Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-07 / 40. szám
683 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 684 Hirdetjük még, ahol hirdetjük, a szegények részére való adakozást; de ha csak a polgári község nem építszámukramenedékhelyet, miattunk ugyan elpusztulhat, mint a jerichói utón a pap és lévita miatt. Hirdetjük a szeretet vallását, de szeretetlenül hagyjuk elveszni a bűnösöket, szegényeket, gyámoltalanokat. Prédikáljuk a szeretetet, de nem állítunk szeretetet-intézeteket. És igehirdetésünk is milyen kényelmes! Urunk azt mondá, hogy amit ő titokban mondott, azt az ő tanítványai a házfedelekről is prédikálják. Mi pedig ezt úgy magyarázzuk, hogy csak a templomban, vagy a koporsó mellett kell az igét hirdetnünk, s megütközünk azon, hogy amerikai hittestvéreink az utcasarkokon is hirdetik az igét. A mi jó pásztorunk azt mondá, hogy az ő juhai ismerik őt s hogy azért jön, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett volt. Mi pedig oda várjuk a tévelygő juhokat a templomba. Nem jól van ez így, nagyt. értekezlet! A szeretet vallásának a szeretet intézményeiből, a Krisztus szolgájának az ő mestere követéséből kell megismertetni. Panaszkadunk a szent dolgok iránti közönyösség, elhidegülés miatt. De hát adunk-e magunk a buzgóságban jő példát ? Mikor mást megrovunk a templom kerülésért, megyünk-e mi szivesen templomba, mikor ott csak ketlen-bárman lehetnénk együtt az Ur Jézus nevében? Még gyermekkoromban, különösen ádventkor gyakran hallattszott a házi áhítatoság buzgó éneke, imádsága. Ma por lepi, moly eszi a jó öreg Szikszait és a bibliát. De hát ez nálunk másképen van-e? Jó Mesterünk nem mutatott-e példát a gyakori és buzgó imádkozásban ? ! És nem mondta-e meg: Ha a só megizetlenül, mivel sózatik meg az? Még ez a mi lelkészértekezletünk kezdetben templomi istenitisztelettel kezdődött. Később ? új dolognak tetszett annak ének- és imával való megnyitása. Kezdjük el azért az új életet magunkon és lassanként körülöttünk is megújul minden. A rom. katholicizmus nagy hatalma megtörik az evangéliom erején, mely Istennek hatalma; a baptismus nem árthat minekünk, ha a lelkek igazi pásztorai leszünk ; a közönyösség jege felolvad buzgóságunk tüzétői. Eddig az volt panaszunk, hogy felsőbb hatóságunk csak adminisztrált. íme mostan törvényhozó testületünk élőfájából sarjadoz ki egy belmissiói-szövetség, a Kálvin-szövetség, mely támogatást, zászlója alá való sorakozást kér tőlünk. De már a csecsemőt sokan halálra keresik. Kétségtelen, hogy lehet szándékolt működése ellen kifogást tenni, nem annyira alapszabályai, mint inkább a működését megkezdő kérdő-ivek kérdéseinek alapján. Mert nem helyeselhetjük, hogy Kálvin neve hitel- vagy fogyasztó-intézetnek szolgáljon cégtáblául, mikor a mennyei kenyeret akarta az éhezők számára megszerezni. Nem helyeselhető, hogy a vallás égisze alatt vetőmagról gondoskodjunk, mikor Kálvin az Isten igéjét akarta a szivek termő-földjébe elvetni. Nem helyeslem, hogy kérdő-ivein a szocialistákkal foglalkozik, mivel az már úgy tűnik fel, mint egy anti szociálista szövetkezet. A szociálistákat nem így nyerjük meg egyházunknak 8 a vallásnak, hanem úgy, mint dr. Balthazár D., akivel gyülekező házukat is imádsággal avattatják fel. De azt sem helyeslem, mikor az életképes csecsemőt halálra kárhoztatják. A régiekhez nagyon ragaszkodó nép vagyunk. Szükség, hogy ez a szövetség felrázzon bennünket abból a százados álomból, melybe az üldözések megszűnése után estünk. Az új idők új eszközöket kívánnak az Istenországa terjesztésére. Ne taszítsuk azokat el magunktól, hogy hasonlókká ne legyünk Azokhoz az izraelitákhoz, akik az egyiptomi szolgasághoz szokva, alkalmatlanokká lettek az igéret-földjének elfoglalására. Uj irányzat a közoktatás vezetésében. Fájó szívvel olvastuk a Debreceni Prot. Lap 29-iki számát, melyben a szerkesztő két helyen is ujjongva tömjénez a közoktatás mostani vezetőjének azért a „korszakot alkotó, uj világ feltűnését jelentő, liberális“ szabályzatért, melynek alapján akarja a közokt. miniszter végrehajtani a f. évi IX. t.-cikket, vagyis „engedélyezni“ a pótlékot az autonom iskolák tanárainak. Hát odajutottunk, hogy törvényben biztosított jogainkat meg lehet csorbítani ? örülni tudunk annak a liberálismusnak, mely a szerzetesrendek tanárainak fizetését kiegészíti a IX. és VIII. fizetési oszt. 2. és 3. fokozatáig — az autonom iskoláknak megszavazott összegekből ? S még kevélykedünk, hogy e szabályzatra az 0. Ref. T. E. elnöksége is befolyást gyakorolt 1 Minélfogva el is nyeri jutalmát — Sárospatak, Debrecen és Nagyenyed, — ahol a tanári fizetés eddig is a legmagasabb volt! Ä pápai ev. ref. főgimnázium tanári kara sem az országos törvény kötelező erejéről, sem egyházi intézményeink, autonómiánk iránt tartozó hűségről nem úgy vélekedik, mint a Debr. Prot. Lap. Lesz-e sikere állásfoglalásának legalább olyan irányban, hogy az elvakultak szemeit felnyissa, a hitükben megingottakat észretérítse, előre nem tudhatni. Annyi bizonyos, hogy küzdelem nélkül meghódolni nem fogunk. S ha elszigeteltségünk miatt velünk együtt az igaz ügy is elbukik, késő és keserves lesz a kiábrándulás, jogosult a szemrehányás, hogy az autonom iskolák hátraszorítása, a szerzetesrendek megerősítése reform, emberek, ref. intézmények segítségével sikerült a furfangos néppártnak.
