Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1906-01-28 / 4. szám

67

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

68

de a végrendelkező Istenben boldogult kegyes nőnek, jó szivéről általánosan ismert és hozzá méltó áldott lelkületű testvére özv. Plutzer Jánosné asszonyság még a költségektől is felmentette egyházunkat, amidőn ünnepélyesen kijelentette, hogy mindenféle kiadásokat és az örökösödési százalékot ő fogja viselni. E nagy adománnyal a kegyes özvegy egyházunkat örök hálára kötelezte. Az Isten áldja őt és családját érte. 3. Kuzsinszky György asztalos mester és neje Baráth Éva asszonyság pedig akként tették nevüket emlékezetessé, hogy az egyház irattára, anyakönyvei, szent edényei számára egy szép keményta szekrényt ajándékoztak. Nemes cselekedetükért jutalmaztassa meg őket a jó Isten. 4, Végül lelkész örömmel jelenti be azt is, hogy az egyház nagyérdemű lelkes fogonduoka tek. Dr. László Kálmán úr és tevékeny buzgó presbitere tek. Tóth Lajos járásbiró úr, egy igen szép terv megvalósításán fáradozuak. Templomuuk fa urasztala helyett saját költségükre márványból faragottat készülnek mielőbb beállíttatni. Adja az ég, hogy szivük jó kívánsága egyházunk javára, templomunk szépítésére teljesülhessen. A magyarság eme végvárának, a soraorjai ev. ref. egyháznak maroknyi hívei tettekben bizonyítják be vallásos buzgóságukat. Legyen rajtok az Istennek áldása. Somorja, 1906. jan. 17. — A lelkész.

— Igehirdető C. alatt ez év elején protestáns havi folyóirat indul meg Soltész Elemér ref. és Révész János ág. ev. lelkészek szerkesztésében Nagybányán. Egy-egy közölhető beszédet 10 koronával fognak díjazni. Vasárnapi, ünnepi és alkalmi egyházi beszédeket adnak közre és pedig oly módon, hogy rendszerint a hónap második felében megjelenő füzet tartalmazni fogja mindig a következő hónapban előforduló alkalmakra irt beszédeket. Az évfolyam legjobb beszédjének Íróját év végén nagyobb jutalomban részesíti, úgy, hogy a bírálatot maguk az előfizetők fogják gyakorolni. Az „Igehirdető“ előfizetési ára : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes füzet ára 1 kor. Az 1906. évi folyamnak, mely tiz füzetből áll, előfizetési ára 10 kor. Legcélszerűbb az első négy hónapra 4 koronát s aztán negyedévenként 3 — 3 koronát fizetni. A pénzek az „Igehirdető“ kiadóhivatalának cimezve Nagybánya (Szatmár m.), Hid-utca 8. sz. alá küldendők. A mű könyvárusi utón nem kapható és meg sem rendelhető. Egy-egy füzet 2—3, sőt több ív terjedelmű is lesz, az egész évfolyam pedig mintegy 30 nyomtatott ivet ád.

