Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-11 / 45. szám
783 DUNÁNTÜLI PROTESTÁNS LAP. 784 Vegyük kezünkbe egységes erővel, egy értelemmel és szívvel, bátran egyházunk hajójának rúőját. Nem üres „tekintélyű“ rendszerek szerint, hanem a bár különböző tárgyú, de egy oélu tehetségek mértéke szerint ismerjük, alkalmazzuk, irányítsuk, buzdítsuk és használjuk fel egymást nem feledvén, hogy nem vagyunk sem Apollosé, sem Kéfásé, sem Pálé, stb. hanem mindenektől fogva a mi Urunké, az örökkévaló Krisztusé, kinek legyen dicsőség most mindig és mindörökké. Amen. Földvárt Jenő. A győri templom fölavatása. Ismeretes lapunk m. t. olvasói előtt, de az egész hazai reformátusság előtt az a páratlan buzgóság és lankadást nem ismerő fáradhatatlanság, melyet Szabó Zsigmond győri ev. ref. lelkész évek hosszú során át kifejtett, hogy gyülekezete számára új templomot építhessen. Szinte örök példáját adta annak, hogy miként diadalmaskodhatik a kitartás még legyőzhetetlennek látszó akadályok fölött is. Bizonyára legszebb napja volt az ő munkás életének e hó 4-ike, midőn a győri ev. ref. egyház új, díszes templomát fölavatták. Főtiszt, püspök urunk már előző nap Győrbe érkezett, kit az állomáson dr. Szalacsy Lajos főgondnok és Szabó Zsigmond lelkész vezetése alatt az egyház presbitériuma fogadott. Este a főgondnok vendégszerető házánál vacsora volt a veudégek tiszteletére, hol az egyházi énekkar szerenádot adott, Rózsás István üdvözlő beszédet tartott, mire püspök úr szívélyes szavakkal válaszolt. A vendégek nagy része, köztük a pápaiak is, 4-én reggel érkeztek Győrbe, hol a rendező-bizottság élén a lelkész és főgondnok fogadta őket. Kocsikon a lelkészlakra mentek, hol a szives házi asszony s kedves két leánya, meg két derék fia várakozott rájuk; kitűnő villásreggelit szolgáltak föl. Itt gyülekezett a presbitérium, a többi küldöttség is, melynek tagjait a kezdetben csak permetező, utóbb ugyancsak megeredt eső ellenére is egyre szállították a fogatok ; 9 órakor már ember ember hátán tolongott az új templom körűi, mely az Újvárosban, a Petőfi-tér s a Kossuth Lajos-utca sarkán büszkélkedik. Féltiz órakor megkondúltak a harangok, melyeket 27 mm. súlyban Seltenhofer Frigyes Fiai soproni cég öntetett közel 10000 koronáért s a közönség, élén püspök úrral a torony alatt levő árkád alá vonúlt. Egyszerre fölzendűlt az: «Óh seregeknek Istene !“ . . . s Vaskó Erzsiké, egy fehérbe öltözött kis leány, átadta a kulcsot Antal Gábor püspök urnák, kitől Szabó Zsigmond lelkész vette át s a templom ajtaját az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében fölnyitotta. Megkezdődött a bevonulás, amely — tekintettel a közönség roppant számára — aránylag nem tartott soká s ezt az ügyes rendezésnek lehetett tulajdonítani. Az úrasztala körűi helyezkedtek el a vármegyének, a városnak, a társ- és testvéregyházaknak a képviselői, képviseltette magát a katonaság is, csak a róm. kath. egyház képviselőit nem lehetett látni sehol. Az elég tágas templom teljesen megtelt, tömve voltak a karzatok is. Két zsoltár és egy karének elhangzása után megjelent a gótikus szószéken püspök urunk s megtartotta remek fölavató beszédjét, melyben meghatóau ecsetelte a győri egyház viszontagságos múltját s figyelmeztetett, hogy a fölvilágosodottsággal párosult hithűség s a hazaszeretet az a két eszme, melynek ápolására különös gondott kell fordítani az új templomban is. Majd imádkozott. A nagyhatású beszéd után karének következett, mely alatt Czike Lajos esperes ment föl a szószékre, hogy megtartsa ünnepi beszédjét. Az igazi szónoki hévvel elmondott gyönyörű beszédben a templomról, mint Isten házáról beszélt, melynek rendeltetése a hivek lelkét nemesíteni, megerősíteni és közelebb hozni Istenhez. A „Dicsőit téged“ eléneklése után Szabó Zsigmond olvasta fel az egyháznak és az új templom építésének rövid történetét: A győri ev. ref. gyülekezet fennállása óta immár a hetedik helyen imádja Istenét. A reformáció kezdetétől 1660-ig a mindkét vallásu protestánsok közös templomot használtak, amely a Belvárosban volt és mindegyik vallás külön lelkészt tartott. Ez a kölcsönösség 1660 ban a külön gyülekezetekbe szervezkedéssel megszűnt, 1681-ben pedig a soproni országgyűlés a 26. t.-c.-kel visszaadta a győri reformátusoknak Belvárosban épült templomukat, a kormány azonban vallási gyakorlatukat Újvárosra szorította, hol 1686—1713. évek között kétszer építettek templomot, mindkettő leégett. Sőt leégett a harmadik is. A negyedik templomot Mária Terézia kormánya vette el 1749-ben, ebből lett később a Szt.-Háromság-kórház, II. József császár türelmi rendelete után 1784-ben épűit — az engedély szerint utcai bejárás, torony és harang nélkül — a múlt vasárnap lezárt templom. 1868-ban Liszkay József lelkész indított mozgalmat a templom átalakítása érdekében. Ebből a mozgalomból 1896-ig fejlődött az új templom építésének terve. Az egyháztanács lelkes kitartással látott terve kivitelének előkészítéséhez, felhívta arra a figyelmet minden körben és hogy eredménnyel járt, bizonyítja az a tény, hogy 1901-hen megbízást adhatott Csányi Károly mérnöknek fi tervezésre, amelynél mintául a brassói templomot kívánta venni. Ezen tervek szerint épült a templom, amelyhez az első kapavágást 1905. julius 9-én tették. Az építkezést Barcza Dániel építész vezette és Káldy Lajos teljesítette. Az építés és berendezés körülbelül 90.000 koronába került. A város telekkel és 6000 koronával támogatta a a gyülekezetét, amelynek hivei nagy szeretettel gyűjtötték adományaikat. Különösen sokat köszönhet a gyülekezet a templom megépíthetése körül a Szentmihályi családnak, kiknek sorából Vetésy Pál, Balogh Gábor és neje, valamint Konkoly-Thege Dénesné ezrekre menő támogatással segítették a tervet. Bégavári Bach Hermann 3000 koronával járult a költségekhez, amihez szívesen adott a közönség valláskülömbség nélkül. A M. Á. Y. igazgatósága a győri fütőház szénsalakjának árusítását engedte át e célra, közel 6000 K jött be ebből. G. N. Sallay István császári lelkész két keresztelést végzett hatásos beszéd kíséretében; ifj. Czike Lajos bőnyi lelkész pedig az új templomban az első esketési szertartást
