Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-02 / 48. szám
Tizenhatodik évfolyam. 48. szám. Pápa, 1906. december 2. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI EY. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerKesztőséghez Kis József felelős MßtjjBlßllik minden Y3Sámap. 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János "• szerkesztő czimére küldendők. __ ...főmunkatárs czimére küldendők. .. A kenyér-pálya. Az erdélyi református ' egyházkerületnek nov. 12-én tartott közgyűlésén olyan nagy eseményt történt, ami általános, nagy érdeklődést keltett elannyira, hogy nemcsak egyházi lapjaink, de még némely politikai napilap is érdemlegesen megemlékezett róla. Áz Erdélyi Protestáns Lap már nov. 15. számában Memento! cimen s azóta a budapesti és sárospataki lapok is vezércikket írtak róla. Ne surranjunk hát át fölötte mi se. Elmélkedjünk róla mi is. Az Erdélyi Prot. Lap, ez a leghivatottabb tudósító a dolog lényegéről ezt irta: »Az egyházkerület igazgató-tanácsa, melynek kezében futnak össze az egész kerület kormányzatának szálai, évek óta tapasztalta azt a szomorú jelenséget, hogy az egyházi alkalmazottak mindig növekvő száma rendes hivatala mellett olyan foglalkozásokat folytat, amelyek főhivatásúk betöltésében akadályozzák, vagy legalább is lehetetlenné teszik, hogy azt egész emberként töltsék be. E szomorú helyzeten segítendő, ismételten megkisérlette az igazgató-tanács azt, hogy a kerületi közgyűlés szabályrendelettel adjon direktívát a kormányzó igazgató-tanácsnak arra, hogy milyen mellékfoglalkozások folytatását vegye tudomásul és milyeneket ne . . . Végül Bzabályrendelet-tervezetet terjesztett a közgyűlés elé, amely a legmesszebbmenő körültekintéssel minden mellékfoglalkozást megengedett volna, ami a nép szociális java és humanitárius szempontból igazolt és csak az ethikai alappal nem bírókat tiltotta volna el. Ám »az egyéni szabadság« védelmének és az egyházi »rendőrködés«től való félelem örve alatt a kerületi gyűlésnek nagyobb részt érdekelt többsége leszavazta a bölcs javaslatot.« Bánffy Dezső báró elnök a határozat kihirdetése után a következő megjegyzést fűzte ahoz : »Pirulva hirdetem ki e határozatot, amely újabb bizonysága annak, hogy egyházunk és alkalmazottai az anyagi érdektől elvakítva oly veszedelmes lejtőre jutott, amelyen ha az eddigi lépésekben halad tovább, a züllésnek és bukásnak néz elébe. Mint az igazgató-tanácsnak és a közgyűlésnek elnöke, évek óta lelkem mélyén szomorú megdöbbenéssel nézem azt a dekadanciát, mely egyházunkban végbe megy s mely abban nyilvánul, hogy a §-okkal nem szabályozható hitélet ápolása, a cura pastoralis szokatlan mértékben elhanyagoltatik, maga a rendes hivatás válik meZZé/cfoglalkozássá. Személyesen meggyőződtem arról, hogy papok és tanárok semhogy a kötelességteljesítésükre kiszabott időn túl odahaza tanulmányaikat folytatnák, alig várják, hogy a pénzintézetekbe s más mellékfoglalkozási helyeikre menjenek. S mikor sok ilyen dolgot láttam, sajnálattal kell most látnom, hogy a közgyűlés többsége ellene van, leszavazta azt az indítványt, mely ezeket az egyház s a tanügy rovására menő visszaéléseket korlátok közé akarja szorítani. A múltban, a nyomorúságos viszonyok között, a fizetések rendezéséhez én is készséggel hozzájárultam. S ime most, midőn elveket s ideálokat kellene keresnünk és szolgálnunk, a vélemények odacsucsosodnak ki, hogy a mellékjövedelmet tartják előbbrevalónak ... A végső elkeseredésre vezet ez az állapot. . . Ha így megyünk tovább, züllésbe visszük egyházunkat.
