Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-19 / 33. szám
Tizenhatodik évfolyam. 33. szám. Pápa, 1906. augusztus 19. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI EY. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények ... , Az előüzetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerKesztőséghez Kis József felelős MßüjßlBIlik ffiilldßll YüSámSp, 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János ---- szerkesztő czimére küldendők. ----- -----főmunkatárs czimére küldendők. __ Az államsegély és a vele összefüggő kérdések. Nehéz, szerfelett nehéz kérdés megoldása várakozik hitfelekezetünk s közelebbről egyházkerületünkre. Az adóteher könnyítésére szolgáló államsegély felosztásának kérdése, s ezzel kapcsolatosan a felajánlott államsegély keretében a lelkészi nyugdíjintézet és közigazgatási szükségleteinek ellátása. Gyorsan közelget az 1907- ik esztendő, a 3 millió közössegély egy részének és pedig az első évben 1 millió koronának folyósítása, de azt hiszem, meg vagyok róla győződve : nincs közöttünk senki, akinek határozott kialakult nézete lenne ennek az államsegélynek miként lehető felosztására nézve. A nehézséget az a körülmény szüli, hogy nem is szólva az államsegélynek az 1907-ik évben 1 millió, az 1908- ik évben 2 millió kor. összegben folyósításáról, mert ez csak átmeneti időszak lévén, irányadóul nem vehető, az állandónak jelzett 3 millió korona államsegély nem elegendő azoknak a céloknak, szükségleteknek fedezésére, amelyekre szánva és utalva lett. A millióban megállapított közös segélyből kerek számmal szólva 2 millió reánk reformátusokra jut, 1 millió az evangélikusokat illeti. Az emlékirat szerint, melyet annak idején a minisztériumhoz tájékozásul felterjesztettünk, kell adóteher csökkentésére 1 millió 400 ezer kor.; lelkészi nyugdíj-intézetre 400.000 kor.; közigaz. költségekre 160.000 kor., összesen 1 millió 960 ezer kor., vagyis a nyújtott segély teljesen és tökéletesen elég lenne azon célok szolgálatára, melyekre az előirányoztatott. Csak az a nagy bajunk, hogy mint minden téren, úgy itt is tájékozatlanok voltunk, semmiféle útbaigazítást nem nyertünk, s készítettük kimutatásainkat úgy, ahogy tudtuk, ahogy gondoltuk, vagy ha oly szerencsések voltunk, hogy irányadó körökkel érintkezhettünk, talán jól és helyesen is, de legnagyobb részben helytelenül, s gyülekezeteinkre, adózó hiveinkre véghetetlenűl sérelmesen. — Elég ennek illusztrálására a memorandumból, illetve kimutatásból közölni csak annyit, hogy a barsi egyházmegye az adóteher könnyítésére kapott 10 ezer 880 koronát, drégelypalánk 9 ezer, őrség 10 400 koronát, a vele egyforma viszonyú pápai pedig 24 ezer 900 koronát. Hol van itt a viszonosság ? Nyilvánvaló, hogy itt hibának, tévedésnek kellett törtéuie, 8 én mint akkor az egyházmegye főjegyzője, nyomára jőve azoknak a téves bevallásoknak, hibás kimutatásoknak, azonnal Írtam az ezen adatokért nagyt. Kenessey Béla urnák, kérve őt, a barsi egyházmegye bevallásainak visszaküldését, hogy rektifikálhassuk, helyrehozhassuk hibáinkat. Ámde még csak válaszra sem méltatott. Világért sem akarom hibáztatni, lelekismeretes, nagy munkát, a kimutatások szerint a legnagyobb elismerésre méltó munkát végzett, de már akkor, nemcsak az én igénytelen felszólásom, hanem az adatok egybehasonlítása folytán is sejthette ő, s bizonyosan az intéző körök is, hogy ezen bevallások nem tökéletesek, nem megbízhatók, a való szükségleteknek meg nem felelnek. A belsősomogyi egyházmegye esperese minden fontosabb, hitfelekezetünk egyetemét érdeklő kérdésekre kiterjeszkedő jelentésében behatóan foglalkozva ezen kérdéssel is, a különben egyházmegyéjének talán legtökéletesebb bevallások alapján nyújtott és 91 ezer K-ban kimutatott egyházi adóteher csökkentési járulékát még 24 ezer koronával pótoltatni fogja kérni, részben elmaradt, részben téves felvételek miatt ! S mennyi ilyen lehet még a mi kerületünkben is, vagy a többi 5 kerületben. Elég csak hivatkozni Dányi Gábor tolna-baranyai esperesnek a zsinati tárgyalások alkalmával mondott ama kijelentésére, hogy messze túl fogja haladni a szükséglet a kimutatásokat, mert az ő egyházmegyéjében is mind hibásan lettek felvéve a bevallások. A hiba tehát nem az államsegély csekélységében rejlik, mert hiszen az mind megadta, amit e címen kértünk, hanem első sorba mi bennünk, akik hibásan váltottuk be az adatokat, másodsorban intéző köreinkben, akik tudták, mert tudniok kellett ezeket és mégis nem gondoskodtak, nem készítették elő az államot az előállható különbözetek pótlásának fedezésére, és nem utasítottak bennünket a bevallásoknak helyes és megfelelő elkészítésére. 33
