Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-30 / 39. szám
Tizenhatodik évfolyam. 39. szám. Pápa, 1906. szeptember 30. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKLOL.A KÖBÉBŐL.. A DUNÁNTÚLI EY. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős Mßüjßlßllik mindßfl Vasárnap, 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János ■ szerkesztő czimére küldendők. .... " ===== főmunkatárs czimére küldendők. ■ Megnyitó beszéd. Egyházkerületi lelkészi értekezletünkön, 1906. szeptember 17-én elmondta Antal Gábor püspök úr. Szívből üdvözlöm a kerületi lelkészi értekezletnek mai napon itt megjelent tagjait. Sajnálom, hogy nagyobb számmal nem jelentünk meg; mert bár az itt való megjelenés nem hivatalos kötelesség, mégis nagyon lelkiismeretbeli és az ügyek iránti érdeklődésből származó kötelesség az egész lelkészi karra is. Különös örömömet fejezem ki affelett, hogy lelkészértekezletünkön tisztelhetjük Hegedűs Sándor főgondnok ur őnagyméltóságát, aki az egyház ügyei iránt való érdeklődését, annak fölvirágoztatását célzó munkásságát kimutatja nemcsak abban a körben, amely szorosan véve a főgondnok hatáskörébe tartozik — ahol egyik legbölcsebb vezérférfi és a mi dicsekedésünk, — de nem tart kevésnek semmit, ahol az egyház ügyéről van szó és az egyházat szolgáljuk. Mindenütt ott van ő lélekkel, bölcs tanáccsal, áldozatkészséggel. íme most is itt van és szivünk mélyéből üdvözöljük őt! Bár sok ily világi és egyházi férfía volna a mi egyházunknak, ki buzgóságát úgy mutatja ki, mint ő. Akkor bizonnyal egyházunknak szebb jövőjére tekinthetnénk. Es erre a buzgóságra a lelkészi karnál nagy szükség van, mert csak erre támaszkodva remélhetjük, hogy azon a versenytéren meg fogunk tudni állani mások mellett és egyházunk javait elősegíthetjük. Erre a buzgalomra van szükség az ifjú nemzedéknél is, hogy ily irányban neveljük azokat. Mert nagyot változtak az idők. Elmúltak azon idők, mikor támaszkodva híveink hitbuzgóságára, nem okozott nagy veszedelmet, ha akadtak a lelkészek közül olyanok, kik hetenként az egyház ügyeire talán egy vagy két napon gondoltak, a többi idejüket pedig magán ügyeikben töltötték el. Mai nap még a legkisebb gyülekezetben is a lelkésznek mindennap kell gondolni egyházára, foglalkozni kell annak ügyeivel, őrködni kell egyházunk érdekei felett, a célból, hogy a hitetlenség, közönyösség, anyagiasság, vagy a Krisztus szellemével ellenkező eszmei áramlatok híveibe hálót ne vessenek. Továbbá szükség, hogy a hívek ragaszkodásra buzdíttassanak az egyházhoz és annak intézményeihez, úgy, hogy ha jőnek a kisértések és csábítások, innen el ne tántorodjanak.Fel kell itt használni a hazafias érzést, az ősökre való emlékezést is, hogy minél hivebben ragaszkodjanak egyházunkhoz. Egyházunk fejlődésének akadályait leginkább a mi anyagi szegénységünk képezi; de én azt hiszem, hogy sokkal fontosabb reánk nézve az, hogy az erkölcsi erőt igyekezzünk fejleszteni és gyarapítani, hogy ne hanyagoljuk el azt az erőt, ami egyházunkat fenntartotta akkor is, mikor az anyagi tekintetben még szegényebb volt. Ha tekintetbe veszem, hogy most erős küzdelmet folytatunk a 48. XX.-ért, azt látom, hogy sokkal szívesebben folytatjuk ezt a 3. §-ért, mint a 2. §-ért; pedig a mi egyházunk a függetlenségi és demokratikus alapokon nyugszik. A 48. XX. §-a a teljes vallási egyenlőséget mondja ki; de hogy ebből mi vonható le mint követelmény, arra nézve igazán közülünk még nem is igen tettek kísérletet, hogy ezt valami rendszerbe foglalják. Mai nap a vegyes bizottság emlékiratát kell elfogadni alapul, melynek első része foglalkozik a vallásegyenlőség^ eszméjével és az ezzel ellenkező sérelmekkel. Én megvallom, hogy bár magam is ott voltam ennek megalkotásánál — mégis hiányosnak és szegényesnek tartom; más részről azt sem helyeslem, hogy oly követelmények vonattassanak le ebből, amelyek vagy nem gyökereznek ebben, vagy ha ebben gyökereznek is, de hogy gyakorlatilag érvényesülhessenek, ahhoz mai állami szervezetünk teljes felfordítása kivántatnék. Tehát meg kell állni a helyes törvényes alapon és így követelni jogainkat. 39
