Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1906-10-07 / 40. szám

687 DUNÁNTÜLI PROTESTÁNS LAP. 688 ebben bizonyos százalékkal egyházunk hívei is szere­pelnek. Múlt évi jelentésem óta született és megkeresz­­teltetett 18 kisded és egy felnőtt felekezetnélküli (ezelőtt izr.). Meghalt 12, házasságot kötött 1 tiszta és 2 vegyes pár megegyezés nélkül. Természetszerűleg ezen adatok sem teljesek s csakis az általam végzett lelkészi szol­gálat eseteit tartalmazzák; holott úgy a lipótvári, mint az illavai királyi fegyintézeti lelkészek szol­gálatait is igénybe veszik az illető vidéken híveink ; ezekre nézve kívánatos volna, ha egyházhatóságunk utasítaná őket, hogy az anyakönyvi adatokat a missiói központba szolgáltassák be. Fordúlnak elő ezenkívül nagyszámmal oly esetek is, amidőn ág. hitv. ev. lelké­szek végeznek hiveink körűi temetési, esketési vagy keresztelési szertartást; ezekről szintén nem nyerünk értesítést. Azt tapasztaltam, hogy az ág. hitv. ev. lel­készek a geresdi egyezséget vagy félre ismerik, vagy tudatosan félremagyarázzák, midőn azt imperativ, nem pedig fakulatív erejűnek állítják s ebből kifolyólag missiói munkálkodásunkat az egyességgel ellentétesnek tekintik s híveinket csodálatos naivsággal magoknak reklamálják. Ez az állapot azonban a szervezkedéssel, annak teljes keresztülvitelével minden bizonnyal javulni fog ; a már kötelékbe vont hívek megfelelő tájékozta­tást nyertek egyházi illetőségök kérdésében. Konfirmációi oktatást ez idén künn a missióban tartottunk Liptó- Rózsahegyen. A prozelitáskodás folyton működő hálója ez évben is eltántorított tőlünk egy családot, amely Vágújhelyen gróf Pongrác Adolf prépostnál nyert ke­nyeret és alkalmazást annak bére fejében, viszont hoz­zánk egy felekezetnélküli tért át. Presbiteri gyűlést tartottunk 9, egyházközségit 2 ízben, a hivatalos ügyek, levelezések forgalmát fel­tüntető iktatókönyv 350 sorszámot tartalmaz. A missiói terület külömbözo pontjain, Nyitrától fel egész Alsó- Kubinig és Liptóujvárig hitoktatói és egyéb lelkészi teendők végzése céljából 79 missiói utat tettem, mely a nagy távolságot íb tekintve legalább is 100 napi tá­vollétet jelent, az évnek több mint 1/i részét, ezenkívül — ami különösen figyelembe veendő —- a velejáró te­temes költség, melynek alig fele nyer fedezetet a kong­­ruával kapcsolatos fuvarátalány és az egyházhatósági missiói segélyekben ; így a teeti és szellemi fáradozás mellett még mindig személyes áldozattal vagyok kény­telen biztosítani a missiói munkálkodás sikerét. Hogy erre nézve számszerű adatokkal szolgáljak: a missiói lelkészek számára a folyó évi január 1-től vezetni el­rendelt utazási napló félév alatt 5751 vasutkilomótert és 655 kor. költséget tüntet fel, tehát már 55 koroná­val többet, mint amennyi az egész évre adatik e óéira. Miben fog fedezetet nyerni a másik félév szükséglete, ha a fentebb említett vasúti kedvezmény megszerzésére egyházi hatóságunk erkölcsi tekintélyének egész súlyát latba nem veti ?! A városi életnek sokféle, elutasít­­hatlan igényei, a családi gondok, de a mérsékelt java­dalmazásra is tekintettel, lehet-e azt várni, hogy szemé­lyes áldozattal pótoljam a hiányzó szükségletet ?! Jogos bizalommal várom ezen állapotok orvoslását és sürgősen kérem azon eszközökről való gondoskodást, amelyek természetes előfeltételek arra nézve, hogy ezen óriási területen akadálytalanúl folylyon, azaz biztosíttassák a lelkészi munkálkodás. Az egyházi adattárnak anyagi helyzetünket illető rovatai a következőket mutatják : 1905. évi zár­számadás eredménye I. bevétel 4005 korona, II. kiadás 3444 korona. 1906. évi költségelőirányzat úgy a szük­séglet, mint a fedezet rovatában 9825 kor., mely ma­gasabb összegnek megértéséhez fel kell említenem, mi­szerint egyfelől a templom-építéshez szükséges kölcsön törlesztési és kamat esedéke; másfelől az adóterhek megnagyobbodása folytán az 1848. XX. t.-e. végrehaj­tása esetén igényelt, adóteher csökkentésére szolgáló államsegély is felvétetett, bár ez évben arra nem is kerülhet sor, de a jövőben való biztosítása céljából adórendszerünket oly alapra fektetjük, amint azt a segélyre számító egyházaktól a zsinati határozatok 282. §-a megkövetelik. Ingó vagyonunk értéke 9378 K. Ingatlan érték 18740 K. Teher 9414 K. Vagyonszaporulat a múlt évihez képest 885 K. Adóssági tőkék törlesztésére és kamatokra 961 korona fordíttatott. Templom-alap gya­rapítására szolgált nagy méltóságú özv. hereg Odescalchy Gyuláné 200 kor* adománya és egy mulatságnak 181 korona jövedelme. Különféle segélyekből befolyt: pénz­intézetektől 90 kor., Nyitra várostól 500 kor., Baldácsy­­alapból 200 kor., kerületi missiói segély 200 kor., konvenli missiói segély 200 kor., tőkekamatsegély 400 kor. Ezek között bárki előtt is, aki az öt vármegyére terjedő missiónk nagyságát, fontosságát ismeri, a gon­dozásával járó költségeket el tudja képzelni, méltán cse­kélynek tűnhet fel a konventi missiói ellátmány, amidőn igen számos, külterülettel nem is biró, tehát ilynemű segélyekre még jogcímmel sem rendelkező, jellegükre nézve nem is missiói pontok, sokkal tetemesebb gyámo­­lításban részesülnek. Ezen aránytalanságra jelentéseim­ben több ízben rámutattam már, sajnos, hogy eredmény nélkül! A széles munkamezőn a lelkesedés, a tettvágy ön­magában keveset ér,* ha megfelelő támogatás hiányzik, ha az eszközök elégtelensége korlátol a munkálkodásban, lehangolja, elcsüggeszti a buzgó igyekezetét. Missiói segélyünknek sokszor megsürgetett 800 koronára, a ke­rületi államsegélynek 300 koronára leendő felemelését s a ruttkai missiónak is az önálló kialakulás előmozdí­tása céljából megfelelő gyámolítását bizalommal kérem és várom. Nyitrán. Sediyy László. * E jelentés mutatja, hogy igen sokat ér! De épen ezért anyagilag is megfelelően kell méltányolni. Nyitra segélye kirívóan csekély. Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom