Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-25 / 47. szám
825 DUNÁNTÚLI PKOTESTÁNS LÁP. 826 egyházmegyére, sőt egyetemes protestáns egyházunkra és magára a magyarságra nézve is, fennen lobogtatja a kezébe adott zászlót, kilép a tett mezejére s megindít az országban egy akkora mozgalmat, mely széles e hazában mindenütt hullámokat ver, s egyszer csak azon vettük észre magunkat, hogy nemcsak mi csurgóiak és somogymegyeiek lelkesülünk az eszméért, hanem hazánk legtávolabb vidékein lakó honfitársaink is valóságos „Csurgó-láz“-ban égnek ! Felhívja Csurgó nagyközséget és a közönséget az adakozásra, megkeresi Somogymegye törvényhatóságait, valamint közönségét, úgy az egyházmegye gyülekezeteit, kéri a dunántúli egyházkerületet, a konventet, a kormányt; Írásban és küldöttségileg a Festetich-család fejéhez fordúl, tőle Somssich Pálhoz, a Somssich grófokhoz, Csépán Antalhoz, Freystädtlerhez, egyes pénzintézetekhez, megkeres mindenkit, akitől csak remél valamit, kér, könyörög s „Esdő szó“-val a nemzethez esdekel. így aztán csakhamar megszerzi Csurgó nagyközség 10000 koronás alapítványát, ugyaninnen az egyeseknek mintegy 3000 korona adományát, a dunántúli ev. ref. egyházkerület évi 1000 korona, Festetich Tasziló gróf évi 600 korona adományát; a kormánytól, miután nem sikerült az államsorsjáték jövedelme bizonyos percentjének megszerzése, kieszközli a Bujánovicsné Koppy Mária-féle hagyatékból a 20000 koronás alapítványt az intézet fenntartási céljaira, a 10000 koronás alapítványt pedig köztartás — konviktus—ösztöndíjául ; az „Esdő szó“ után pedig ez időre mintegy 60000 korona gyűlt össze. Mindezekről az egyházmegyei közgyűléseken jelentést teszen ; de, mert innen is, onnan is fel-felhallszott az aggályoskodás és kétkedés hangja, azon fáradozott, hogy egy köz érdek élt ség is mondja ki a csurgói gimnázium fejlesztésének szükségességét; ezzel természetesen el akarta némítani a még mindig kétkedőket s újabb csatornáit megnyitni az adakozásnak. Ezen eszmének megnyerte Somssioh Pált is, járásunk az időbeli nagynevű országgyűlési képviselőjét. Ez a társadalmi nagy értekezlet 1882 május 3-án tartatott meg Csurgón (Kaposvárra volt tervezve) az áll. tanítóképzőintézet egyik nagytermében, melyen Csurgó közönségén s Somogymegye több notabilitásáu kívül megjelent az egyházmegyének számos lelkésze és tanítója, élén Körmendy Sándorral, megjelent Somssich Pál is, aki egy nagyszabású buzdító beszédet mondott, mire ez a társadalmi értekezlet közlelkesedéssel megállapította, hogy az egyházmegye a legalkalmasabb és legkedvezőbb időpontban határozta el a csurgói gimnáziumnak főgimnáziummá emelését. Itt mindjárt gyűjtés eszközöltetvén Somssich Pál 2000, Körmendy Sándor 2000, Csorba Ede 400 koronát, stb. adományozott. Természetesen a lefolyt idő alatt egyre jöttek az adományok az ország minden részéből, s a történeti igazság kedvéért emelem ki itt, hogy az „Esdő Szó“-nak meglepő hatása volt hazánk azon határszéli megyéiben, melyekben a magyarság uemzetiségi szempontból nagy veszedelemnek volt és van kitéve, pl. Mármarosmegyében s az erdélyi megyékben. A győzelem zászlaját magasan lobogtatva jelent meg Körmendy 1882 ben, tehát 3 év múlva a mozgalom megindítása után Darányban (aug. 29—31.), ahol az egyházmegyei közgyüléseu örömmel, mintegy megnyugodva jelenti be a zászló becsületének megmentését, az eszme diadalát; korántsem dicsekszik, ez neki nem szokása, csak a tényeket konstatálja, mondván, hogy „reményeink egytől egyig, sőt várakozáson felül sikerültek“, s bejelentvén a csurgói társadalmi értekezlet nagy súlyát és erkölcsi hatását, így buzdítja továbbra az egyházmegye hivatalos közönségét : „Oly bizalmat keltő jelenségek ezek, nagyt. közgyűlés 1 hogy csak ahelyett, hogy kishitüsködnénk, kishitűségünkben gáncsoskodva s tán jót akarva is ártanánk: az eddigi eredményekből joggal nyújtható bizalommal, a kormányzat további aktivitásában nem fél kézzel, de egész lélekkel kövessünk el, mint szorgos méhek és munkás hangyák mindent, hogy ahonnét csak egy fillért is lehet, összehordjunk : a siker bizonyos, sőt kétségtelenül fényes leend, s mi elfogjuk mondhatni : Csurgó nem volt még, hanem lesz!“ Tehát nem a pihenést jelenti be, hanem mintgya korlott vezér, a további aktivitást! A közgyűlés aztán kimondja, hogy a VII. osztályt már most az 1882 — 3. tanévben, a VIII ikat az 1883 — 4. évben megnyitja, egyszersmind egy rendes és egy segédtanárt választott. Mikor a következő tanévben csakugyan megnyílt a VIII. osztály is, még három tanárt választottak. Csak a történeti hűség kedvéért említem fel, hogy ezen időben megkezdődött a szertárak berendezése, felszerelése, valamint a szakkönyvtár és ifjúsági könyvtár gyarapítása és létesítése költségileg megállapított átalányból. A tanári fizetés még 1884-ben is 1200 korona, négyszer 100 korona pótlék, 400 korona lakbér vagy természetbeli lakás, s csak 1885-ben emelkedik fel a tanári fizetés 1400 koronára, s mégis az intézet ez időbeli tanárai, ki 100, ki 200 koronával járúlt a vagyon gyarapításához, mikor a mozgalom megindúlt; ami akkor épen egy vagy két havi fizetésüknek felelt meg ! (Folyt, köv.) Egy érdemes tanító ünneplése. Szalóky Dániel csokonyai tanító ünnepléséről, ami f. hó 15-én ment végbe, van szerencsénk olvasóinkat a következőkben tudósítani: Csütörtökön reggel már ünnepi szint öltött Csokonya község. A házakon nemzeti szinü zászlókat lengetett a csípős őszi szól. Ünnepi ruhába öltözött emberáradat hullámzott az utcán. Nagy számmal jöttek a szomszéd községek lakosai is. Maga az ünnepély d. e. 10 órakor kezdődött. A nagy templomot szinültig megtöltötte az ünneplő közönség. Á Mózes-székben Nagy Lajos esperes, Peti Lőrinc egyházkerületi aljegyző és Széky Elemér helybeli lelkész foglaltak helyet. A kathedrától jobbra az ünnepelt anyja és családja, balra az ünnepelt ültek. Az első padokat
