Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-02 / 35. szám
601 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 602 Fejes István sárospataki főisk. gondnoknak üdvözlésével végezte beszédét, mire az üdvözöltek mindannyian lelkes szavakban válaszoltak, Sinka Sándor debreceni főisk. tanár lépett ekkor a felolvasó asztalhoz és felolvasta „A tanár egyénisége és a tantervi értesítők“ cimü felolvasását. Inti benne a tanárokat és iskoláink vezetőit, nehogy a tantervi utasítások betüszerint alkalmazásával megöljék a tanításnak lelkét, a jeles tanár egyéniségét. A meggyőzően irt felolvasás ellen senki se szólhatott fel, egymás dicsérése meg nem illenék hozzánk és így azonnal következett a másik felolvasás Radácsi György sárospataki theol. tanártól, „A régi pataki diákéletről.“ A felolvasó a múlt századi pataki diákéletről olvasta fel nagy szeretettel megírt dolgozatát. Saját diákéletére való visszaemlékezése segítette műve megírásában, bemutatva a pataki diákot attól az időtől kezdve, mikor először jelenik meg a főiskola küszöbén és félve köszönti az öregebb diákokat, egész addig az ideig, mikor az úgynevezett reuniókon már szive választottjára talál. Mennyi munka, mennyi tréfa, mennyi öröm, de mennyi nélkülözés is az osztályrésze ez évek alatt annak a tanuló ifjúnak, aki e körben nő, fejük, mig nem az iskola padjai közül kiszabadul. Három féle sorsú volt a múlt századi pataki diák. Urfi, tarisznyás és szolgadeák helyzete könnyen elképzelhető, de a zöme a pataki ifjúságnak mindig a tarisznyás deák volt. így nevezték azokat, akik hazulról hozták a főzni való terményeket, amiknek azután okos beosztással a kitűzött időig el kellett tartaniok. Az ilyen helyzetű deákoknak mesteri megrajzolásán majd nevetett, majd könnyezett, de mindig együtt érzett a felolvásóval az egész hallgató közönség. Mikor aztán a felolvasásnak vége volt, az elmondottakon kívül még érezte lelkünk azt a nagy szeretetet is, amellyel a felolvasó őrzi a maga főiskoláját, őrzi annak még legkisebb emlékeit is. Másnap 9 órakor a kecskeméti főgimnáziumnak egy fiatalabb tanára, Marton Sándor felolvasása következett „A középiskolai reformtörekvések“ óimén. Nagyon érdekesen állította össze azt a tömérdek sok furcsa kívánságot, amik a legközelebbi tanév folyamán a gimnáziumi oktatás reformálása ügyében elhangzottak. A felolvasáshoz nagyon sokan hozzá szólották, szinte pótolták az előző napi nagy hallgatást. A dolog természete hozta magával, hogy a sok különböző óhaj miatt megegyezésre jutni nem lehetett. A kérdéssel jövő évi közgyűlésünk is foglalkozni fog, addig is annak tanulmányozása és vitatása kívánatos. Ezután egyesületi életünkre vonatkozó jelentések, indítványok tárgyalása következett, végül a szives vendéglátásért mondott elnöki köszönő szavak után, fél kettőkor, a gyűlés véget ért. Mint első napon, úgy ekkor is a tiszáninneni egyházkerület és a főiskola fényesen ellátott vendégei voltunk valamennyien az ott gyülésező tanárok. Egy társaság még Sátoraljaújhelybe, Széphalomra, Borsiba tett kirándulást, azután útra keltünk a szélrózsa minden irányában, kiki a maga iskolájához sietet, hogy új munkakedvvel, lelkesedéssel fogjunk a tanításhoz. Kis Eknő. KünyvismEijtEíés. Szocialista Programmok. Ismertetés és bírálat Berndt Istvántól. Budapest. „Pátria“ irodalmi vállalat és nyomdai r. t. könyvkiadóhivatala. A Magyar Gazdaszövetség kiadása. Ára 2 kor. 50 fillér. E 180 lapra terjedő könyvecskében igen alapos tájékoztatást ád a szociálizmus nagy területén kiválóan jártas nemzetgazdász elsősorban azoknak, akik eddig nem foglalkoztak részletesen a szociálista tanokkal és törekvésekkel. Nap-nap után jobban érezzük, hogy veszedelmes mulasztást követünk el, ha ezekkel a ma már nagyon előtérbe nyomóit tanokkal és törekvésekkel illő komolysággal nem foglalkozunk. Ma már elsőrendű kötelességünk ez. „Kötelesség — mondja Bernát —, mely elől kitérni legértékesebb és leginkább féltett érdekeink érzékeny sérelme nélkül immár lehetetlenné vált.“ Szerző oly munkát ád kezünkbe a nagy horderejű kérdésről, mely mig egyrészt a külföldi régibb és újabb mozgalmakat vázolja, másrészt apróra kimutatni igyekszik, milyen viszonyban állanak ezekkel a magyar szociális törekvések. Valóban nagy szükségünk van ily munkára. E végből szerző könyvének tartalmát következőleg osztotta be : I. Bevezető. II. Külföldi programmok. III. Elemzés. IV. Tőkések és munkások. V. A szociálisták és az agrárkérdés. VI. Magyar mozgalmak. VII. Eredmények és kilátások . . . Felsorolja azokat a forrásmunkákat is, amelyeknek áttanulmányozása után dolgozott. A könyvnek minden fejezete igen világos és érdekes. Minden fejezetet külön nem kivonatolhatunk. De bőven megtesszük ezt az utolsónál, ami különben is visszapillantás az egészre. Az Elemzés cimü fejezetben fontosnak tartjuk annak kiemelését, hogy „szociáüstáknak jogosan csakis azok nevezhetik magukat, akik elfogadják azt, hogy a mai közgazdasági és társadalmi viszonyok gyökeres megváltoztatása nélkül a mutatkozó bajok orvoslása lehetetlen s akik ebből a meggyőződésből folyólag ellenségei a magántulaj-ÍTíUfpHÜC PQ QánílíUi el(ílíl) László Albert és Társa, a tiszántúli egyházfi tigCllUo Co ÖallUUl kerület főbizományosa, iskolakönyv- és tanszerkereskedésében Debreczenben a közelgő iskolai idény alkalmából legelőnyösebben szerezhetők be mindenféle iskolai könyvek, Írószerek és iskolai felszerelések.! Nagy részletes képes árjegyzéket kívánatra ingyen és bérmentve küldünk.