Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-08 / 27. szám
461 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. 462 lakó ref. vallásu gyermekek sikeresebb vallásoktatása céljából felállítani tervezett hitoktatói missiói körök szervezése helyett célszerűbb volna olyan helyen, hol a szórványok egy anyagyülekezet közelében vannak, az anyagyülekezetben téli 3-4 hónapon át konfirmációi tanfolyamot létesíteni. A gyermekeket (13—15 éves) egyes családoknál elhelyeznék csekély díjért (havi 8—10 koronáért), a lelkész vagy tanító alapos oktatásban részesítené őket; énekeink közül is sokat megtanulhatnának s ami nagyon lényeges dolog, nyilvános istentiszteleteinken részt vehetnének. Hisszük, hogy ezen eszme nem fogja elkerülni az illetékes körök figyelmét. A kálvineum építési költségeire kerületünk megszavazta az évi 1440 korona hozzájárulást, s bár a kálvineum építésének nem vagyunk ellenségei, mégis óhajtanánk, hogy ilyen lényeges pénzügyi kérdésekben az egyházmegyék véleménye is kikéressék. Az egyházi hivatalnokok díjleveleiben foglalt terménybeli fizetések pénzre fordításánál olyan intézkedést ajánl, hogy a megváltás legyen ugyan kötelező, de a megváltási ár lehetőleg évről-évre külön legyen megállapítható a piaci ár szerint. Azt is szeretnénk, ha a parochiális könyvtárak számára beszerzendő könyveket ne a kerületi könyvtárbizottság szabná meg, hanem az összes lelkészek, esetleg szavazás utján döntenék el, hogy valamely könyvet megvegyünk-e vagy ne. Azt is óhajtanánk, hogy ha kerületi gyűlésen a rendes képviselők nem jelenhetnek meg, s elmaradásukat időben bejelentik, a póttagok behivassanak. Iskolatársak találkozása 25 év múlva. Főiskolánk egykori növendékei, akik az érettségi vizsgát 1881-ben tették le, — mint lapunkban már korábban jelezve volt — a múlt hó 28 —29-én találkoztak viszont városunkban korábbi megállapodásuk értelmében. A 49 osztálytárs közül elhalt eddig 11, tehát 20°/0, ami a legszebb kort tekintve, igen magas szám. Egynek hol léte kipuhatolható nem volt; a sors haragja hányta-vetette szegényt. Eltitkolt magányában bizonyosan fájó könnyeket facsart ki szemeiből az emlékezet. Egy Amerikában él kalandos vágyainak és elromolhatatlan humorának. A 36-ból a találkozóra megjelent 11, névszerint: dr. Ács Károly községi orvos Hercegfalváról, Fejér megyében ; Babay Kálmán ref. lelkész Sárkeresztesen, Békássy István földbirtokos Kis-Sennyén, Vasmegye; Deutsch Ignác vasúti főtiszt szép kis fiával Balatonszentgyörgyön ; Freund Ferenc városi fószámvevő Pápán ; Klein Adolf kereskedő Pencen, Nógrád megye; Kluge Ferenc állattenyésztési felügyelő Komáromban; Krancsák József városi főellenőr Pápán; Mátyás Mihály ref. lelkész Kis-Dobszán, Somogy megye; dr. Szili János kir. közjegyző Duna-Adonyból, Fejér megye és Szőke Kálmán aljárásbiró Mórról, Fejér megye. Kimentették magukat: Gyalókay Béla ref. lelkész Dadon, kit éppen indulása percében tartott vissza a halaszthatatlan kötelesség; Mihályi Imre ásványvíz kereskedő New- Yorkból és a betegen fekvő Szabados testvérek Nagy- Kanizsáról. 21 nem jött, nem irt, ők tudják, hogy mi oknál fogva ? ! 28- án este volt a találkozás a polgári kaszinó kerthelyiségében. Többen 25 év óta most látták egymást először s érdekes volt, hogy azonnal egymásra ismertek, az elszaladt negyedszázad nem sok nyomot hagyott hátra egyen sem. Ekkor közösen megállapították a másnapi programmot, amelyet szorosan és lelkesen betartottak. 29- én reggel 8 órakor a helyi lelkész ur engedélyével a pápai gyülekezett templomában gyűltek össze istentiszteletre, hol Babay Kálmán tartotta az alkalmi imádságot, melyet lapunk más helyén közlünk. Ennek végeztével felkeresték az egyetlen, még életben levő tanárukat : főtiszt, és inéit. Antal Gábor püspök urat, ki az időközben elhunyt Tarczy Lajos helyett tanította nekik a természettant. A leány-internátusban találták fel, hol éppen a nőtanító növendékek iskolai vizsgálata tartatott. Megható volt e találkozás a tanár és tanítványai között. Dr. Szili János ur szép üdvözlő beszéde után püspök ur ő méltósága magas szárnyalásu beszédben köszönte meg a figyelmet s kérte őket, hogy arról a főiskoláról, mely szárnya eresztette s lerakta annak alapját, hogy valamennyien kiváló alakjai lettek az emberi társadalomnak, ezután se felejtkezzenek meg. Majd a társaság az éppen zenéből vizsgázó növendékeket lepte meg látogatásával, hol a figyelmes elnökség egy bánatos kurucdallal : „Röpke turul madár . . .“ és Banda Marcinak Erdős Renéé szövegére szerzett hazafias dalával honorálta a látogatást, melyet az intézet egyik szép hangú növendéke : Krausz Jolán zongora kiséret mellett igen bájosan énekelt el. Zajos tapsokat kapott érte a látogatóktól. Dr. Horváth József intézeti igazgató előzékeny kalauzolása mellett megtekintették a kerület büszkeségét képező leány-internátus összes, remek helyiségeit, mely után a társaság kocsikra ülve az alsóvárosi temetőbe vonúlt, hogy ott nyugvó felejthetetlen tanárainak : Tarczy Lajos, Bocsor István, Vályi Ferenc, Tóth Dániel, Szilágyi József és P. Szabó Károlynak síremlékeit egy-egy remek koszorúval feldíszítse. A kegyeletes szép emlékezetnek temérdek nézője akadt a temetőben. Még a főiskola helyiségéit látogatták sorra s a találkozás megörökítésére a fényképész elé járultak, honnét a Griff-vendéglőbe tértek be édes reminiscentiákkal fűszerezett közös ebédre, hol az egyesek látogatását adták vissza városunk előkelő alakjai. A legközelebbi találkozójukat 1911-re tűzték ki. Ez a száraz leírása az összejövetelnek. Más? Azt a szivek dobogták el s a lélek érezte. Ez annak a 11 férfiúnak drága kincse; az a világ csak annyiban tartozik, hogy: véghetetlen felemelő hatása van az ily összejöveteleknek, melyet gyakorlatba venni szükséges dolog volna.
