Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-09 / 49. szám
877 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 878 egy évtizeden át, hírlapi téma lesz, de a közpap gyermeke mezítláb végzi a Kneipkurát. Ám ez aztán igazán más lapra tartozik. * Ott, néhány mindenképen jó kondíciójú lelki atya tárgyal egy fiatalon is pápaszemes kollégával. Jaj nekik, ha a kerületi határozat szerint, kongrua-felszámítás szerint kapják a fizetést. Ezer, másfélezer koronát vesztenek. Mosolyogva nyugtatja őket a zwikkeres. De szavaiban mintha ítélet, mosolyában mintha káröröm lenne, mert ő — úgymond -— mióta a kongruát kapja, egyházától készpénzben veszi fel fizetését és soha egy fillérrel sem vett fel többet, mint amennyire a miniszter által értékeltetett. A jövőtől félő aggodalom s a múlton épülő nyugalom kontraverz hangulata ez ! * „Gyüléseznek a papok. Még ninos telve a papzsák.“ Jó magam is hallottam e szót. És csodák csodája! fizetésről, korpótlókról alig esik szó az atyák között. Nem is csoda. Egy gyönyörű teremben, hajlongó pincér sereg között kinek jutna eszébe, hogy a fiúcskának ruhája, a leánykáknak cipőjük — legalább is kopott. Lelki táplálék volt, hogy mi, egyszerű nép között élő, de gondolkozni szerető emberek, magunkhoz hasonlókkal kibeszélgethettük magunkat. Tudva van pedig, hogy papra nézve a lélek nr. 1, a test... az kell, hogy ne 2, ne is 0, hanem semmi legyen. * Az értekezletet magát előértekezlet készítette elő. Ezen Szabó Aladár budapesti lelkész megleckóztetni próbált bennünket, kifejezvén azon nézetét, hogy nekünk nincs jogunk kongresszust tartani, nincs jogunk az egész ref. papság nevében beszélni. (Talán bizony azért, mert nem püspök, nem esperes, vagy legaláb is nem az ő kegyelmes meghívására sereglettünk egybe.) Nem maradtunk adósok s nem mi futottunk szét, mint megrebbent csibék, de ő vonula el, vivén babérait! * 11. Értekezlet. Mire a meghatározott időben a tulajdonképeni cél végett egybegyültünk, a közvélemény meglehetősen kialakult. Az ugynevezhető harcias-párt mintha félrevonulna. Az elnöki székben előbb a bölcs öreg Varga László némedi-i lelkész, majd a közbizalomnak engedve, az örökifjú Morvái Ferenc ül. Jegyzők dr. Székely József és Birtha József. Tárgyalási alapot ezen határozat adott: „Határozza el az előkészítő értekezlet, miszerint ezúttal csupán elvi kijelentésekre szorítkozik s a Seregély Dezső és társai által beterjesztett s két pontból álló elvi jelentőségű javaslatot elfogadja. De egyszersmind nem zárkózik el azon közkivánalom kinyilvánítása elől, hogy az 1848. XX. t.-o. fokozatos végrehajtásával az egyházi felsőbb hatóság által is kívánt és tervezett ötödéves lelkészi korpótlók s a fizetéseknek 2400 koronára leendő kiegészítése már az 1909. év folyamán megvalósíttassák és ne csupán hő óhajtás avagy Ígéret maradjon. Továbbá ezúttal válasszon az értekezlet 12 tagból álló végrehajtóbizottságot, melynek feladatáúl tűzze ki, hogy a lelkészi körök, vagy ezeknek hiányában az egyházmegyei közgyűlések megkérdezésével, intézkedjék a tartandó országos jellegű papi értekezlet ideje, helye s programmjának megállapítására nézve, valamint az előadókat illetőleg is.“ Ez indítványban jelzett javaslat így szól: „Cint: Magyarországi ref. lelkészi egyesületet előkészítő értekezlet. Cél: 1. Olyan indítványok, javaslatok és kérvények tárgyalása, felterjesztések készítése, amelyekkel a vallásos buzgóság, tiszta erkölosiség, jótékony intézmények létesítése, általában egyházi és iskolai ügyeink ápolása s a prot. szellemnek ébrentartása és fejlesztése céloztatik. 2. Oly intézkedések megtétele, amelyekkel a lelkészek anyagi helyzete a közszükség s a kor kívánalmai szerint biztosíttassák.“ Az első Seregély Dezsőnek eredeti javaslata ; a másodikat többeD Írták alá ; az alapjavaslat a második volt. Ebből kellett valami jó dolognak kialakulni vagy leszürődni. Megnyílt a vita, s mindjárt az indokolás után Kis József pápai esperes állított be abba — az előző esti nagy kérdőjel pointjeként — néhány állító mondatot. A „Magyar Szó“ kivonatosan közölvén, nem ismétlem. Feszült figyelem kisérte minden mondatát. Hogy is ne? „Az országos szervezkedés szükséges.“ „Úgy tetszik nekem, hogy egy új világ kezdődik ma itt.“ „A 48. XX. követelése bizonyos körökben ellenszenvet kelt e mozgalom iránt, de ahhoz ragaszkodni kötelességünk“, és a többi, közhelyesléssel találkozó kijelentések kezdették szelídíteni a véleményt a „hivatalos“ról. Hisz ez a mienk, ez azért jött, mert olyan és úgy érez, mint mi ! — A javaslatnak volt ellenzéke is s így lön, hogy a teljes egyértelműség biztosítása végett egy harmadik indítványra volt szükség. E feladatot kellően oldá meg dr. Székely József következő javaslata : „Mondja ki az értekezlet, hogy egy országos ref. lelkészi egyesület megalakítását szükségesnek tartja, e végből egy 12 tagú bizottságot küld ki az egyesület alapszabályainak s majdan az alakuló gyűlésnek előkészítésére. E bizottságnak az irányelveket a következőkben szabja meg : 1. Az egyesület célja a lelkészeknek egy szerves testületté való egyesítése által az egyháznak valláserkölcsi és anyagi felvirágozását munkálni az egyháztársadalmi munka felkarolásával; 2. a lelkészek különös érdekeik vódelmezése s ezzel kapcsolatosan az 1848. XX. t.-c. alkalmas módon való végrehajtására törekedni; 3. az egyesület oóljainak munkálásában, az egyházi hatóságok támogatását tartja szem előtt s azokkal karöltve halad ; 4. a lelkész-egylet évenként összejövetelt, kongresszust tart 8 karölve, fontosabb esetekben együtt halad a többi lelkészegyesületekkel.“ Ez indítvány általában s részenként is elfogadtatott. S ez képezi ez értekezlet munkásságának magvát. Az első pont könnyen ment, bár egy erdélyi kol
