Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-07 / 40. szám
685 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 686 Osztrák szokás, talán egyetlen öröksége az új császárságnak a régi római birodalom politikájából a küzdő tábor megosztása : Divide et irapera. Az abszolút kormány is megosztotta a lakosságot; most a néppártnak sikerűit a reformátusokat. De én nem átkozódni kivánok azok fölött, akik tőlünk külömböző felfogást vallanak ; elég átok a magyaron, hogy sóba se tud egyetérteni 8 különösen, hogy a más véleményüekben olyan személyes ellenséget lát, akit tűzzel, vassal, fortéllyal, ravaszsággal ki kell irtani, vagy legalább hátra szorítani, elvonni tőle a levegőt, hogy megfulladjon. Loyolákon, Kollonitsokon túltesz a néppárt taktikája, mikor református embereket gyengéjüknél megfogva, ellentétes táborokra szakít s lekötelezettjeivel dicséretet zengedeztet magának. Hát elfelejtettük, hogy mióta báró Barkóczy vezeti a középiskolai ügyosztályt, páter Tomcsányi volt az érettségi biztos Szolnokon ? Senki se háborog többé amiatt, hogy széles Magyarországon sehol se tehetett érettségi vizsgát az a középiskolát jelesen végzett tanuló, aki nem akart meggyónni ? Nem akarunk tudni ugyanezen Barkóczynak az 0. K. T. E. júliusi közgyűlésén megesett kirohanásáról a nem keresztyén : (értsd : nem katholikus) műveltség ellen ? Nekünk, református tanároknak kell egymást törvénytiszteletre, autonómiára tanítgatnunk azért, mert Barkóczy vagy más kath. nagy úr baksisokat zörget? Jobbak vagyunk a forumi csőcseléknél, mely kenyeret és játékot akart csak — egyebeket átengedett a császárnak és poroszlóinak ? ! Hivalkodunk műveltségünk, erkölcsi érzékünk fejlődésével és ott tartunk csupán, ahol az athéni demos 500 évvel Kr. sz. előtt : Themistokles osztrakizálta Aristeidest, mer útjában volt; Perikiest Kimont, Demosthenes Aischinest stb. Csak egy kis híja, s meg is esszük egymást, legalább nem kell vesződnünk holmi eljárási formaságokkal. Szörnyű jó dolga lehet az aut. iskolai tanároknak Debrecen, Sárospatak, Nagyenyed álláspontjáról, — mikor a szegény szerzetes tanárok fizetését kell IX. és VIII. fizetési oszt. magaslatáig kiegészíteni és pedig, mivel az országgyűlés mindez ideig elmulasztotta e költségeket megszavazni, — az autonom isk. tanároknak járó obulusokból ? A közoktatási költségvetés tárgyalása idején kijárta, kisürgette a pápai tanári kar, a város országgyűlési képviselője révén, aki a pénzügyi bizottság országgyűlési előadója, hogy a pótlékot nem szeptembertől, hanem júliustól folyósítják 8 e 2 hónap miatt fölemelték a dotációt lüO.OOO boronával. Jó Hoitsy Pálunk 8 a többi érdemes tagja a p. ü. bizottságnak, tisztelt országgyűlés, alsó és felső ház, mind együtteeen — nem tudtátok, amit a Debr. Prot. Lap szerkesztője szept. 29-én enunciált, az összeget azért emelték föl, hogy a szerzetesrendek is kaphassanak a pótlékból, szegénységi fogadalmuk ellenére, törvényhozási felhatalmazás, sőt parlamenti tárgyalás nélkül; — de báró Barkóczynak s a többi néppárti koryphaeusoknak engedőimével ! S amit csinálnak a nagy koryphaeusok : dáridóznak, szónokolnak ; — mig a nyomor százezreket űz az uj világba, mi is dikciózunk a gályarabokról, hozsannázunk az uj üstökösöknek — egy tál lencséért s rajta egy kis avaskáért. Mikor esik le szemünkről a hályog, hogy a nemzeti jelszavak csak cégérül szolgálnak, mint Franciaországban, a legfanatikusabb klerikálizmus terjesztésére?! Sarudy György. főgimn. tanár. Jelentés a nyitrai ref. missiói egyház 1905/6. évi állapotáról. (Folytatás.) Visszatérve jelentésem lényegére, megnyugvással jelezhetem, hogy missiónk központján, úgy szintén a már régebben gondozás alá vett közelebbi környékén a hitélet, a valláserkölcsi állapot teljesen kielégítő; a felvidéken kifejtett munkálkodás nem ennek rovására folyt, szem előtt tartottuk, hogy úgy a gyökér, mint az ágak szentek legyenek ! Az istenitiszteletek, még akkor is, midőn a vidék ügyei elszólítottak — a pozsonyi ág. hitv. ev. papnövendékek igénybevételével — megtartattak. Az e címen felmerülő, egész éven át tekintélyes összegre rugó költség-szaporulat is egy nyomós indok a csekély missiói dotációnak méltányos felemeléséhez ! Missiói istenitisztelet tartatott Ruttkán 6, Turóoszentmártonban 3, Trencsénben 3, Nagybittsén 2, Liptórózsahegyen 1, Galgóczon 1, Nagytapolcsányban 2, összesen 18 ízben; ezek között a felekezeti öntudat erősítése, az anyaszentegyház régi dicsőségén s múltak eseményein való okulás, a hitbajnokok lelkesítő példáira buzdulás céljából Booskay-emlék istenitisztelet a missióterület négy külömböző pontján, amelyeken a begyfílt és kerületi pénztárunkba beszolgáltatott perselypénz összege 24 kor. 28 fillér. Áttérek most már a statisztikai, népmozgalmi s egyéb körülményeinket megvilágító adatok felsorolására. Gyülekezetünk népessége az élénk hullámzás, a ki- és beköltözés gyakori volta miatt pontos, a tényleges állapotnak megfelelő számban nem állapítható meg, megközelítők a kerületi névtárba szolgáltatott adatok (Nyitra város 248, Nyitramegye hozzánk beosztott része és Trencsénmegye déli fele 619, felvidéki missiói fiókegyház : Trenosén felsőrésze, Turóo-, Liptó- és Árvamegyék 415). Általánosságban azt észleltem, hogy híveink száma örvendetesen emelkedik folyton; az 1900-iki orsz. népszámláláshoz viszonyítva 20 — 25, egyes helyeken, mint p. o. Nyitrán, Ruttkán, Rózsahegyen 30°/0 többletet mutat. E jelenség teljesen megérhető a közelebb múlt alatt beállott kulturális és gazdasági haladásból, melynek eredményéül népoktatási, középfokú és szakiskolák létesültek, a gyáripar nagy arányú fellendülést vett; a vasútvonalak fejlesztettek; a felvidékről évek óta tart a tömeges kivándorlás, ennek folytán az ország más vidékeiről pótolják és egészítik ki a munkaerőt s * Úgy látom, hogy e felszólalás lényegében egyezik a főgimn. tanári kar javaslatával. Szerk. 40*
