Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-05 / 31. szám
519 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. 520 Szóval, tisztelt értekezlet, a mai társadalom / beteg, nagyon beteg. Es ennek a betegségnek csak egyetlen gyógyító orvossága van: ha tiszta erkölcs és becsületérzés ölti be a sziveket, ha a társadalom minden rétegeit, az alsóbb rendűeket úgymint a felsőbb rendüeket, a szegényeket úgymint a gazdagokat a Krisztus vallása hatja át. Ha különösen azok, kik mint Pál apostol, elhivatván a szent evangéliomnak hirdetésére, kezökben a hit és lelkiismeret szabadságának zászlójával mennek elől úgy, hogy egész valójukat az erkölcsi tisztaság fénye ragyogja be. Tisztelt értekezlet! Hogy hozzá férhessünk a jelenben a lelkekhez és megnyerhessük azokat Jézus szent evangéliomának, hogy békességet és megelégedést találjanak annak üde forrásánál úgy mint hitbuzgó atyáik; hogy érezhessék azt, hogy az Istennek hatalma minden hívők üdvére : nemcsak az értelmet kell megvilágosítanunk, hanem a szivet, a lelket is meg kell nemesíteni. Még pedig úgy, tisztelt értekezlet, hogy a tanítói karral kezet fogva sokkal nagyobb gondot kell fordítanunk a gyermekeknek az Istennek igaz félelmében és vallásosságban való nevelésére, mint eddig fordítottunk; szem előtt tartva Pál apostol ama szavait: »Neveljétek őket a tudományban és az Ur beszédének intésében.« A szülőket pedig folytonosan figyelmeztetnünk kell Mózes ama parancsára : »Az Urnák törvényeit gyakoroljad a te gyermekeid előtt és szólj azokról, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor utón jársz és mikor ágyadba lefekszel és mikor felkelsz.« Meg kell velük értetni, hogy a vallási, lelkiismereti és a politikai szabadság eszméi alkotják a valódi igazi közezabadságot, hogy ezen drága kincseket a szent könyv, a biblia, foglalja magában, hogy az ezen alapon álló népek mindenütt emelkednek úgy anyagi, mint szellemi értelemben, mert csak a szent evangéliomból származhatik az az isteni erő, mely győzedelmesen ellenállhat a klerikális reakció terjedésének. És, tisztelt értekezlet, nekem úgy tetszik, hogy az az irányzat, a setétség irányzata ma már oly erős, hogy elbontással fenyegeti a magyar liberalizmus egét, ez az irányzat akadályozta eddig is az 1848. XX. t.-c. megvalósítását, ennek köszönhetjük, hogy csak fokozatosan, alamizsnaként nyer e törvény némi érvényesülést. Minél erősebb a szabagságellenes áramlat; minél merevebb a kormány álláspontja a prot. egyházak követelésével szemben: annál inkább keresni kell az összekötő pontokat ágostai testvéreinkkel közös kölcsönös érdekeink védelmére, törvényben biztosított jogaink érvényesítésére, szellemi, anyagi jólétünk előmozdítására, utainkon előjöhető akadályok elhárítására. És hogy protestáns egyházunk minél nagyobb erőt fejthessen ki, hogy igazait kellőleg megvédelmezhesse, jogait érvényre emelhesse, s azon hasznos szolgálatokat, melyeket századokon keresztül teljesített a közszabadság érdekében, a haza minden fiával megértethesse, meg kell győzni e hazában arról mindenkit, hogy ha győz a klerikálizmus, megsemmisül a protestántizmus ; de ekkor megsemmisül e hazában a magyarság is. Erre ma már, t. értekezlet, elodázhatlan eszköz : a sajtó. Csak egyetlen lapunk van, mely erkölcsi súlyának egész erejével a protestáns egyház jogainak védelmére szenteli minden tudását, erejét: ez a »Magyar Szó«, mely megérdemli, hogy minden prot. lelkésznek és tanítónak, sőt megérdemelné, hogy minden protestáns családnak ott legyen az asztalán. Mert, tisztelt értekezlet, midőn protestáns egyházunk igazainak, jogainak szabadságát is védi, ugyanakkor a haza igazainak és jogainak a szabadságát is védi; mert századok története azt mutatja, hogy anyaszentegyházunk alkotmánya, szabadsága s e haza alkotmánya és szabadsága össze vannak forrva, egyiknek élete a másiknak élete, egyiknek halála a másiknak halála. Az a sajtó pedig, mely ily fontos szolgálatot tesz a közszabadságnak: megérdemli az elismerést és a legszélesebb értelemben való pártfogást. Hogy a szent evangéliomban letett felséges igazságok minél szélesebb körben elterjedhessenek, hogy anyaszentegyházunk valláserkölcsi életének mezeje újra felviruljon, a mostaninál sokkal szebb képet nyújtson: ápolnunk kell nagy buzgósággal az igaz vallásosságot nemcsak a templomban, hanem a családban és iskolában is, ápolnunk kell az igaz vallásosságot, buzgóságot anyaszentegyházunk, annak intézményei iránt, hogy tudjuk becsülni és szeretni azt az egyházat, melynek éltető levegőjét élvezzük; azt az egyházat, mely az emberi méltóságot védi, mely a világosság, szabadság és emberi jogok legönzetlenebb harcosa. Mert ha az evangyéliom világosságot hirdető napja elsötétül, ha Krisztus Urunk szent evangyélioma elveszíti erejét és hatalmát a magyar protestáns papság kezében és a hívek szivében, ha elhallgatnak azok a magyar protestáns szószékek: akkor a reakció fekete serege fogja elárasztani a haza téréit és rabláncra fogja verni a szabadság lelkét. Fel hát a harcra, a küzdelemre a sötétség emberei ellen és hogy harcunk és küzdelmünk annál több eredményt mutasson fel: követnünk kell azok példáját, kik e közdelemben segítségül hívják a női sziveket és itt is ott is megalkották a nőegyleteket. Ápolnunk kell a belmissiót, amely hivatva van egyházunk régi fényét visszaállítani, híveink vallásos-érzését fokozni. Tisztelt értekezlet! Ezek voltak azok az eszmék, melyeket hangoztatni kívántam önök előtt; latolgassák a mondottakat és ha jónak látják : — kövessék.
