Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-04 / 44. szám
763 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 764 hogy sejtetni engedjük, hogy a kálvinizmusnak teljesen bibliai elve ellenére is nemcsak a szocialisták, de a túlnyomóan római hitű államok is, meg a tudósok és politikusok nagy száma is, sőt, mint Bartók püspök mondja, a modern kálvinizmus is a klerikálizmus által hogyan szoríttattak és hogyan szoríttatuak mindinkább oda, hogy az egyházi és vallási egyesüléseket magántestületeknek, a vallást magánügynek tekintsék és azon dolgoznak, hogy az államok is ilyennek tekintsék és megvalósítsák az Amerikában honos „szabad egyház, szabad államban“ elvét. (Folyt, köv.) Kis József. Egy ref. akadémiai tanárnak. A Budapesti Hírlap múlt hó 12-iki számában „Egy ref. akadémiai tanár“ szívtelenül elfogultnak, rémületesen felekezetiesnek, furcsának, rabulisztikusnak, naivnak, helytelennek, igazságtalannak, stb., stb. minősíti a pápai tanári kar tiltakozását a fizetéskiegészítés tárgyában. Mint egyik tagja annak a bizottságnak, mely a pápai ref. fögimn. tanári kar javaslatát készítette a fizetési pótlékról, kénytelen vagyok nyilatkozni a nekünk tulajdonított felfogásról. Mi, pápai tanárok, nem a szivesség vagy szivtelenség hangulatából merítettük érveinket, hanem törvényekből és törvényes rendeletekből annak feltüntetésére, hogy a szerzetes iskolákat sem maguk a r. katholikus hívek, sem a törvényhozás és kormány nem tekintette soha felekezeti iskoláknak; ezen élő törvények és rendeletek szerint felekezeti iskola a református, evangélikus, unitárius, görög katholikus, görög keleti és izraelita jellegű ; ezek autonómok, önmagukat kormányozzák saját főhatóságaik utján, az állam csak felügyeletet gyakorol rajtuk megbízottai által. Kizárólagos r. kath. felfogás szerint a r. kath. vallás nem felekezeti, hanem egyetemes, egyedül üdvözítő, igaz vallás. Iskolái, vagy szerzetesiek, vagy főpapiak s az állam vezetése alatt állanak, e tekintetben alárendelve a tankerületi főigazgatóknak. Már most, ha felekezeti iskolákról beszélünk, élő törvényeink tiltakoznak a r, kath, jellegű iskoláknak ide sorolása ellen. Ha ezentúl máskép lesz, örvendeni fogunk ; tessék a törvényhozásnak ilyen irányban állást foglalni. Mindaddig pedig, míg ez megtörténik, vádaskodás helyett tessék a pápai tanári kar javaslatát a törvényekből és rendeletekből megcáfolni; számításainak hamisságát kimutatni — ez lesz a tárgyilagos kritika. Egyébként a helyzet már is tisztul. Úgy halljuk, hogy a birtokos szerzetrendek, mint a ciszterciták, bencések, nem igénylik fizetésük állami kiegészítését;* így az * Dehogy nem. Rendfőnökeik már jártak is ebben az ügyben a minisztériumban s kérték, hogy a fizetéskiegészítésre szánt összeget ne névre szólólag, hanem egy összegben adják ki nekik. Ezt a miniszter meg is Ígérte. Szerk. általunk számításba volt 800 szerzetes tanár számából elesik m. e. 180—200 tag. Aligha meg nem kapják azonban a kegyesrendiek, 20 gimnáziumban mintegy négyszázan azért, mert előzményre hivatkozhatnak; fizetésüket t. i. már előzőleg kiegészítette az állam 900—1000 koronára, csakis azzal a kikötéssel, hogy a privátákat, miknek tartására csakis szegénységük kényszerítette őket, szüntessék be. Annak idején Wlassics miniszter állított be 90.000 koronát e célra a költségvetésbe s hogy az intézkedés még se lett köztudomású, gondolom onnan van, mert a tételre a költségvetés indokolása nem terjeszkedett ki. A kegyesrendiekéhez hasonló azon községi vagy törvényhatósági iskolák helyzete, melyeknek vezetését fentartó testületük szerzetesrendre bizta s melyek azóta esetleg szerződtek is az állammal a segítség iránt. Ilyen iskola is lehet vagy 4—5. Kegyesrendi van 20. E 25 szerzetes iskolában tehát, melyeknek a fizetés kiegészítésére törvényes igényük lehet, körülbelül 500 tanár van alkalmazva. Azt hiszem, az 1906. évi IX. t.-cikkben megállapított 3, illetve 600.000 korona ilyenformán kevés lesz a kiegészítésre, hogy mindenkinek egyformán jusson. De ez a törvényhozás dolga; ha megadta a jogot, gondoskodni fog az igények kielgítéséről is. Persze, fölmerülhetnek kényes kérdések is, pl. mi lesz a jezsuiták vezetése alatt álló kalocsai főgimnáziummal, melynek rendje az 1883. XXX. t.-c. 30. §-a szerint középiskolát nem is vezethet ? Továbbá, hogy lehet összeegyeztetni a szegénységi fogadalmat a nagy fizetéssel ; magános ember igényeit a a családfenntartó világi tanáréval, a törvények erejét a rendeletével 3tb. stb. Hogy azonban a „ref. akadémiai tanárnak“ szóljon a válaszom, azt kérdezem tőle, mi célból alakult az Orsz. Ref. Tanáregyesület, ha a ref. tanárok exkluzív érdekeit csak „az egész középiskolai tanárság körében és keretében“ érvényesítheti ? Megjegyezni kívánom, hogy az Országos Középisk. T. E. korán sincs elragadtatva a fizetés rendezéstől ; stagnálásnak, visszaesésnek minősíti s erélyesen követeli a közlöny f. évi első számában olvasható fölterjesztésében a Széli-féle javaslatnak végrehajtását a tanári státusban is, az anciennitás alapján, mert áz a Széli-féle fizetés-rendezés végre van hajtva minden szolgálati ágban, csak épen a tanároknál nem. Ha pedig, amint hallani, az a bizottság, mely az Országos Ref. Tanár-Egyesület folyó évi augusztus végén, Sárospatakon tartott közgyűlése megbizásából a kultuszminisztériumban járt, tárgyalni a fizetés-kiegészítésről, szerződés-revízió nélkül, az anciennitás alapján, csakugyan úgy informálta a középiskolai ügyosztály vezetőjét, hogy liberálisabbnak tartja az osztályokba sorozást felesen, mint a szolgálati idő alapján való előhaladást, ellentétbe helyezkedett megbizóinak intenciójával s olyan bomlásnak magvait hintette el, melynek következményei ki sem számíthatók. Még csak arra, a szintén hallható ellenvetésre akarok rátérni, hogy az anciennitás elve mellett nehézkes a számítás; a vall. és közokt. minisztérium nem tud fixösszeget beállítani a költségvetésbe. /
