Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-01 / 26. szám
441 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 442 nézetben vagyok, hogy autonómiánkat sok vonatkozásban sérti a szigorú elszámolás feltételének a megállapítása. Azonban az összes segélyek, a melyeket 1867 óta élvezünk és a melyek a költségvetésben nyertek kifejezét, mind elszámolás kötelezettsége mellett adattak. Másrészt el kell ismernünk azt, hogy ez az elszámolág sohasem kivántatott. abban a formában, a melyben az előttem szólott t. zsinati tag úr felszólalásából azt következtetni lehetne, hanem állott egyszerűen annak az igazolásában, hogy az a pénz a megállapított célra használtatott. Nem is lehet részletes elszámolásról szó, mert hiszen akár az adózás érdekében, akár a nyugdíjalap létesítése céljára kért öszsegről van szó, csak azt lehetne kimutatnunk - - és ezt ki is kell mutatnunk — hogy az összeg abba az alapba be lett utalva. Az az alap nemcsak ebből a pénzből, hanem más forrásokból is létésűl és ezért csak azt kell igazolnunk, hogy az az összeg az alapba befolyt. Több mint harminc éve ebben a formában gyakoroltatik az elszámolás és azt hiszem ez a leirat sem céloz más, mint azt, hogy az eddigi gyakorlatnak megfelelően történjék ezentúl is az elszámolás. Különben kötelességem megjegyezni, hogy a vegyes bizottság sem fogadta megnyugvással ezt a szigorú kifejezést és a vegyes bizottság is elhatározta, hogy a kormánynak ezen leiratára adandó válaszában, ha nem is tiltakozását, de mindenesetre a maga álláspontját kifejezésre fogja juttatni és megmagyarázni, hogy ilyen számadást követelni sem nem jogos, sem nem lehetséges. Ezzel a kérdéssel tehát ott is foglalkoztunk. (Élénk helyeslés.) Ami az életbeléptetés kérdését illeti, azzal most még nem szükséges foglalkozni. (Helyeslés.) Kis József: A magam részéről a legnagyobb mértékben helyeslem és pártolom Hegedűs Sándor ő nagyméltÓBágának felszólalását és óhajtom magam is, hogy a jegyzőkönyvben nyoma legyen mindannak, amit ő exeellenciája előadott, mert amit ő előadott, az elvi megállapodása kell, hogy legyen ennek a zsinatnak. Abban természetesen egyetértünk mindannyian, hogy a körülmények ma olyanok, hogy törvényeinket szentesítés végett nyugodtan felterjeszthetjük. Én azonban azt óhajtanám, hogy ez alkalommal a jegyzőkönyvben nemcsak általánosságban adjunk kifejezést igényeinknek, amelyeknek mielőbb való kielégítését kívánjuk, hanem nevezzük meg részletesen, hogy kívánjuk a lelkészi fizetésekre, a lelkészi korpótlékra, a jótékonysági intézetekre vonatkozólag fennálló igényeink mielőbbi kielégítését is. Benne volna a jegyzőkönyvben az általános kivánalom is, de amellett kifejezésre jutnának speciális kívánságaink is. Az egész magyar református egyház azt szeretné, hogy, amint Nagy Dezső dr. kifejtette egy alkalommal, a dotáció egy összegben, kamatozó kötvényekben adassék ki nekünk, amikor is nem kellene elszámolnunk ezt a kulturális célból nekünk kiadott összeget. Főtiszteletü zsinat! Még csak azt akarom megjegyezni, hogy sajnálattal látom, hogy a nagyméltóságu vallás- és közoktatásügyi miniszter úr a mi memorandumunknak csak a második részére ad választ, az első részről pedig, amely a tökéletes viszonyosság és egyenlőség tekintetében fejti ki álláspontunkat, nem szól egy szót sem. Pedig a közös bizottság igen szépen, igen meggyőzően fejtette ki, hogy ezen elv tekintetében napról-napra mennyi sérelem ér bennünket. Erre a nagyméltóságu miniszter urnák nincsen semmi szava, azt mondja csupán, hogy az állam anyagi segélyezésénél óhajtja a fonalat felvenni. Mondom, köszönettel veszem a kormány leiratát; de szerettem volna, ha e tekintetben is körvonalazta volna a miniszter úr álláspontját, sőt megtette volna a kezdeményező lépéseket. (Helyeslés.) Darányi Ignác : Főtiszteletü és méltóságos zsinat! Csupán a magam álláspontját, a magam szavazatát kívánom indokolni és mintegy fenszóval gondolkozni. (Halljuk ! Halljuk !) Mi történt itt ? Sürgetésünkre a közoktatásügyi minisztertől kaptunk egy leiratot, amelynek két része van. Az egyiK rész kívánságainknak teljes mérvben való teljesítését fejezi ki. Vonatkozik ez a rész az adóztatási kérdés, a nyugdíjkérdés rendezésére és ezért azt el kell fogadnunk és mielőbb Analizálnunk. Hangsúlyozom, mielőbb. A másik rész vonatkozik az 1848 : XX. t.-c. további fejleményére. Az elnökség is és Hegedűs főgondnok is hangsúlyozta, hogy egyházunk nem tekintheti magát ezzel végleg kielégítettnek. Ezek a kérdések, nemkülönben az 1848: XX. t.-c.-hez tartozó közjogi kérdések is a további tanácskozás tárgyát kell, hogy képezzék. Én csupán azt kivánom hangsúlyozni, hogy mivel az adóztatási kérdés és a nyugdíj kérdése a miniszter leiratában tisztázva van, mivel tisztázva van az is, hogy törvény által kívánja a kormány biztosítani nekünk azt, hogy a budgetben évenként megszavazott összegek soha többé leszállíthatók ne legyenek, azért én legnagyobb hibának tartanám, ha a törvényjavaslatot a konventen és zsinaton újra akarnók tárgyalni, ami nem jelentene mást, mint a kérdésnek további szükségtelen elodázását. A szentirás is azt mondja: „Dolgozunk, míg nappal vagyon, mert eljön az éjszaka és nem dolgozhatunk.“ Vannak az államnak elementáris erővel jelentkező más szükségletei és ha a kormány előzékenységet tanúsít a mi ügyünk iránt, akkor nem szabad azt semmiféle titulussal elodáznunk, mert ezért nem viselhetnők a felelősséget. Különben is ellenkezik a parlamentárizmus eszméjével, hogy a miniszteri törvényjavaslatot szószerinti szövegben bárhol másutt, mint a képviselőházban, előbb tárgyalják. (Ezt Fejes István szavaira célozva mondotta.) De ellenkezik ez múltúnkkal is, mert a mi egyházunk sohasem vallotta azt az elvet, hogy státust alkotunk a státusban. Ennek ellentmond ami történetünk. (Élénk helyeslés.) Összegezve a mondottakat, arra kérem a zsinatot, hogy az elnökség előterjesztését kiegészítve Hegedűs Sándor főgondnok ur fentartásával fogadjuk el és ipar-26*
