Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-10 / 23. szám
391 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 392 vezető férfiak meggyőződésének adott teljesen hű kifejezést. Az ötvenes és hatvanas évek igazán nagyeszű protestáns vezéreinek Révész által kifejezett emez óhajtása azonban csak nem valósulhatott meg. Az állam nagy fájáról, mely alatt teljes biztonságban, bő részük volt tápláló gyümölcsökben nem csak a r. kath. de még a a magyar nemzet iránt oly méltatlanul ellenséges indulatu szerb és román egyházaknak is, a protestáns egyházak részére csak az államsegély szegényes morzsái hullottak. Mikor mind kinzóbbá lett a koplaltatott protestáns egyházakban a szükség s mikor ennek folytán mind erősebben nyilvánultak az állam iránt támasztott követelések: a vezető politikusok az államsegély fokozatos emelésének módját találták ki olyan eszközül, olyan módul, amivel legalább csillapítani lehet a kínzó szükséget, csitítani a nyugtalan elégületlenséget. Kétségtelen, hogy jót akartak és jót is tettek. Óvatosan, szinte észrevétlenül akarták, hogy úgy szóljak, belevinni az államot abba, aminek egyszerre való megadásától talán visszariadt volna. Ezen az utón eljutott ami hitfelekezetünk oda, hogy 1902-ben kapott összesen 2,283.411 korona államsegélyt. E segély így oszlott meg : 1. Ehkerületek és közalap 459.000 K. Nincs egészen 20'—% 2. Tanítók fizetés kiegészítése és korpótlék 574.967 „ Több mint 251—®/„ 3. Középiskolák : évi rendes 531.400 * ) 9q._0, beépítési segélyük 107.750 „).......................... ,0 4. Lelkészek kongruája 481.516 „) Tobb mint ä2._0/ kaplantartas 23’0Ü0 „) 10 5. Hitoktatásra 105.778 „.......................... 4'7 °/o 2,283.411 K. 99-7 % Az 1902. év óta most már tanítóink megkapták a második korpótlékot is; lelkészeink pedig a fizetés-kiegészítést 1600 koronáig; tanáraink részére is már az 1905, évi költségvetésbe be volt állítva új 200.000 korona. A rendes államsegély is jelentékenyen emelkedett. így csak a fentebbi címeken is ma már ami hitfelekezetünk körülbelül évi 3 millió koronát kap a közadóból. Tudjuk, mik az újabban megállapított szükségeink a gyülekezetek adóterhének csökkentése, a nyug- és gyámintézet, a lelkészek alapfizetése emelése és korpótlékaik, a tanárok és tanítók fizetése emelése, a jótékonysági intézetek istápolása céljaira; de ezekről most nem szólok. Itt csak azt kívánom kérdésül feltenni: mennyivel könnyebb az államnak, ha a föntebb kimutatott és ma már általa tényleg kifizetett összeget évről-évre a költségvetésben állapítja meg, mintha kötvények után kamatban, mint államadósságot fizetné kezeinkhez, ezt megállapító egy törvény alapján? Ugy-e hogy semmivel se könnyebb; nekünk pedig igen nagy megnyugtatás volna ez utóbbi mód. Innen van, hogy nem is sikerült soha semeddig, nem is fog sikerülni soha teljesen elhallgattatni az aggodalmakat se egyesekben, se testületekben a segélyezésnek eddigi módja iránt. Innen van, hogy most itt, majd ott kívánják úgy egyesek, mint nagyobb testületek, hogy egy törvényben állandóan biztositsa az országgyűlés a minket méltán megillető s az 1848 : XX. t.-c. által világosan elismert segélyt. Innen van, hogy ily értelemben fejezte ki óhajtását az a nagyszalontai református egyházmegye is, amelynek olyan nagy tekintélyű esperese és gondnoka van, mint Széli Kálmán és gróf Tisza István. A nagy-szalontai egyházmegye 1901-ben közgyülésileg abban állapodott meg, hogy kimutattatván minden egyes gyülekezetnek összes szükséglete s ezzel szemben feltüntettetvén az egyes egyházak tagjaira az állami egyenes adó alapján a vagyonosság tekintetbe vételével eszközölt osztályba sorozás utján kivethető személyi és vagyoni adó maximális összege: az ekképpen igazolt összes szükséglet és fedezet egybevetésénél mutatkozó hiányok egész összege bocsáttassák az egyház egyetemének rendelkezésére és pedig az egyház autonom jogának teljes fentartásával, nem esetről esetre megszavazandó b u d g étté tel ben, hanem egyszer s mindenkorra szóló országos törvényben; kívánta, hogy az államsegély tőkéje m. kir. állampapírban bocsáttassák a magyarországi ev. ref. egyházkerületeknek, illetőleg azok megbízásából az egyetemes konventnek rendelkezésére. A nagy-szalontai egyházmegye arra a sokszor hallott ellenvetésre, hogy az állam pénzügyi helyzete nem engedi meg az államsegély egész összegének egyszerre megadását, azt mondja, hogy ez esetben a törvéry évek sorozatára ossza be az emelkedést, illetőleg folyósítást. Erre a sokszor hallott, de komolynak semmiképen se tartható, elodázó véleményre nagy igazán mondotta dr. Ballagi Géza a Magyar Prot. ír. Társaságnak Nagyváradon, 1903-ban tartott közgyűlésén, hogy »Az államnak azt a kifogását nem fogadhatjuk többé el, hogy pénzügyi viszonyai nem engedik meg, hogy igényeinket az 1848: XX. t.-c. értelmében egyszerre és teljesen kielégítse. Ha az állam a folyton fokozódó katonai terheket megbirja: a budgetnek aránylag nagyon csekély emelésével, az alatt a teher-szaporulat alatt sem fog leroskadni, melyet magára vállal avégből, hogy a protestánsokkal szemben eddig követett s ezekre nézve olyannyira megalázó alamizsnálkodás rendszerét a törvényen alapuló követelmények teljes kielégítésének rendszerével cseréli fel.«