— Ámerikaiasan. Bizonyára érdekelni fogja lapunk olvasóit annak a Kovácsi Miklós István volt ügyvéd és országgyűlési képviselőnek sorsa, aki szeptemberben múlt egy éve tett káplán vizsgát itt minálunk. Mi lett belőle ? Hol munkálkodik ? Megfelel e kérdésre az az Emlékkönyv, amely beszámol a Dillonvale és Vidéki magyar ev. ref. egyház új templomának felszentelés ünnepélyéről , ami 1905. december hó 17-én ment végbe. A füzetkéből vettük át a következőket: A dillonvalei magyar ref. egyház a közép-ohioi bányavidéken élő magyar protestáns bányamunkásokat gyűjti Össze. 1903. évi november hó 2I-én Bárdos András oly mozgalmat indított, amelynek eredménye a mostani templom és Ielkészlak telkének a megvétele lett. Közel hat éven át a clevelandi ref. lelkész gondozta, ápolta a kis törekvő egyházi pontot, inig 1904. évi febr. hó 3-án megtartott egyházi közgyűlés gróf Degenfeld József, a magyarországi egyetemes ref. egyház nagy nevű kiküldötte jelenlétében, Csutoros Elek clevelandi és Kalassay Sándor pittsburghi ref. lelkészek befolyásával, az önálló egyházzá való alakulást kimondotta és a Reformed Church of. U. S. missziói hatóságtól fenntartási segélyt és lelkészt kért. 1904. évi április hó 17-éu köszöntött be a gyülekezet leikésze, Kovácsi Miklós István és választatott meg az első egyházi elöljáróság, akik e bányavidék! ref. egyház szervezését azonnal megkezdették. Több város, falu tartozik a gyülekezethez, ahol szétszórtan élnek, dolgoznak többen vagy kevesebbeu református és evangélikus hittestvéreink, a magyar haza szülöttei s a hitben való megerősítésük céljából Köztük az egyházi szolgálat állandóan kívánatos. E nagy kiterjedésű bányavidéken a hitélet emelésére a dillonvalei anyaegyházzal kapcsolatban szervezve lett 1904. évi julius havában a maynardi ev. ref. leányegyház, melynek kebelében felváltva Maynardon O. és Crescenten, O. tart havonta egy vasárnap istenitiszteletet a dillonvalei lelkész. A rendes egyháztagok száma a dillonvalei auyaegyházban 75. A maynardi ev. ref. leányegyházban 30. De a lelkész az egész vidéken, mintegy 600 ref. és ev. hittestvérnek hirdeti az Isten igéjét, akik a munkásviszonyok folytán sűrűén változnak. A lelkészlakás 1905. évi április hó 1-ére fölépült és a gyülekezet 1905. évi julius hó 4-én, az amerikai Egyesült-Államok e fényes emléknapján magyar ref. templomunk alapkövét is letette, . . . mig 1905. évi decemb. hó 17-én templomunk ünnepélyes felavatásának dicső napja köszöntött reánk ! . . . Oh, áldott legyen az Űr neve, aki ennyire megsegített bennünket !

— Az amerikai magyar reformátusok viszonyairól, a gyülekezetek vezetőinek versengéséről igen elkeseredett hangon irt a M. Szónak Hankó Gyula ott működő ref. lelkész. Úgy mondja, hogy most három párt van : angol, német és magyar. Előbb csak német és angol pártiak voltak : ezek a pohastowni gyűlésen kibékültek s ez a béke a megmaradtak közt valahogyan még tart most is ; a magyar párt alakulása támasztotta az új zavart. Ettől kezdve a harc kíméletlenebb és durvább lett minden részen. Senki se vethet semmit a más szemére. O mégis a magyar egyházmegye megalakítóit kárhoztatja. Majd így folytatja levelét:

Ha a Presbyterian Church, mely ahárhogyan okoskodunk, mégis a legtisztább és legtekintélyesebb kálvinista egyház Amerikában, szintén felvette a magyarok gondját s arról le nem akar mondani, ne merje senki hittagadóknak nevezi azokat, kik oltalma alatt ugyanegy célra törekszünk és híven kitartánk mellette a gyalázkodások közepette is. Nyelvünket> liturgiánkat s minden nemzeti és egyházi szokásainkat megtarjuk s bátran valljuk magunkat magyaroknak mindenek előtt.

Három táborban vagyunk, de mind magyarok és reformátusok és mind egy célra, a magyarság javára kívánunk munkálni. Szabad-e hát egy más ellen tábort járnunk és a szeretetlenség fegyvereivel a közös érdek ellen harcolnunk ? Ha, megtartva elfoglalt álláspontunkat, ezeket beismerjük, megismételem egyszer felajánlott tervemet — s újra ajánlom a következő megoldási módok elfogadását: