Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-07 / 1. szám
Tizenhatodik évfolyam. 1. szám. Pápa, 1906. január 7. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI EY. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények ... , Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerKesztőséghez Kis József felelős MeOjßleilik IDilldßll VasámSp, 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János ■ ■ szerkesztő czimére küldendők. —— -■ = főmunkatárs czimére küldendők. . Az évforduló mindig komoly magába-szállásra, komoly önvizsgálatra hangolja a meggondolt embert. Ellenállhatatlanul Ösztönzi, hogy tekintsen vissza a lefolyt évre, tartson szemlét fölötte; vessen pillantást a jövőre is; vegye szemügyre teendőit, terveit s ezek esélyeit. A múltnak okos megfigyelése, megismerése, tanulságainak kérlelhetetlenül igazságos levonása kiválóan hasznos útmutató a jövő munkájának irányítására. Meggondolt ember az évforduló alkalmával nem is mulasztja el a komoly számvetést a múlttal s a jövő terveit annak irányítása mellett alkotja meg. De nem csak az egyes komoly emberek járnak el igy, hanem a társulatok, intézetek is. Mind megcsinálják a múlt mérlegét s abból következtetéseket vonnak a jövőre. Mi, kik az anyaszentegyház szolgálatában állunk s kisebb nagyobb körben a vezető és őrálló . tisztét viseljük, mi is kell, hogy komolyan számot vessünk az évforduló alkalmából. A kedvezőtlen, sőt veszedelmesnek is mondható külső viszonyok megnehezülése s ennek folytán a szinte hihetetlen mérvet öltött kivándorlás és az egyre terjedő egygyermekrendszer; zilált, sőt egyenesen aggasztó belpolitikai viszonyaink, miknek folytán a várva-várt állami támogatás, mellyel már igen előkelő helyről megbiztattuk gyülekezeteinket a nagy adóteher csökkentésével — mind, mind azt kiáltják: őrállók, vigyázzatok! A javak, melyek fölött Őrködnünk, melyek körül szolgálnunk, amiket gyarapítanunk kell, lelki javak; a lélek világossága, értelmessége, a szív, az érzület nemessége; ezekhez illőknek kell lenni a munka módjainak és eszközeinek is. Amint az apostol is mondja: «A mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem Isten ereje által erősek a nagy erősségeknek lerontásukra. Mikor tudniillik minden emberi okoskodásokat elfordítunk és minden nagyságot, mely felemelkedik az Istennek ismerete ellen; és az embereknek minden gondolatjukat foglyul viszszük, hogy a Krisztusnak engedjenek!» (II. Kor. 10 : 4,5). Nem testi, külső, világi fegyverekre, hanem belső, lelki erőre van tehát szükségünk; lelki erőre, mely Istenből, az ő igéjéből táplálkozva, hatalmas bármily nagy erősségnek lerontására is, ha hamisságon alapult ez; lelki fegyverekre van szükségünk, amelyekkel ellenállhatatlanul legyőzzük és visszük a lelkeket a Krisztusnak, a Krisztus szellemének; a nem hangzatos szavakban, de csendes, fáradhatatlan, emberbaráti munkásságban álló istenes életnek. Magunkra nézve hát első dolgunk, hogy ott legyen a szemünk, a szivünk, ahol van a mi kincsünk: az Isten igéjén. Istennek az ő igéjében megnyilatkozó akarata legyen a mi mindennapi lelki eledelünk. Ez az isteni akarat bizony súlyos kötelességeket ró ránk; önmagunkra nézve az önfegyelmezést, az önmegtagadást, a föltétien engedelmességet kis és nagy dolgokban. «Mert valaki az egész törvényt megtartándja, vétkezéndik pedig egy dologban, az egész törvénynek megrontásában bünÖs.» (Jak. II: 10.) Nem lehet tehát közülünk senkinek semmi irányban oly érdeme, a miért más irányú törvénysértéséért ez elégtétel 1 DUNÁNTÚLI Az új év küszöbén.
