Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-23 / 51. szám
913 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 914 Ne tartsa senki se természetellenesnek, visszásnak, ha ünnepig hangulatunkat a jelen fogyatkozásai és tökéletlenségeire vetett egy-egy pillantással kissé megzavarjuk. Hiszen az eszmény megvalósításáért folytatandó harcnak hatalmas rugója az elmaradottság élénk tudata. Csak természetes, hogy a nagy eszmények születésének emléknapjain gondoljunk arra is, hogy élnek, hatnak és alkotnak-e azok mi bennünk is, hogy ne csak a múlton ábrándozzunk, hanem a jelennel is számoljunk. S midőn ezt teszszük, nem hunyhatjuk be szemünket az olyan jelenségek előtt, amik szörnyen elütnek a Krisztus szellemétől. A Krisztus szellemétől bizony, hogy elütnek: a nemzetek életében a határtalan fegyverkezés ; s mi ennek alapja, magyarázata: hogy nem biznak egymás jó szomszédságában, hűségében, testvériségében; a népek nagy rétegeinek teljes elnyomása, kinzó szegénységben, nyomorúságban tartása, amitől aztán, mint forrásból törnek ki a vérengző forradalmak, miknek rettenetes példái szemünk előtt vannak; bizony, hogy elütnek a vallás nevében űzött visszaélések, melyek ugyanazon országnak ugyanazon fajhoz, nemzetséghez tartozó polgárait is ellenségekké teszik s így a belviszályok és polgárháborúk valóságos melegágyai. Bizony, hogy elüt a Jézus Krisztus szellemétől, ha a vallás szolgái nem életük vonzó példájával, tanításaik isteni igazságának meggyőző erejével akarják vezetni a népet, hanem absolut hatalommal, emberek alkotta törvényekkel akarnak fölötte uralkodni . . . Bizony elüt az is, ha csak külsőleg, csak látszólag ünnepelünk ; ha csak szájjal közelítünk az Istenhez s azzal is csak 1 — 2 napnak 1 — 2 óráján; a többi órákon pedig folyik az ünnephez nem illő mulatság ; dolgozik, ravaszkodik és gyűlölködik a politika; sőt ha az egész istenitisztelet is csak politika, politikai tüntetés ! Pedig az ide tartozó példákért se kell visszamennünk a múltba. Oh bizony sok a fogyatkozás, a tökéletlenség még a keresztyén népek életében is ! . . . így nagy ünnepek alkalmával az Ur Jézus életének nagyszerűsége, elveinek isteni örök igazsága élénken emlékeztet bennünket arra, hogy milyennek kellene lenni az ő nevéről nevezettek életének, családi, polgári és nemzetközi viszonyainak. Ilyenkor ellenállhatatlanúl meg is szállja lelkünket a vágy, ha az ő zászlója alatt vivjuk meg harcunkat. Az ő születésével az angyali sereg békességet hirdetett a jóakaratu embereknek. Ez a békesség azonban, bármily kívánatos is, magától létre nem jő; se egyes ember önmagával, se a népek, nem élhetnek békességben, hanem ha teljesítik a parancsolatot: térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa! Igen, megtérés a bűnből, újjászületés az istenes életre, a Krisztusnak szivünkbe költözése, neki bennünk és mi nekünk ő benne élésünk adhat csak igaz és állandó békességet egy-egyen mindnyájunknak és társadalmunknak és az egész világnak. Ennek a boldog lelki állapotnak előidézésére szinte földöntúli erővel serkent bennünket szent karácsony ünnepe. Óh hallgassunk a serkentő szóra; legyünk egyek Istenünk és embertársaink szeretettben, az Istennek félelmében és így a bűn gyülölésében. Szegény és gazdag egyformán igyekszik meleget és fényt varázsolni lakásába karácsony estéjén. Azonban mindaz a melegség és fény, ami földi, múlandó is egyúttal. Az igazság napja, a Krisztus lelke az a fénylő világosság, ami igaz és Örök. Ennek megnyerése legyen legfőbb gondunk. Boldog, akinek valóban a szivéből szakad fel a sóhajtás: Óh kedves vendég, nálam szállj, Bűnömtől ne iszonyodjál; Jöjj be hozzám te szolgádhoz, Szegény megtérő juhodhoz. Az ilyeneknek szól az Ígéret: minden kérő megnyeri azt, amit kér. Megnyeri azt a békességet, ami állandó melegséget és fényt áraszt életére. Szent karácsony ünnepe, deríts fényt a mi lelkünkre! Tűnődés! Van-e, lehet-e eszményi tökéletesség? Emelkedhetik, eljuthat-e az emberiség századok, ezredek hosszú fokán arra a magaslatra, arra a beláthatatlan csűcsra, mely ott vész el a fellegek homályában, tűi a vilámokkal cikázó égbolton, mely e szavakban, ez örökéletü igékben lel kifejezést: legyetek tökéletesek, mint Isten, a ti atyátok a mennyben! Tökéletes lenni, mint Isten! nem ismerni a bűnt, a rosszat, a vétket a kisértések ezer nemeit! Megállani szilárdan, rendíthetetlenül, mint viharok, vagy a zúgó tenger habjai által ostromolt szikla, az élet ezerféle vétkei, csábító ingerei közepette; felemelkedni a szeretet, a támogató részvét, a mindeneket megbocsátó, elnéző, jobbító, könyörülő szeretetnek arra a fokára, mely nem szükségli a törvény ... a jog ... az erőnek kötelező ereiét; hanem teszi, cselekszi a jót, a szépet, a nemest önmagáért, belső értékéért, csupán saját szive, saját lelke által ösztönözletve ; élni az emberek közt, a nagy világban járni kelni a milliók közt jóltéve, áldást árasztva, boldogságot fakasztva, s mindenütt az új élet, egy egész más világot teremtve, miként ama legtökéletesebb az emberek közt: eljuthat-e, elérhet-e, a tökély erre a magas fokára, lehet-e Istenhez hasonló az emberiség ? Nézem, keresem a legjobbakat, a legtökéleteseb
