Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-25 / 47. szám
829 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 830 Hallgassa meg Isten a mi kérésünket. Hallgassa meg Isten és meg is hallgatja : Rád az ég kegyelmét ezután is adja. Amit mi adhatunk, amit kivánhatunk, Hálás szivünkkel mi, amit csak mondhatunk, E rövid szavakban fejezzük ki itten : Kedves jó tanítónk áldjon meg az Isten ! A községi képviselötestölet élén Domián Imre jegyző üdvözölte. Löwy Ödön izr. vallásu fiatal ember is olvasott fel egy meleg szerétéiről és mély háláról tanúskodó szép levelet, melynek végeztével kezet csókolt az ünnepeknek. A mostani tanítványok nevében, fehérruhás lányok élén Szabó Mariska szép alkalmi költeménnyel köszöntötte a jó tanítót. Domokos István gondnok a polgári olvasókör és énekkar nevében üdvözölte a fáradhatatlan vezért. Deák József, Nagy József és Lőrincz János elöljárók rövid beszéd kíséretében átadják az ünnepeknek a volt tanítványok és tisztelők értékes ajándékát: az ezüst koszorút, melynek minden levelére egy-egy név van vésve. Ezután ismét felhangzott a gyülekezeti ének (179. d. 10. v.) melynek hangjai alatt lj21 órakor távozott a közönség templomból, szivébe zárva egy magasztos ünnepély feledhetetlen emlékét. Az ünnepélyen kívül a „társaskör“ ezüst teáskészlettel, az „olvasókör“ pedig ezüst tentatartóval lepték meg a jubilánst. D. u. 1 órakor a vendéglőben kedélyes társasebéd volt, hol újra kezdődött a derék tanító ünneplése. Mint a méhek a virágos réteken, úgy széledtek el a toasztozók azon a mezőn, melyen Szalóky élt, működött, virágokat plántált és gyümölcsöket érlet. Maga gróf Széchenyi Géza is mondott felköszöntőt. De bármily sok volt is a méltatás, mégis végre abban kellett az ünneplő közönségnek megállapodni, hogy Szalóky utolérhetetlen és érdeme kimérhetetlen. Valóban úgy is van. Adja a jó Isten, hogy még igen sokáig lehessen bámulatunk és mélységes tiszteletünk méltó tárgya ! X. Y. Református egyházi lapszemle. „Sárospataki Ref. Lapok.“ 38—41. szám. —gy. 1848 : XX. cimü cikk a sokszor és sok oldalról megvitatott, de még soká napirenden levő törvénycikkről elmélkedvén így végződik : Hogy mit hoz a jövő, az az Isten kezében van. Én csak egyet tudok, hogy nem fogja hozni a 48 : XX. végrehajtását. Meglehet, hogy elhozza a 3 milliócskát. talán többet is. De legvalószínűbb, hogy a közel jövő meghozza azt, amit Franciaországnak hozott. Jön az általános választójog s utánna kis idő múlva az, amit Kossuth is egyedül helyesuek tartott: „az állam semmi vallásfelekezetnek nem ad semmit“ s azt is, amit eddig adott elveszi, illetve beszünteti. Ilyennek látom én a jövőt, de azért sürgessük az államsegélynek azt a mértékét, amelyhez nekünk jogunk van nem 1848 óta, hanem a reformációtól fogva. S. Szabó József a mostanában elhunyt nagynevű Szentpétery Sámuel pelsőci lelkész levelét közli, mely hasznos adatokat tartalmaz Tompa Mihály élettörténetéhez. A 39. sz. legnagyobb részben a korán elhunyt dr. Zsindely István s.-pataki tudós jogakad. tanár emlékének van szentelve. Közli szépen megirt életrajzát és a temetése alkalmával elmondott beszédeket. „A legújabb fajta államsegély“ c. cikk foglalkozik a vallás- és közoktatásügyi miniszternek a középiskolai tanárok fizetésrendezése érdekében kiadott „Ideiglenes szabályzatiéval. Felpanaszolja, hogy a felekezeti tanárok fizetésrendezéséről nem emlékezik meg a szabályzat, csodálkozik, hogy az államkormány az összetartozó kettős nagy kérdésből miként csinálhatott egyet s miként engedhette meg magának az egyenlőség egyoldalú magyarázatát és egyoldalú megvalósításának megkisérlését. — Szentpétery Sámuel irodalmi hagyatékából közli a lap Szentpéteryuek az ö kebelbarátja, Tompa Mihálynak koporsója felett 1868-ban elmondott gyönyörű imáját. „Debreczeni Prot. Lap.“ 40— 41. sz. Alsószabolcsi: „Az állami dotáció és az adózás“ cim alatt összehasonlítást tesz egy kisebb népességű kongruás és egy nagy népességű, felsőbb iskolákat fenntartó egyház számadásainak az állami dotációban való részesülésre elkészítése között. Sorok között ád kifejezést ama véleményének, hogy a kétszáz és a húszezer lelkes gyülekezet lelkészének és tanítójának fizetését egyenlő alappal kellene felvenni. Kívánja, hogy a vitás kérdéseket előbb tisztázni kell, sem mint a dotáció szétosztásába belefognának ; a lelkészek ezen szorosan zsebkérdésüket ne bízzák egyedül a konventre. — Bokros Elek : „Néhány szó egy napilap prot. egyházi rovatának vezetőjéhez“ címmel az Egyetértés c. napilap prot. vallásu tudósítójának ama helytelen eljárását említi fel, hogy ellenségeink nagy örömére, egyházi életünket és kormányzati rendszerünket túlságosan sötét színben tünteti fel. Ha mi magunk ilyen tónust használunk egyházi ügyeink tárgyalásánál, mit mondanak, mit Írnak majd rólunk ellenségeink?! — Dr. Márk Ferenc: II. Rákóczi Ferenc és a protestánsok“ cimü cikkében arra buzdít, hogy a kegyeletes ünnepségekből vegyük ki a minket megillető részt, ne engedjük, hogy róm. kath. felekezeti ünnepéllyé legyen az. Hiszen a Rákóczi korabeli irodalom legkiválóbb művelője, Thaly Kálmán kétségenkivülivé tette Rákóczinak ama nyilatkozatát: „hogy az egész sereg alig egy tizedrészét kivéve tisztán kálvinistákból állott.“ —■ Dr. Baltazár Dezső : „A papság mozgalma“ címmel a készülődő országos református lelkészi kongresszus szükségessége érdekében szólal fel. Azt mondja a többek között, hogy ha exponált politikai állásban levő világi nagyjaink előtt illetékes helyeken hivatkozhatunk az egyház speciális képviseletét alkotó lelkészi kar állásfoglalásának hatályos megnyilvánulására, bizonyára könnyebben és gyorsabban fog menni régi sebeink gyógyulása, az ő saját maguk óhajtására is. De így a szervezetlen, a széttagolt lelkészi kar csak utólag, a keserű ébredés idején tud összefogni
