Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-28 / 4. szám
65 előtt alakult nőegyesület 400 kor., az ugyanakkor alakult énekkar 100 kor. adománya; a még hiányzó összeg a régi harangok árából kerül ki . , . Megújult a papiak, meg az urasztali szerelvények ; megújult és igen szép a lelkész kertje ; most megújulnak a harangok ; a tanítólakás megújításához is jó igyekezettel készülnek. íme teljesül a közmondás: segíts magadon, az Isten is megsegít! — A nagykőrösi ev. ref. egyház hivei a Filó Lajos halálával megüresedett egyik lelkészi állásra Szabolcsba Mihály temesvári lelkészt, a kiváló költőt hivta meg. Adás-Teyelen folyó hó 21-én igen sikerült vallásos estélyt tartott a nőegylet. Nagyszámú közöuség jelenlétében megnyitó felolvasást tartott: Seregély Béla lelkész, szavalt nagy hatással Sidó János tanító, monológot mondot : Kovács Karolina kisasszony, igen szép sikerrel ; tauulságos felolvasást tartott: Bocsor Elemér községi jegyző ; végül pedig igen sikerültén adta elő Bozzai Gyula a Fülemüle c. költeményt. Nagy hatása volt a vegyes gyermekkar közben való éneklésének is. A szereplőknek, valamint az önkénytes adakozóknak köszönetét nyilvánítja az elnökség. Folyó évi febr. 4-én pedig a Falu rossza c. népszinmű előadásával egybekötött zártkörű táncmulatság lesz a nőegylet javára. — A pápai ág. llitv. ev. gyülekezet énekkara febr. 4-én saját pénztára javára tánccal egybekötött hangversenyt rendez. A műsor nagyon változatos. Az lij énekeskönyv ügyében a Ref. Zeneközlöny a következő kérelmet intézi a zsinati atyákhoz: „Teljes tisztelettel kérjük a zsinatot, méltóztassék utasítani a konventet 1) hogy az új éuekeskönyvet a Próba énekeskönyv felhasználásával két éven belől (1908-ig) készíttesse el s adja ki. 2) Legvégső esetben : ha a Próba-énekeskönyv mostani anyaga az új énekesköuyv kiadásához elégtelen lenne, a mostani énekeskönyv a kouvent által változatlanul adassák ki, uey azonban, hogy abban a zsoltárok után és a felálló énekek előtt „Új énekek“ cim alatt a Próbaénekeskönyvnek jónak és alkalmatosnak ítélt új énekei együttesen helyt találjanak. 3) Utóbbi esetben utasíttassék az egyetemes énekügyi bizottság, hogy munkálkodását ne szakítsa félbe, sőt azt úgy folytassa, hogy a jövő zsinat elé (1915) végleges megerősítés végett egy megfelelő és kifogástalan új énekeskönyvet terjeszthessen. Ezt az indítványt figyelemre méltónak tartjuk. — A sárospataki református theologiai akadémia tanári kara, tekintettel azon nagy hátrányokra, melyeket lelkészképzésünk azáltal szenved, hogy theológusokat kénytelenek vagyunk kibocsátani lelkészi szolgálatra, legközelébb indítványt terjesztett a tiszáninneni egyházkerület elé, hogy amint az a régi rektóriáknál volt, a lelkészi szolgálatra kibocsátott theológusok, midőn az akadémiára visszajönnek, ott folytassák tanulmányaikat, ahol félbeszakították. Lelkész képzésünk színvonalának emelése szempontjából csakugyan fontos indítvány; megérdemli, hogy minden egyházkerület figyelmére méltassa. 66 — A baptisták. Valaki mostanában e lap vezető helyén aggódva szólalt fel a magyarországi baptisták felekezetének törvényesítése miatt. Elámultam rajta. Igaz, nekem is feltűnt a miniszter intézkedése, de csak azért, hogy épen akkor kapja ez a mi új felekezetűnk a maga nagykorusítását, mikor az anyafelekezet életképesítésének fejlesztésén buzgólkodik zsinatával. Abban a pillanatban, mikor megláttam az azt jelző sorokat, ösztönszerüleg azt hittem, hogy ez nem is véletlen találkozása az eseményeknek, hanem öntudatos intelem az együttülésező előkelő testületnek; oly természetes folyománya az előzményeknek, mint a mai nap a tegnapinak. A reformáció már régóta nem az, ami kezdetben volt. A katholicismussal való meddő küzdelmét lefútta, mint teljesen feleslegest, mivel tanai elől elzárkózni úgyis lehetetlen, annyira bele élte az magát a közfelfogás és világnézletbe. — Múltjából következtetve tisztában vagyunk jövőjével, abban megirt sorsával, mit késleltethet, de ki nem kerülhet. Nekünk, reformátusoknak a keresztyéni élet nemesebb felfogásaival kell versenyeznünk egymással s annak kihatásával folyvást megújulásban tartani a társadalom lelki világát. Ez a cél pedig nem nélkülözheti eszközéül a szektákat. A felekezeteket bármily szabadszellemű konfessiók is kötik bizonyos tanok és elvekhez. A szellem, a meggyőződés pedig oly természetű mindenkiben, hogy a nem neki valót mindig maga állapítja meg, s ha azt testületi szellem vagy konfeszszió rá erőszakolni, bele nevelni törekszik is, nem boldogul vele, hanem hogy érvényesülhessen, szövetkezik elvrokonokkal s kész az új felekezet. 8 vájjon képzelhető e e szekták nélkül a református vallásnak ily nagy elterjedése épen a világ legkiválóbb elemei közt? Ez az elem, mely vallásos élete versenyében kiapadhatlan a megújhodásban, a szüntelen való reformálásban, annyira el van foglalva lelke mélyében, hogy az ő köreit a katholicismus már nem érintheti. A mi intelligenciánk, mely reformátusságát legféltőbb kincsének tartja s mégis aránylag érdektelen felekezete iránt, csak keletkezendő szektáink versenyében fogja megmutatni, hogy mire képes a magyar reformátusság. — A somorjai ev. ref. egyháznak f. hó 6-iki presbiteri és f. hó 7-ki közgyűlése előtt az elnöklő lelkész a következő kegyes adományokat jelentett« be. 1. Egyházunknak mintegy 250 esztendős urasztali kelyhe, melyen az idő romboló hatalma élénk nyomokat hagyott s amely már csak kegyeletes ereklyeként őrizendő, a hívek jószivü adakozása folytán egy új, 64 korona értékű kehellyel pótoltatott. Sőt az e célra rendezett gyűjtésnek annyira kedvező eredménye lett, hogy urasztali ón kenyér tányérunkat egy 50 korona értékű nehéz ezüst tányérral cserélhettük fel. Az új szentedények a karácsonyi áldozáskor ékesítették először urasztalunkat. 2. Egyházunk nagy jóltevője néhai özv. Botló Dánielné asszonyság tudvalevőleg a somorjai ev. ref. egyháznak végrendeletileg 4 kát. hold és 352Q öl szántóföldet a vele járó jogokkal együtt hagyományozott (A Dunántúl Prot. Lap 1905. 39. számában olvasható.) A tetemes örökösödési százalékot természetesen egyházunknak kellett volna viselni DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.