Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-23 / 51. szám
915 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 916 beket közöttünk : a nagy, a fenséges alakokat, az elismerés koszorúját, a tisztelet adóját akinek önként, az érdemet, a kiválóságot elismerve nyújtja az emberiség : keresem, kutatom nem a szivek mélyén, az érzelmek, a gondolatok titkos világában, hová emberi szemnek tekinteni nem adatott, s hol a jó és rossz, a szép és a rút örökké változó küzdelemben gomolyognak, — hanem az életben, külső kifejeződésben, a tettek, a cselekedetek sokféle változatában. S látom, hogy csak ember... a krisztusi tisztaság szemüvegén keresztül sár és salak, telve ezerféle indulattal, ezerféle szenvedéllyel, akit legmagasabb szárnyalásai, legkiválóbb tettei, alkotásai között, vagy még inkább aztán már meggyanúsít, leránt a kegyelet, a tisztelet piadestáljáról, porral dobál, sárral kever a sokaság, a nagy közönség ! Nézzük legkiválóbbjainkat: a politikai, a társadalmi, a szellemi élet kitűnőségeit, akiknek nevére ezeren és ezeren esküsznek, akik rendszereket, irányt teremtenek, s hosszú időkre szabják meg a haladás, a fejlődés mesgyéjét, akik megannyi élő szobrok kimagaslanak a közönséges halandók felett, akikben tehát az Istennek képe kell, hogy a legtökéletesebben égjen, hevítsen, lelkesítsen: akikre rajongva, újjongva kellene, hogy mutasson az emberiség ezt mondva : eoce homo, ime az ember, amilyennek Isten teremteni, alkotni akarta őt: magához hasonlóan, Önmagát megközelítő tökéletessé 1 ! Messziről, távolról nézve cselekedeteiket, alkotásaikat vizsgálva : nagyok, félistenek, mint a régi mithologiai világ embernél nagyobb, Isteneknél kisebb alakjai ; de közelről, a mindennapi élet szinpadán nézve gyarlók... fogyatkozásoknak hordozói, emberek, hús és vérből valók, sokszor a magok szertelenségében állva már előttünk rövid látású emberek előtt is! hát az örökkévaló, legtitkosabb redőket vizsgáló tekintete előtt, vagy ama tökéletes egyetlen egy igaz emberrel szemben, mily kicsinyek, mily törpék, s mennyire aláeshetnek a mérleg serpenyőjében ! Beláthatlan időkben, teremtés ködében, homályában vész el az emberiség története, kezdve az ős ember kőbaltáján, egész a mai kor villámok gyorsaságával repülő, működő mechanikai alkotásáig, mennyi foka, mennyi lépcsője a haladásnak, a fejlődésnek, a tökéletes után való törekvésnek! mennyi lángelméje a teremtő emberi szellem erejének, akik mind ama véghetetlen cél szolgálatába állva századokkal, ezredekkel akarták elébb vinni az emberiséget... s az isteni kép ... az isteni tökéletesség, csak nem akar megvalósulni, közeledni, sőt az önzés, a tétért való küzdelem erőszakos hevében, mintha halványulni, messze távolodni látszanék tőlünk! Vagy csak az volna a cél, az lenne a rendeltetés, bogy egy-egy bizonyos fokig, messzelátszó magaslatig baladjon, fejlődjék minden, s mikor már csak kevés idő, csekély távolság választ el a csúcstól, a feilegekbe verő hegyoromtól, akkor egy sejthetetlen, váratlan világ-katasztrófa romboljon, temessen el mindent, embert, civilizációt, tökéletesedést, mint eltemette hajdan Ninive, Babilon, Egiptom, Mexico műveltségét, fényét az ősidők homálya, dicsőségével, nagyságával egybe I Vagy talán jobb is hogy eltemette: mennyi szenny, az erkölcsi megfeledkezés, az emberi elaljasodás mennyi posványa nyugszik elföldelve azokban a hatalmas romokban ! S ma is a világvárosok, melyekben ott a fény, a hatalom, a gazdagság, a tudomány, művészet, egyszóval a műveltség ezerféle áldásai, melyeknek már mindent magukba foglaló, felszivó, egy-egy ország, sokszor egy egész világrész fejlettségi fokát jellegzetesen kidomborító voltánál fogva is, mintegy magán kellene hordania a tökéletesedés jegyét, a szellemi, erkölcsi, anyagi finomodás ... az Isten képe kifejeződését!! mik egyebek, mint modern Babilonok, huszadik századbeli Ninivék, melyeknek csak prófétáik hiányoznak, hogy messzehallatszó hangokon kiálltozzanak a romlottság, az erkölcsi süllyedés feneketlenBÓge ellen ! Igaz, hogy ott a gyönyörű épületek, büszke paloták, a jótékonysági intézmények, melyekben könnyeket törülnek, nyomort, éhséget csillapítanak, árvákat nevelnek, rosszakat, tékozló fiukat nevelnek jobbítanak ! De váljon mennyi azokban is az őszinte meleg érzésből fakadt alkotás, az igazi könyörülő krisztusi szeretet szüleménye ; legnagyobb része állami, tehát kényszerűit, vagy a hiúság, az egyéni hírnév fennmaradhatásának létesítése, a nagy tömeg, a társadalom milliói még ma sincsenek áthatva úgy és akként az evangéliomi eszmék igazaitól, mint át kellene lenni, annyi szó, annyi hirdetés, buzdítás s mindenekfelett az áltanos műveltséggel vele járó lelki nemesség és finomultság nyomán ! Nagyot, tökéleteset tudott alkotni múltakban is az emberiség,, az ó világ 7 csudája s megannyi bámulatos alkotásai, a szellemi élet kimagasló Homerosai, Mózesei csaknem utolérhetetlen példányképek a mai kor, a mai nemzedék előtt is, amely szinte elérhetetleneket látszik mívelni főként a kényelemre, az anyagi megélhetés könnyítésére, élvezetesebbé tételére szolgáló intézmények, eszközök létesítéséhez, de az erkölcsök, a szív, a lélek nemesbülése, az Isten képének rajtunk és bennünk ragyogóbbá tétele, érvényesülése tekintetében akkor is, most is kimondhatatlan sok kívánni valót, hézagot.. . hiányosságot mutat és tüntet fel az emberiség. Iskola . . . rendszer volt akkor, a múltakban az élvezet, a gyönyör, a bűn. Istennek oltárán áldozat, tisztelet gyanánt szolgálták; s ma is mennyien az írók, a bölcselők közűi, hányán a fény, a hatalom polcán mondják, hirdetik, keresztül gázolják az erkölcsi rend, az erkölcsi törvények mindenkire nézve egyenlő érvényű kötelékeit. Fegyverek ereje, szuronyok hatalma nélkül még ma a XX. század fénytől, dicsőségtől tündöklő napjaiban sem álhatna fenn a társadalom! romba dőlne a kultúrának, a civilizációnak minden alkotása, s talán az ős ember állapotához sűlyedne vissza az emberiség ! Elszomorító jelenség ! Kétségtelen igazság ! Az Isten képe, a krisztusi tökéletesség talán sohasem fog tisztán, salaktalanúl, árny, homály nélkül ragyogni, megvalósulni e földön ... a léleknek vágyait, szárgyalását letörli, lenyűgözi a test és a vér, melyeknek uralma, hajlamai felett nem bír győzni, érvényesülni a szellemiek, lelkiek, erkölcsiek utáni törekvés!
