Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1906-09-02 / 35. szám

601 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 602 Fejes István sárospataki főisk. gondnoknak üdvözlésé­vel végezte beszédét, mire az üdvözöltek mindannyian lelkes szavakban válaszoltak, Sinka Sándor debreceni főisk. tanár lépett ekkor a felolvasó asztalhoz és felolvasta „A tanár egyénisége és a tantervi értesítők“ cimü felolvasását. Inti benne a tanárokat és iskoláink vezetőit, nehogy a tantervi utasítások betüszerint alkalmazásával megöljék a taní­tásnak lelkét, a jeles tanár egyéniségét. A meggyőzően irt felolvasás ellen senki se szólhatott fel, egymás di­csérése meg nem illenék hozzánk és így azonnal kö­vetkezett a másik felolvasás Radácsi György sáros­pataki theol. tanártól, „A régi pataki diákéletről.“ A felolvasó a múlt századi pataki diákéletről ol­vasta fel nagy szeretettel megírt dolgozatát. Saját diák­életére való visszaemlékezése segítette műve megírásá­ban, bemutatva a pataki diákot attól az időtől kezdve, mikor először jelenik meg a főiskola küszöbén és félve köszönti az öregebb diákokat, egész addig az ideig, mikor az úgynevezett reuniókon már szive választott­jára talál. Mennyi munka, mennyi tréfa, mennyi öröm, de mennyi nélkülözés is az osztályrésze ez évek alatt annak a tanuló ifjúnak, aki e körben nő, fejük, mig nem az iskola padjai közül kiszabadul. Három féle sorsú volt a múlt századi pataki diák. Urfi, tarisznyás és szolgadeák helyzete könnyen elképzelhető, de a zöme a pataki ifjúságnak mindig a tarisznyás deák volt. így nevezték azokat, akik hazulról hozták a főzni való ter­ményeket, amiknek azután okos beosztással a kitűzött időig el kellett tartaniok. Az ilyen helyzetű deákoknak mesteri megrajzolásán majd nevetett, majd könnyezett, de mindig együtt érzett a felolvásóval az egész hallgató közönség. Mikor aztán a felolvasásnak vége volt, az el­mondottakon kívül még érezte lelkünk azt a nagy sze­­retetet is, amellyel a felolvasó őrzi a maga főiskoláját, őrzi annak még legkisebb emlékeit is. Másnap 9 órakor a kecskeméti főgimnáziumnak egy fiatalabb tanára, Marton Sándor felolvasása követ­kezett „A középiskolai reformtörekvések“ óimén. Na­gyon érdekesen állította össze azt a tömérdek sok furcsa kívánságot, amik a legközelebbi tanév folyamán a gim­náziumi oktatás reformálása ügyében elhangzottak. A felolvasáshoz nagyon sokan hozzá szólották, szinte pó­tolták az előző napi nagy hallgatást. A dolog természete hozta magával, hogy a sok különböző óhaj miatt meg­egyezésre jutni nem lehetett. A kérdéssel jövő évi köz­gyűlésünk is foglalkozni fog, addig is annak tanulmá­nyozása és vitatása kívánatos. Ezután egyesületi életünkre vonatkozó jelentések, indítványok tárgyalása következett, végül a szives vendéglátásért mondott elnöki köszönő szavak után, fél kettőkor, a gyűlés véget ért. Mint első napon, úgy ekkor is a tiszáninneni egyházkerület és a főiskola fé­nyesen ellátott vendégei voltunk valamennyien az ott gyülésező tanárok. Egy társaság még Sátoraljaújhelybe, Széphalomra, Borsiba tett kirándulást, azután útra keltünk a szél­rózsa minden irányában, kiki a maga iskolájához sietet, hogy új munkakedvvel, lelkesedéssel fogjunk a taní­táshoz. Kis Eknő. KünyvismEijtEíés. Szocialista Programmok. Ismertetés és bírálat Berndt Istvántól. Budapest. „Pátria“ irodalmi vállalat és nyomdai r. t. könyvkiadó­­hivatala. A Magyar Gazdaszövetség kiadása. Ára 2 kor. 50 fillér. E 180 lapra terjedő könyvecskében igen alapos tá­jékoztatást ád a szociálizmus nagy területén kiválóan jár­tas nemzetgazdász elsősorban azoknak, akik eddig nem foglalkoztak részletesen a szociálista tanokkal és törek­vésekkel. Nap-nap után jobban érezzük, hogy veszedelmes mulasztást követünk el, ha ezekkel a ma már nagyon előtérbe nyomóit tanokkal és törekvésekkel illő komoly­sággal nem foglalkozunk. Ma már elsőrendű kötelességünk ez. „Kötelesség — mondja Bernát —, mely elől kitérni legértékesebb és leginkább féltett érdekeink érzékeny sé­relme nélkül immár lehetetlenné vált.“ Szerző oly munkát ád kezünkbe a nagy horderejű kérdésről, mely mig egyrészt a külföldi régibb és újabb mozgalmakat vázolja, másrészt apróra kimutatni igyekszik, milyen viszonyban állanak ezekkel a magyar szociális tö­rekvések. Valóban nagy szükségünk van ily munkára. E végből szerző könyvének tartalmát következőleg osztotta be : I. Bevezető. II. Külföldi programmok. III. Elemzés. IV. Tőkések és munkások. V. A szociálisták és az agrár­kérdés. VI. Magyar mozgalmak. VII. Eredmények és ki­látások . . . Felsorolja azokat a forrásmunkákat is, ame­lyeknek áttanulmányozása után dolgozott. A könyvnek minden fejezete igen világos és érdekes. Minden fejezetet külön nem kivonatolhatunk. De bőven megtesszük ezt az utolsónál, ami különben is visszapillan­tás az egészre. Az Elemzés cimü fejezetben fontosnak tartjuk annak kiemelését, hogy „szociáüstáknak jogosan csakis azok ne­vezhetik magukat, akik elfogadják azt, hogy a mai köz­­gazdasági és társadalmi viszonyok gyökeres megváltozta­tása nélkül a mutatkozó bajok orvoslása lehetetlen s akik ebből a meggyőződésből folyólag ellenségei a magántulaj-ÍTíUfpHÜC PQ QánílíUi el(ílíl) László Albert és Társa, a tiszántúli egyház­fi tigCllUo Co ÖallUUl kerület főbizományosa, iskolakönyv- és tanszer­kereskedésében Debreczenben a közelgő iskolai idény alkalmából legelőnyö­sebben szerezhetők be mindenféle iskolai könyvek, Írószerek és iskolai fel­szerelések.! Nagy részletes képes árjegyzéket kívánatra ingyen és bérmentve küldünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom