Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-09 / 49. szám
879 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. 880 léga egy hatalmas eszmével, a protestáns unió-eszméjével óhajtá bővíteni. Csia Kálmán volt ő, az etédi pap. Ajánlom Fülöp Jóska barátom figyelmébe, ki évekkel előbb erről cikkezett. Ám a többség nem óhajt unionizálni. Kettő helyett három: ez még több felé oszt. Másik, a vita során felmerült eszme, egy országos egyházi lap szervezése. Én ez eszmének jobban hódolok, mint az értekezlet. Több figyelmet érdemelt volna. Sőt határozatot. A 2. pontnál szinte széles mederbe csapott a vita. Pótindítványt a mi Birtánk nyújtott be. melynek tartalma az eredetinek milliókban meghatározott részletezése. Tárgyalásának folyamán miért is nem volt ott Kossuth Ferenc ? Hadd hallotta volna a honszerelemnek imádatig fokozott hagjait Kossuth apánkról s az ő céljairól. Egy szép álom . .. Egy-két könnycsepp .. . Hejh ! Küküllőszéplaki Benedek Pál, nagy és teljes igazságod van. De . .. Kis József, a pápai kollégád, ha esperes is, ő jelöli meg a lehető utat. Nem ideálok mezején szedi a szó virágjait. Rideg tények. Örök memento : az államhatalomnak ismernie kell a lelkészi hivatás fontosságát. Mint vihar seper el mindent az a népakarat, melyet a vallás szolgája nem irányít. A lelkészek őrállók; a felnőttek tanítói, nevelői a tiszta erkölcsben és a hazafias hűségben. Munkájukat szinte nehéz értékelni ; de hogy a 800 forintos fizetés méltánytalan s a mai viszonyok között szinte rontja a tekintélyüket: az bizonyos. És ezeket egy esperes mondja, kinek jut a három millióból, s ugyanő ad indítványt, hogy mást nem tehetvén, az egyházi hatóságokat kell szorítani, hogy a memorandumban felsorolt egyéb szükségleteinket is elégítse ki az állam, évrőlévre 1 — 1 millióval többet vevén fel az állami költségvetésbe mindaddig, mig minden szükségünk ki nem lesz elégítve. — E beszéd aztán arra a nagy kérdőjelre megadta a feleletet. S miután Barsi Sándor kifejezést adott ezen közhelyesléssel találkozott véleménynek, hogy jogos igényeink csak akkor lesznek kielégítve, ha lélekszám arányában annyit fogunk kapni, mint a római és nemzetiségi katholikus egyházak: Birta indítványa alapján elhatároztuk, hogy nekünk évi 12 millió kell, melyből a memorandumban foglalt szükséglet a lelkészi és tanítói javadalmak fejlesztése, a lelkészi korpótlék kikerül. Es pedig azonnal kell. Más kérdés aztán, hogy mit szól hozzá a magasban ülő Apponyi gróf. Félek, minket is lehazaárulóz, mint a tanítókat. A 3. pontba betoldatott az egyházi hatóságoktól függetlenség kimondása. „Az egyesület céljainak munkálásában függetlenül jár el.“ Különben úgy ezen 3., mint a 4. pont nagyobb vita nélkül fogadtatott el. Végül megválasztottuk a 12 tagú végrehajtóbizottságot. Egyházkerületünkből Barsi Sándor, Birta József, Seregély Dezső, (Kis József volt egy helyre jelölve, de elfoglaltságára utalva, nem fogadta el); — dunamellékről Hamar István, Morvái Ferenc, dr. Székely József ; — tiszáninnenről Kazai Sándor, Kerekes János ; — tiszántúlról Juhász László s a sonkolyosi Nagy Lajos; — az erdélyi kerületből Benedek Pál és Csia Kálmán nyerték a fontos megbízást. — Ez a végrehajtó-bizottság azonnal megalakúlván, elnökéül Morvái Ferenoet választá, jegyzőkül dr. Székelyt és Birta Józsefet, egyben Hamar Istvánt és dr. Székelyt alapszabály-tervezet készítésével bízta meg azon irányelv kitűzésével, hogy az egyesületnek tagja lehessen minden papi jellegű egyén, de tagsági jogot csak a tagdíjat fizetők gyakorolhassanak. Még miután egy hatalmas éljen zúgott fel a „nagy dobosnak“ : dr. Pályi Edének tiszteletére, elnök az értekezletet berekesztette. 111. Széljegyzetek. Jól eső örömmel jegyezhetjük fel, hogy többen, ha testben nem is, de lélekbben jelen valának. Üdvtáviratok és levelek érkezének. De hányán lehettek és bizonynyal voltak is széles e hazában, kik otthon elmélkedtek e napon a nagy teendők felett, anélkül, hogy ezt az értekezletnek tudomására hozták volna?! Azt hiszem, minden református lelkész óhajtott volna e napon Budapesten lenni. Aránylag legjobban volt képviselve Dunántúl. Birta József, Barsi Sándor, Bihari Kálmán, Dózsa József, Hollóéi Károly, Hörömpő Ferenc, Jeremiás Béla, Jakab Áron, Jezerniozki Dániel, Kis József, Keresztes Gyula, Nagy István, Németh József, Oroszi Jenő, Pólya Lajos, Seregély Dező, Sebestyén Ferenc, Végh Géza tettek bizonyságot arról, hogy eszméltért lelkesülni tudnak, ha néhány korona áldozatot kell is hozni. 41 : 18, igen szép százalék, mig restelhetik magukat a pestvidékiek, kik közül alig páran jelentek meg. Volt 4 tanárunk, s 3 ág. hitv. ev. lelkészünk is. Mohácsy Lajos, gergelyi ev. lelkész tevőlegesen is munkált, agitált a „protestáns“ jelleg érdekében. Nem sikerült. Most az egyszer — tán nem is helyesen — kemény nyakuak valánk. Értekezlet után közebédhez ültünk, az elhangzott felköszöntők lelkes szónoklatok magaslatáig emelkedtek. Néhányan szép csendben köszöntöttük „a mi hivatalosunkat“, elismerve, hogy a helyes ut megtalálásának érdeme az övé. De mint mindennek, ennek is végének kellett lenni. Az esti vonatok elhoztak bennünket egy szép nap feledhetetlen emlékeivel gazdagodva és új reményekkel megéledve. Kongresszista. Az esztergomi missióegyház 25 éves jubileuma. Az esztergomi kis misszióegyház m. hó 25-én ünnepelte meg szűkebb gyülekezeti körben 25 éves fennállásának emlékezetét ünnepi istentisztelettel. 25 évvel ezelőtt, vagyis 1881-ben alakult meg a magyar Rómában ez a felsőbb egyházi hatóságok részéről ma is és mindig méltán kiváló gonddal ápolt kis misszióegyház. Szervezője a tatai egyházmegye azon időbeli esperese, néhai Páli Lajos volt, ki az első ref. istentiszteletet a
