása gondos. 591 lapon ád annyi hasznosat, szépet és tar­talmasat, hogy bárkinek jó lelkiismeretlel ajánlható. Nincs is más mondani valónk, minthogy mi is üdvözöljük a derék szerkesztőt nemes fáradozásaiért, a kiadót áldozatkészségéért. Most is azzal az óhajtással zárom ismertetésemet, mint tavaly : adja Isten, hogy minél előbb lássuk a XII. kötetet! Szűcs JÓZSEF alsóörsi ev. ref. lelkész. Yegyes ^özÍEményel^ — Lelkészi kinevezés. A kassai javító intézetnél hirdetett ev. ref. lelkészi állásra az igazságügyi minisz­ter Dávid Gyulát nevezte ki, egyenlőre ideiglenes mi­nőségben. — Nemes adományok. Czike Lajos főik. gondnok úr 300 koronát adott a nőnevelő intézetnek ; Szászy Józsefné, Dorsánczky Janka úrnő pedig végrendeleti!eg 200 koronát hagyományozott a főiskolának. A jó cse­lekedetek önmagukban hordják jutalmukat! — Egyházkerületünk rendkívüli közgyűlése ápr. 20-án lesz Székesfehérváron. Főbb tárgyai: Az 1905. évi zárószámadások ; az igazgató-tanács előterjesztései; törvényjavaslat az alapítványokról. A helybeli lelkészi hivatal a gyűlés tagjait, ha ez iránt megkeresik, kész­séggel elszállásolja magánházaknál, esetleg vendéglők­ben foglal le számukra szobát. — Vallásos estély. A komáromi ref. templomban e hó 7-én volt az utolsó vallásos estély, amelyen főt. Antal Gábor püspök-lelkész úr megható imája és a darvini elmélet ellen küzdő, nagy figyelemben részesült szabad előadása, a gazdaénekkar énekszáma, végül Nagy Kornél püspöki titkár felolvasása gyönyörködtet­ték az egybegyűlteket. — Szeretetvendégség. A komáromi ref. ifj.-egy­let a nőegylet buzgó hölgytagjai hathatós segítsége mel­lett nagyon szépei- sikerült szeretetvendégséget rende­zett. A estélyt — mint közének — a XXXIII. zsoltár nyitotta meg, melynek elhangzása után főtiszt. Antal Gábor püspök-lelkész úr megragadó s áhítatra gerjesztő imája következett. Majd fellépet az emelvényre Nagy Kornél püspöki titkár, ki a tőle megszokott élvezetes modorban magvas bibliamagyarázatot tartott. Az estély míívészeti részében Rácz Dezső pápai főgimn. tanár mesteri hegedüjátéka és özv. Baross Jenőné kellemes zongoraszámai után Antal Ella urleány szavalta el Szíj Ferenc vármegyei aljegyző zongorakisérete mellett „Mi a haza ?" c. melodrámát. A szavaló hölgy kellemes megjelenése, nyugodt higgadtsága, a szavalásra nehéz költemény előadása, a költeményt átható hazafiasság nyilvánvaló átérzése oly lelkes hangulatba vitték a közönséget, bogy valóságos tapevihar jutalmazta első paróchiánk szép reményekre jogosult ifjú virágát. Konkoly Th. Béla ifj. egyleti elnök élénk figyelemben és tetszésben részesült zárószavai után közének zárta be az estélyt. Az ilyen szeretetvendégségeket, mint amelyek úgy az egyháztársadalmi élet fellendítésére, valamint a fe­lekezeti korlátok eltüntetésére kiválóan alkalmasak, nem lehet eléggé méltányolni. Amely egyházakban alkalmas segékezőkben nincs hiány, jól teszik a nt. lelkész urak, ha meghonosítják e nemes célú estélyeket. vs. — Az a.-teveli ifjúság március 1-én az ev. ref. orgona- éa templom-alap javára Pápán a városi színházban előadta a "Falurossza" c. népszínművet. Sokan blamázstól tartottak, azért az eljöveteltől is tártózkodtak, megnyug­tatásul a hírlapok kritikáját röviden közlöm: „Előadták a magyar népszinműirodalom gyöngyét, a Falurosszát és pedig olyan sikerülten, hogy a nép egyszerű gyermekeiből alakult műkedvelői gárda valóban büszke lehet reá. A kar kitűnően fungált, öröm volt hallgatui Összhangzatos éneküket." (Pápai Hírlap.") — „Különben is úgy minden­egyes szereplő, valamint a darab rendezése kifogástalan volt." (Pápai Közlöny.) — „A parasztleányokból és ifjak­ból álló műkedvelők derekasan megfeleltek feladatuknak. Csak dicsérő szóval emlékezhetünk meg róluk." (Pápai Lapok.) — Anyagi haszon is lett. Felülfizetni szívesek voltak : Jákói Géza, Sült József 10— 10 koronát; dr. Lővy László, Legény Ferenc, Kis Tivadar, Gyimóthy Dániel, Kis József esperes, Jákói Gézáné 2 — 2 koronát; Fa Mihály, Hanauer Zoltán, Sípos, Rumpold János, özv. Kégli Józsefné, Kovács Mihály, Puchinger N., Szaniszló Sándor tanító, 1 — 1 koronát; Ney Viktor 80 fillért; Takács Ferenc 40 fillért; N. N. 20 fillért. A felülfizetőknek, va­lamint a szereplőknek is köszönetét nyilvánítja az egyház nevében : Seregély Béla lelkész.

Next

/
Oldalképek
Tartalom