Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-23 / 38. szám
651 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 652 tették híveivel szemben; ma, amikor fölburjánzott a sok baj a társadalomban, amikor minden percben és minden helyen a legkisebb koldus szobában ép úgy, mint a palotában csak szenvedésre és küzdelemre talál az ember, akkor lehetetlen, hogy a reform, lelkészi kar elvonja magát ezen küzdelmektől és szenvedésektől és egyszerűen csak a prédikációra szorítkozzék, hanem a társadalmi funkcióba kell, hogy beleélje magát, amelyet más felekezetek már nagyon kultiválnak, hogy t. i. egyletekben, munkásmozgalmakban, mint ember és mint az evaugéliom apostola hasson oda, hogy a társadalmi béke fentartassék nem a szegények rovására és nem a gazdagok üldözésére, hanem egyszerűen a társadalmi osztályok kibékítésére, s azt hiszem, hogy ha e tekintetben csak kis lendületet adhatnánk önmagunknak, egyházuuk reputációját nagy mértékben erősíthetnénk. Üdvözlöm a főtiszt, egyházkerületi közgyűlést. Egyházkerületi közgyűlésünk. F. hó 18-ára, Pápára összehívott egyházkerületi rendes közgyűlésünket a tagok nagy számának részvétele mellett tartottuk meg. Püspök és főgondnok uraink már 16-án délután 1 órakor megérkeztek. A vasúti állomáson várták őket tanintézeteink igazgatói, a gazd. tanács elnöke, a pápai gyülekezet elnökei és az egyházkerületi közgyűlésnek Pápán levő tagjai; Németh István egyházkerületi főjegyző intézett hozzájuk szives üdvözlő beszédet. Még e napon, d. u. 3 órától 7 óráig tartó tanácskozás volt affelől, hogy az adóteher csökkentésére adandó államsegély kellő, helyes felhasználására minő előzetes intézkedéseket kell tenni, főleg a teljesen egyöntető eljárás céljából. Másnap, 17-én délelőtt lelkészi értekezlet volt, délután pedig az igazgató-tanács ülése. 18-án a közgyűlés kezdetén püspök urunk áhítatos imádságban kérte Isten megsegítő kegyelmét tanácskozásainkra; főgondnok urunk pedig a lapunk élén közölt, nagy figyelemmel és általános helyesléssel kisért beszéddel megnyitotta a közgyűlést. A tagok igazolása és a gyűlés megalakulása után a püspöki jelentés került tárgyalásra. A kimerítő, tájékoztató és buzdító jelentést általánosságban tudomásul vettük, egyes pontjaira a következő határozatot hoztuk: az egyházi adóteher csökkentése tárgyában a zsinat által alkotott új törvényes intézkedéseket ép úgy megnyugvással vettük tudomásul, mint a vallásügyi miniszternek e tárgyban a vegyes bizottsághoz intézett leiratát. Miután egyházkerületünk úgy véli, hogy az előmunkálatok, a segélyt igénybe venni kívánó összes egyházakban országszerte egyenlő elvek alapján, egyöntetűen teljesítessenek és ebből folyólag úgy az évi rendes szükségletnek, mint az évi rendes fedezetnek felállítása és a kettőnek egybevetése nyomán mutatkozó és az állami dotációból fedezendő hiánynak megállapítása azonos elvek alapján a való tényállásnak megfelelő módon történjék : e végből megkeressük a konventet, hogy az összes egyházkerületek utján mielőbb intézkedni méltóztassék; e végből részletesen kidolgozott és helyesléssel elfogadott jzvaslatot is terjesztünk fel hozzá. Közgyűlésünk hálás elismerését fejezte ki gróf Tisza István urnák azon tényéért, hogy mint volt miniszterelnök, az 1848. évi XX. t.-c. végrehajtását programmjába nyíltan felvette; úgyszintén elismerését és köszönetét fejezte ki a jelenlegi magas kormány tagjai és ezek között gróf Apponyi Albert miniszter urnák is azon tényéért, hogy az 1848. XX. t.-c. fokozatos végrehajtását programmjába nem csak felvette, hanem teendői között az elsők közé helyezte egyházunk jogos igényeinek törvényhozási utón leendő rendezését. Helyesléssel vettük tudomásul, hogy az adóteher csökkentésére engedélyezendő államsegély átalányképen adatik s annak kiosztása önkormányzati utón történik. Megkeressük a konventet, hogy ha lehet, eszközölje ki, hogy a kongrua is ily átalány összegben adassék ki. Erre az 1898. évi XIV. t.-c 17. §. némi támpontot is nyújt. A püspöki jelentésből kifolyólag, hogy egyháztársadalmi életünk minél intensívebb módon fejlesztessék és műveltessék, közgyűlésünk felhívta a lelkészi kart, hogy a köznap reggeli istentiszteleteket is egész éven át megtartsák és hogy belmissiói munkásságra is törekedjenek mindenegyes gyülekezetben, megnyerni igyekezvén ennek az egyház vezető elemeit is. Arra is figyelmezteti a közgyűlés a lelkészi kart, hogy magasztos hivatása tudatában, aprólékos személyes sértéseken, csekély anyagi károsodáson, egyéni rokon- és ellenszenven felülemelkedve, jézusi szelídséggel és szeretettel viseltessenek híveik iránt; ha mégis komoly sérelmet szenvednének, soha se tegyék ki egyháziasságukat és tekintélyüket a személyes elégtételvevésből eredhető kellemetlenségeknek, hanem forduljanak az illetékes egyházi hatósághoz, mely érdekeik megvédésére hivatott. Közgyűlésünk feliratban üdvözli az országos kormányt, gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter urat külön is, kormányra lépésük alkalmából. Kiss János nyug. theol. tanár úr emlékét jegyzőkönyvünkben megörökítjük életrajza felvételével. Érdemeihez méltó síremlék felállítását a szeretett tanár tanítványainak hálás áldozatkészségéből bizton reméljük. A püspöki jelentésből jóleső érzéssel vettük tudomásul, hogy elmúlt évben összesen 46841 korona 15 fillér kegyes adomány jutott gyülekezeteinknek, iskoláinknak. Örömmel értesülünk arról is, hogy az államkormány 8086 kor. pótállamsegélyt utalványozott és így 1906-ban államsegélyünk már 56849 koronára emelkedett ; ez által lehetővé vált a zsinattartás által okozott tőke-fogyás megakadályozása, sőt helyrepótlása. Mivel a középiskolai tanárok fizetése emelésére az
