Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-25 / 47. szám
827 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 828 gróf Széchenyi Géza, dr. Gulyás Ferenc kir. tanfelügyelő, Csorba Ede egyházkerületi tanácebiró, küldöttségek, lelkészek és tanítók töltötték be. Az elhelyezkedés megtörténtével Orbán István Il-od tanító orgona kísérete mellett felhangzott a CXXXVIII. zsoltár gyönyörű dallama. Az első vers alatt állott, a második alatt ült a közönség. Leülő ének után a női énekkar adott elő szép alkalmi éneket. Ennek végeztével Nagy Lajos esperes buzgó imádságban adott hálát Istennek a hű szolga 40 évi megtartásáért, sikereiért s áldást kért az ünnepeltre, egyházra hazára, királyra, minden vallásu és nemzetiségű lakostársainkra. Most a férfi énekkar szabatos éneke következett. Mindkét énekkart Orbán L fiatal tanító készítette elő és vezette, amiért dicséretet érdemel. Ezután következtek az üdvözlések, melyekre az ünnepelt külön-külön rögtönözve válaszolt, ami nagy és nehéz munka volt. Legelsőnek Széky Elemér lépett az urasztala elé és a helybeli gyülekezet nevében meleg szavakkal köszöntötte az érdemekben gazdag tanítót. Ezelőtt 40 évvel, 21 éves korában, mindenek meglepetésére és az akkori törvények ellenére választotta meg a csokonyai ref. egyház tanítójául az ünnepeltet — mondá Széky — és nem csalódott, mert Szalóky kiváló talentumait szépen gyümölcsöztette a lefolyt 40 év alatt egyháza és községe javára. A gyermekek annyira szerették őt. hogy erővel sem lehetett őket az iskolától visszatartani, Majd az ünnepelthez fordúlva, így folytatja a szónok : ez a templom, az orgona, a toronyóra, az úrasztalának díszes felszerelése s ami jó és szép ebben az egyházban és községben történt, az mind önt dicséri. Jákób Isten iránt való mély hálával tekinthetett vissza két seregére, ön is erre tekinthet vissza : az egyik a családja és rokonai, kiknek boldogításáért annyit fáradozott; a másik sereg az iskolából 40 év alatt kikerült tanítványok és ennek a községnek művelt, értelmes egész lakossága. Ezek velem együtt mind azt kiáltják a mai napon : „Áldjon meg tégedet az XJr !* E beszédre Szalóky így válaszolt: T. elöljáróság t. gyülekezet! Minenekelőtt az Istenhez könyörgöm bocsánatért, hogy gyarló ember tiszteletére ezt a szentházat felhasználjuk. Mert gyarló ember vagyok. Az itt elmondott szavak nemhogy felemeltek volna, de sőt inkább lesújtottak, mert érzem, tudom, hogy nem tehettem úgy és annyit, ahogy és amennyit szerettem volna. Amit tehettem és tettem, azt Istennek köszönöm. O adta belém a kicsinyek és nagyok iránt való szeretetet. ő bocsássa meg fogyatkozásaimat. Áldom volt lelkipásztorom emlékét, áldom mostani lelkészemet, áldom az elöljáróságot és a népet, hogy nékem segítségemre voltak. De hálátlan fiú volnék, ha a mai napon, mely egyszersmind születésem napja is, meg nem emlékezném arról az itt jelen levő öreg asszonyról, az én kedves édes anyámról, aki engemet fájdalommal szült és nehéz küzdelmek között felnevelt. Ne engem, hanem őt üdvözöljék. Én, hogy lerójam mélységes hálámat Isten után legnagyobb jóltevőm iránt és hogy példát adjak az itt jelen levő ifjúknak a szülők iránt való köteles tiszteletre, ezennel megcsókolom jó édes anyám kezét és bejelentem, hogy az ő emlékére, szerény anyagi tehetségemhez képest 100 korona alapítványt teszek oly kikötéssel, hogy ez gyarapíttassék s ennek évi kamatai vallásos lelkületű, több gyermekes szegény édes anyák segélyezésére fordítassanak. (Ez a megörökítésre méltó magasztos jelenet minden jelenlevőt szive mélyéig meghatott és sokakat könnyezésre, sőt zokogásra indított.) Kérésem is van a gyülekezethez — folytatja tovább az ünnepelt. A vasárnap megszentelése, az Isten házának buzgó látogatása, az úri szent vacsorával való élés, a közcélokra való szives adakozás, mint a hitéletnek legszebb virágai és gyümölcsei ékesítsék mindenkor híveinket. Ne okozzanak nekem lelki fájdalmat azzal, hogy a kórusnál üres padokat lássak. Mert csak így mondhatom el, hogy nem hiába éltem és munkálkodtam. Az Isten áldását kérem az egész gyülekezetre ! Sajnáljuk, hogy lapunk tere nem engedi meg, hogy az üdvözléseket és válaszokat mind közöljük. Csak jelezzük, hogy üdvözölték az ünnepeltet : az egyházkerület nevében főtiszt, püspök úr megbízásából Peti Lőrinc kér. aljegyző és Csorba Ede kir. tanácsos, kér. tanácsbiró. Dr. Gulyás Ferenc kir. tanácsos, tanfelügyelő. Nagy Lajos esperes. Matolcsi István csurgói főgimn. vallástanár a főgimn. nevében. Mózes Imre a pályatársak nevében. Az orsz. ref. tanító-egylet elnökétől vett szép levelet Gál István olvasta fel, ki maga is üdvözölte a tanítótársak nevében az ünnepeltet, melyre Szalóky röviden válaszolt. Somogyvármegye tanító-egyesülete nevében Cságoly elnök szólott. Felső Szabó István földmíves, th. biz. tag a felnőtt tanítványok nevében igen szép dikciót mondott, melyet ezen saját szerzeményű verssel végzett: Sokat buzdítottál, sokat tanítottál, A mi érdekünkért de sokat fáradtál: Bejártad az ország minden tájékait, Hogy nekünk adhasd át tapasztalataid. Nem gyűjtöttél vagyont, lett volna rá okod; De a tanulásunk volt a legfőbb gondod. Ha elszakítatánk szüléink köréből: Ki hozott nekünk hírt szülöttünk földéről ? Hátha senki nem is, de te megjelentél, Bármerre is valánk, de te felkerestél. Elcsüggedésünkben ott is vigasztaltál, Kedves jó tanítónk, de sokat oktattál. Megőszültél köztünk, az Istennek hála —■ így foghat most körűi gyermekid hálája. Gyermekid hálája, szerettid imája Rád az ég áldását oly igen kívánja. Gyermekid vagyunk, bár deresedik fejünk, Sok nehéz munkában meg is rokkant testünk; Azért úgy szeretünk, mint atyját a gyermek, Megáldja az Isten, akit így szeretnek. Áldjon is meg téged legjobb áldásával: Lelkiismereted igaz nyugalmával. Élj még köztünk sok és boldog esztendőket,
