Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-30 / 39. szám
671 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 672 Jelentés a nyitrai ref. missiói egyház 1905/6. évi állapotáról. Midőn 10 évvel ezelőtt a nyitrai ref. híveknek kicsiny serege megvetette e gyülekezetnek alapját s egyházhatóságunk is jóakarattal, bár némi aggodalommal is, adta meg hozzájárulását, alig gondolhatott volna valaki egyébre, mint a helyi, vagy legfeljebb a közeli környék lelki igényeinek biztosítására; de teljesen ismeretlen volt az a nagy hivatás, amelynek betöltésében ma már szép sikerrel, örvendetes eredménnyel munkálkodik. Néhány évvel ezelőtt, midőn a missiói egyházak körlete szabatosan megjelöltetett s ennek a nyitrai missióra vonatkozó rendelkezései ismeretesekké lettek : jogos feltűnést s még inkább kételyt támaszthattak azon kérdés tekintetében : vájjon oly szerény anyagi eszközökkel, oly kevés utravalóval ellátva, lehet-e reményleni vagy kívánni öt vármegye területén (kiterjedése 15.103Q kilométer) szétszórva, de összeségükben mégis tekintélyes számmal élő híveinknek lelkigondozását, az egyház testéhez kapcsolását? ! Természetszerűleg bennünket foglalkoztatott ez a kérdés leginkább ! Megkötött kezekkel, de tépelődő lélekkel gondoltunk folyvást az 1900-iki orsz. népszámlálás eredményéről közzétett kimutatás kiáltó adataira, a Trencsén-, Turóo-, Árva-, Liptómegyéknek területén élő, 500 főt meghaladó, de a jelzett elhagyatott hiveinkre 8 még inkább az elveszés esélyének kitett nagyszámú gyermekeikre ! Ne csak elismerő szavakkal, hanem méltánytalanul csekély*, 200 koronás missiói segélyünknek régóta sürgetett, a terület nagyságához arányos felemelésével honoráltassék az a szivet-lelket örömmel eltöltő nagy fordulat, mely mindenekelőtt személyes áldozathozatal, azután pedig sok idő, testi és szellemi fáradozás, és az elárvult hivek felbuzdulásának eredményeként tárul fel itt e jelentésben és több fontos ügyben az egyházhatósághoz intézett feliratainkban. A múlt év október 31-diknek egyébként is jelentős napján a Turócszentmártonban és Ruttkán megkezdett s azóta a felvidék különböző pontjain havonként megismételt s a jövőre is állandósított missiói istenitiszteletekkel s minden egyes alkalommal széleskörben folytatott összeírással, a hivek buzdításával immár egyházilag szervezettnek mondható a felvidéki vármegyék lakossága Ruttka központtal. Karácsony ünnepén kimondatott az új missiói kör megalakulása, egyelőre mint fiók-egyház a nyitrai anyaegyház kötelékében, de azon igyekezettel és jogos reménykedéssel, hogy az egyházhatóság, a hazai társadalom és az államkormány támogatásával már a közel-jövőben az önállóság minden kellékeivel felruháztatik. Az egyházi ügyek intézésére, ólén Somogyi Géza znióváraljai kópezdei igazgatóval, lelkes férfiakból megalakíttatott az elöljáróság s a további szervezés, építés-munkájában buzgó * Tökéletesen igaz! Nézze meg bárki a f. évi konvent jegyzőkönyvének 291. lapján az egyes missiói gyülekezeteknek juttatott állandó segélyeket, bizonyára igazat ád Sedivynek! Szerk. igyekezettel fáradoznak ; az egyház tagjai, úgy az országos közalap, mint közszükségleteik céljára megadóztatták magokat (a kivetett egyházi adóösszege 1296 K) s ezenkívül sakramentomi felszerelések céljára is szép adományt tettek. Somogyi Géza főgondnok ezüst urasztali korsót, Deák Béla pénzügyőri főbiztos, presbiter urasztalányi tányért, Betes Miklós mozdonyfütő aranyozott kelyhet, Tarr József megyei utbiztos, presbiter, keresztelő edényt, Algőver Ivánná, Gútay Etel és Irma hajadonok urasztali térítőkét adományoztak, közadakozásból egy másik kehely is szereztetett. Az egyházi szervezkedés teljessé tételére célba és munkába vettük mindazt, ami a felekezeti öntudat erősítésére, a hitélet felvirágoztatására s a jövő fejlődésére elengedhetlenűl szükséges. Az anyaegyháztól való nagy távolság (200 kilométer) s a költséges utazások által korlátolt lelki gondozás kiegészítése céljából vallásos iratokkal, szentirás, ima és énekeskönyvekkel bőven elvoltak látva híveink, sikerrel biztató mozgalom indúlt meg egy Ruttkán építendő templom ügyében. Részletes kimutatást és tervezetett készítettünk az egész missiói kerületről, nagy részt személyes utánjárással beszerzett adatok és észlelt jelenségek alapján a 117 főre rugó elemi, közép és szakiskolai tanulók vallásoktatásának jövő módozatairól, mert a jelen állapot, midőn sok helyen tősgyökeres magyar gyermekeinket tót nyelvű oktatás és kézikönyvvel látják el a túlzó nemzetiségi ág. hitv. ev. lelkészek, amíly botrányos és lealázó, éppen úgy veszélyes az is, hogy több helyen r. kath. oktatásban részesülnek. Feltétlenül kieszközlendő a ruttkai állami elemi iskolához egy ev. ref. tanító kinevezése, azonkívül akár az anya-, akár a fiók-egyházban hitoktató-segédlelkészi állás szervezése, mivel a Nyitrán kívül 15 külömböző helyen körülbelül 30 intézetben a hitoktatás ellátására, hogy több munkaerő szükséges : az kétségtelen! Ez oly égetően megoldandó ügy, mely nem tűrheti az „anyagi nehézségek* ellenvetését. Hosszadalmas volna itt ismételni az orvoslást sürgető indokokat, annál erősebben kell hangoztatnom a gyors segítséget. Nem hallgathatom el az államvasutak igazgatóságának s az illetékes minisztériumnak méltánytalan eljárását, szűkkeblű felfogását panasz tárgyává tenni, melyszerint ridegen visszautasította, már négy ízben, vasúti kedvezmény iránti kérvényünket*, holott a missió területén élő híveinknek 3/4 része éppen vasúti alkalmazott és szolgálati elhelyeztetésökből kifolyólag vannak ők és gyermekeik leszakasztva az egyház kebeléről, miért is egyenesen erkölcsi kötelesség volna azoknak lelkigondozását előmozdítani; az intézetek nagyrésze is állami jellegű, amelyekben a vallásoktatásról gondoskodni, nem csupán egyházi érdek, de állami kötelesség is, amiről azonban sem a velejáró tetemes költség megtérítése, sem vasúti kedvezmény nyújtása alakjában az állam tudni sem akar. Helyén való lenne egyházi hatóságainknak az ily eljárás ellen erélyesen szót emelni; * Aranygyapjasokat kell megtenni missionáriusoknak: azokat majd nem utasítják el! Szerk.
