Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-04 / 44. szám
765 DUNANTÜLI PROTESTÁNS LAP. 766 No, ha csak ez a haj, hála Istennek ! mert meg is van szüntetve. Gotthard előadó t. i. az 1904. évi április 14-iki ankéten a minisztériumban készült lisztéről olvasta föl iskolánként, hogy mindenegyes tanárnak mi jár ? Ezen tételek összegét kell a költségvetésbe állítani. De ha új kell, azzal is szolgálhatok azonnal. Meg kell határozni, hogy a szept. 23-iki M. E. rendelet alapján mennyibe kerül egy tanár átlag az államnak ? ebből kitudható, mennyi szükséges egy tanári testület s az összes többiek felsegítésére. Konkrét példán bemutatva, mivel egy tanár 30 évi szolgálata alatt összesen 109.500 koronájába kerül az államnak, ha t. i. : 1-5 évig kap á 2600 koronát = 13.000 6-10 „ „ ä 2900 „ = 14.500 11-15 „ „ ä 3600 „ = 19.000 16-20 „ „ ä 4000 „ = 20.000 21-30 * „ ä 4400 w = 44.000 109.500 átlag egy évre 3650 koronába kerül egy tanár. Pápán van pl. 13 tanár s kap a fenntartó testület 32.000 korona államsegélyt. Két tanszék hiányzik. Számícunk tehát 15 tanárt 3650 koronájával, ez 54.750 korona. A fizetés kiegészítésére tehát szükség van évi 22.750 koronára. Ugyanúgy számítható ki a többi iskola szükséglete s megvan a költségvetés fix-tétele. Sarudy György főgimn. tanár. Lelkészértekezlet Barsban. A barsi ev. ref. egyházmegye lelkészi kara az idei vándorgyűlést Uj-Barson e hó 18-án tartotta meg a lelkészi kar nagy számú érdeklődése mellett. Ott a Garam folyó partján, amely a nemzetiségi egyházaktól és faluktól szembetűnően választja el a kálvinista magyarság ez utolsó védvárát, — áll büszkén, égfelé emelkedve a csillaggal jelölt torony s istenháza, hirdetve az égig, a csillagokig törő viliágosságot, melyet szimbolizál e szenthely. Mellette az istenházához méltó formában és tisztaságban elterülő papi-lak egészen a Garamig lenyúló pompás nagy gyümölcsösével. Az udvaron, a templom környékén ékes rend, a ház előtt enyhet nyújtó árnyas hely, mely kellemesen hívogatja az érkező, pihenni vágyó idegent. A ház előtt két szelíd arcú egyén várja az érkezőket: „Isten hozottjai. Ezek a ház urai: a lelkész és felesége. Alig vezetik be az érkezőket, már ott van a másik vendég is, kiket mindig szives nyájassággal fogadnak. Ezek a lelkészek, a mai gyűlés alkotó tagjai és velők jött világiak, s tanítók. Bent a szobában a szives házi gazda kinálgatja vendégeit, a feleség pedig gondos szemmel kiséri nehogy egy is üdítő nélkül maradjon. Együtt vagyunk már mindannyian — egy akarattal. Megszólalnak a kicsiny torony harangjai, ünnepélyesen, méltóságteljesen hirdetik, hogy Uj-Barson ma ünnepélyes nap van. Az ájtatos hívők serege tódul a szentegyház felé: ünnepi ruhában valamennyi. Ott van a falu aprajanagyja csaknem teljes számban. A pedáns, páratlan pontossággal gyülekezetét nevelő és vezető lelkipásztor is talárban van már. Megfujja jelt adó sípját: szép menetben megindul a lelkészi kar is az Isten házába. Már ekkor a hívők énekelnek; a fel-felujuló ének akkordjai mellett vonul helyére a menet. Az éneklés tovább folyik, ájtatosan, de valami olyan érdekes változatokkal, ami az idegenre nézve egészen újságszámba megy. Lassankint megszokjuk ezt is. Oröméneket éneklünk mindannyian: „íme bejöttünk nagy örömmel — a Te szent házadba . . . stb.“ „Ügy kívánkozik mi lelkünk - Te szent igédhez“ — szép dicséret akkordjai hallatszanak az ájtatos hívők ajkairól. Vajon csakugyan örömmel van-e együtt a gyülekezet? Vajon vágyódik-e igazán a szent igék után ? Te tudod, mindeneket tudó ! Mi csak azt látjuk, hogy az Isten háza minden helye telve van ; csak azt halljuk, hogy a gyülekezet szép éneket énekel. Szivet és lelket vizsgáló szent Úristen tudja csak, hogy „egy értelemmel“ vannak-e itt a hivők ; igazi buzgóság vonta-e el őket e szokatlan időben a munkásság mezejéről. Elhangzottak az ének utolsó akkordjai is. Az ünnepi szónok megjelenik a szószéken. Imádkozik szépen, ájtatosan. Majd a Thessalonikai gyülekezethez írott levél II. rész 8. verse alapján tartalmas beszédet tart. Hirdeti ékesszólással a Krisztus evangéliomát. A hallgatóság nem fárad. Végig figyelemmel kiséri a szónok szavait. (Szónok volt: Kiss Gyula vámosladányi lelkész.) Ez is bevégződik. Hisszük, nem minden haszon nélkül. A gyülekezet lelkipásztora : Varannyay Lajos lelkész, értekezleti elnök beszél utána. Üdvözli lelkipásztor testvéreit gyülekezete körében, köszöni gyülekezetének szives érdeklődését. Szépen festi a kor, az idő jelenségeit. Mint „jó pásztor“, útmutatóval szolgál, intelmet ad hallgatóságának. Ezután Birtha József lévai lelkésznek adja át a szót. „Sérelmeink és teendőink“-ről szól a gyülekezet előtt. A napi eseményeket szedi elő, felmutatja a veszedelmet, mely örökös ellenségünk, a sötétség táborának fiai részéről fenyeget bennünket. Utánna a gyülekezet énekel és vége van az ünnepélyes istentiszteletnek. Hivatalos formát ölt a gyűlés magára. Csak a hivatalosak vannak együtt, hogy megbeszéljék teendőiket, a fenyegető veszéllyel szemben szervezkedjenek. Elnök felteszi legelőször is a kérdést: a) Szükségesnek tartja-e a lelkészértekezlet a papi kongresszus tartását, még pedig a Hajdúböszörményben tartandó M. P. I. T. ülése alkalmából ? Az értekezlet egyhangúlag a papi kongresszus mellett foglal állást s kiküldi kebeléből Bihari e. m. főjegyzőt és Birtha József lévai lelkészeket az értekezlet képviselőiül és felhívja a lelkészi kar többi tagjait a kongresszuson való részvételre. Egyben e lap utján felhivja értekezletünk a magyarországi ref. egyházmegyék lelkészi ér
