Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-05 / 31. szám
Tizenhatodik évfolyam. 31. szám. Pápa, 1906. augusztus 5. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI EV. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények ... , Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerKesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden vasárnap. 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János ===== szerkesztő czimére küldendők. . . . .... főmunkatárs czimére küldendők. = Lelkészértekezleti megnyitó. Irta és elmondta: Varannay Lajos ujbarsi lelkész, Midőn ismét elfoglalom nagyrabecsült bizalmuk folytán ezen díszes elnöki széket, mely bizalom őszi értekezletünk alkalmával lekötelező alakban nyilatkozott meg igénytelenségem iránt, engedje meg a tisztelt értekezlet, hogy ezért most ez alkalommal is a legnagyobb hálámnak adhassak kifejezést azon Ígéretem kapcsán, hogy mint már hosszú időn keresztül, úgy a jövőben jóakarat és buzgóság fog vezérelni azon magasztos cél felé, hogy közöttünk az összetartás érzéke napról-napra erősebben és erősebben fejlődjék ki, hogy a testvéri szeretetnek szálai jobban és jobban fűzzék össze sziveinket, hogy minden ilyen összejövetelünk legyen reánk nézve a szeretetnek és erőnek azon forrása, amelyből mindenkor az erőnek és a bátorságnak lelkét meríthessük nehéz de szép feladatunk megvalósítására, hogy megtarthassuk híveink szivében az égnek drága kincsét: a szenthitet, amely feletti Őrködés buzgó őseinktől szent örökség gyanánt szállt reánk, még pedig akként, hogy ez a szent hit híveink körében állandó szállást vegyen és megteremje áldott gyümölcseit azon egyházhoz való ragaszkodásban, mely a lelkiismereti szabadságnak zászlaját lobogtatja kezében, melyre Pál apostolnak emei szavai vannak írva soha el nem homályosuló, örökké ragyogó fényes betűkkel: »Megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká teszen titeket.« De nem hallgatom el, tisztelt értekezlet, hogy bármily szép, bármily magasztos is ez a cél, amely a feléje törekvőket a mai kor bizonyos anyagi érdekei hullámzó tengeréből bármily magasan ki is emeli mint világító tornyokat, mégis tisztelt értekezlet, nehéz ezen cél felé a haladás, mert hiszen, ha a jeleket nézzük és vizsgáljuk, melyek egyházi életünk mezején mutatkoznak, arról győződünk meg, hogy a felekezetközi viszonyok nemhogy javultak volna, hanem rosszabbakká lettek. Azt hittük, a barsi egyházmegye lelkészértekez létének elnöke. azt vártuk, hogy ez a 20. század a békének és a nyugalmas munkálkodásnak ideje fog lenni úgy a politikai, mint az egyházi élet terén a hazában. De ennek ellenkezőjét látjuk és úgy tetszik, mintha átvenné a 19. század örökségét, hol a hit és tudás nem egymással és egymást erősítve, hanem egymás ellen küzdve haladnak, éppen azért a mai társadalmi életben hármas irány az, mely felszínre vergődni és érvényesülni akar. Első helyen áll az a törekvés, mely reformálni akarja a jelent a szabadság elveinek alapján ; a második helyen áll ezen irányzatnak ellentéte, a klerikális reakció ; a harmadik helyen áll a szociálizmus. Ez utóbbi természetes következménye az, hogy a tőke és munka állanak egymással szemben. A társadalom különböző osztályai bizalmatlanok, gyanakvók egymással szemben, s hogy meddig tart e kínos állapot, azt csak az Isten tudná megmondani. De annyi bizonyos, hogy legyenek bármily erős rázkódtatások, fegyveres erő a társadalom ezen betegségét megszüntetni nem fogja soha! Csakis humánus alapon lehet e kérdést megoldani. Tisztelt értekezlet! Ezen egymással harcoló tényezők még mindig nem idéztek volna elő oly nagy erkölcsi felfordulást, mely a jelen idők közszellemét jellemzi, ha nem járult volna hozzá még egy fontos tényező, mely az emberiség életét a legnagyobb veszéllyel fenyegeti és ez nem más, mint az, hogy az emberi szivekben és elmékben az igazságnak fogalma és szentsége a mi napjainkban elhomályosúlt. Nem a pártok viszálya, nem a vallások és felekezetek egymás elleni küzdelmei azok, melyek nagyon is sivár és elszomorító képben mutatják a jelent, hanem az, hogy kiveszett a szivekből az ideálizmus és az igazságnak fényes csillaga elhomályosúlt és helyét az anyagiság foglalta el minden téren. 31
