Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-10 / 23. szám
Tizenhatodik évfolyam. 23. szám. Pápa, 1906. junius 10. DUNÁNTÖLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI EV. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények ... , Az előűzetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden vasárnap. 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János = szerkesztő czimére küldendők. ===== -----főmunkatárs czimére küldendők. ===== Egyházi szükségeink fedezése és az 1848. évi XX. t.-c. Egyházi közéletünk arra hivatott szervei: egyházi lapok, értekezletek és gyűlések most megint sűrűn foglalkoznak egyházunk anyagi bajainak orvoslása, szükségleteinek fedezése s ezzel kapcsolatban, sót főleg az 1848: XX. t.cikk ügyével. És ez nagyon természetes is. Hisz sok esztendő óta nagy már a mi bajunk; égetők a sebeink. Az a törvényen kívüli állapot pedig, amely miatt az állam vezető férfiainak ide irányuló jó akarata nem érvényesülhetett, mindnyájunk igaz örömére megszűnt. Törvényes állapotba jutottunk ismét, amikor a lidércnyomás alól fölszabadúlt vágyaink mielőbbi megvalósulásában erősen hihetünk. Hihetünk annyival inkább, mert az országgyűlésen az a politikai párt jutott általános többségre, amelyik 1848-nak hódító jelszavával ment a választási harcba. Ami zászlónkon is évek óta 1848 a jelszó, t. i az 1848. évi XX. t.-c. Csak természetes tehát, ha mOBt nagyon bízunk benne, hogy az általános többséggel rendelkező 1848-as függetlenségi párt ebben a tisztán belügyi kérdésben, amiről az is egészen kétségen fölül áll, hogy csaknem kizárólag a szin-magyar népet érdekli, hű lesz régi elvéhez és ha más kérdésekben, amik az Ausztriával való közösségi viszonyunkat érintik, kénytelen is — legalább egy ideig — elveit felfüggeszteni: ebben a kérdésben bátran, határozottan, sőt sietve elhallgattatja a kiáltó sérelmet, orvosolja a kínos helyzetet. Sőt azt is egészen természetesnek lehet tartani, hogy az 1848 : XX. t.-c. végrehajtása módjára nézve is megváltoznak a vélemények a politikai helyzet ilyen megváltozása folytán; azaz ha a fokozatos, évről-évre emelkedő államsegély megszavazása helyett mind szélesebb körben azt kezdik kívánni, hogy állandó évjáradékot adjon az állam egy összegben, vagy az évjáradéknak megfelelő tőkét bocsásson egyházunk rendelkezésére. Dr. Nagy Dezső, ez a kiváló jogász, az 1848-as függetlenségi pártnak ez az oszlopos tagja s im már az országgyűlésen is képviselője, a zsinaton, mikor a két protestáns egyház közös bizottságának az 1848 : XX. t.-c. végrehajtása tárgyában a m. kir. belügyminiszternek leiratára adott válasza tárgyaltatott, idevágóau a következő innítványt tette : »A jelentést a zsinat azzal veszi tudomásul, hogy egyetemes egyházunk egyházi és iskolai szükségleteinek az 1848. évi XX. törvénycikkben kötelezett kielégítése az ugyanazon törvénycikkben kimondott vallásegyenlőség, valamint az államvagyonban már részesült egyéb bevett vallásfelekezeteknek a múltból átszállóit és az 1848. évi XX. t.-c. meghozatala után is fentartott vagyoni állapotának szem előtt tartásával akképpen történjék, hogy az állam e célra állampapírokból vagy egyéb értékekből álló megfelelő tők e-v agyont ad át azzal a lekötöttséggel, hogy a tőke el nem idegeníthető, meg nem terhelhető s jövedelmei csak a fent jelzett célra fordíthatók.« Mindig ez volt az elve egyházunk nagy férfiainak a régebbi időben. Ezt az elvet vallotta a nagy Révész Imre is. Abban a derék munkájában, amelyben elmondja véleményét a magyar protestáns egyházalkotmány főpontjai felett (1857.), a 32—33. lapokon szól e kérdésről ; azt mondja, hogy az országos közadóból egyházi és iskolai céljainkra szükséges összeghez, a népesség arányához képest méltó és jogos igényünk van. »Kikötjük azonban, hogy a rendelkezésünk alá bocsátandó Őszszegnek mily egyházi és iskolai célokra való fordítását az egyes egyházkerületi közgyűlések jogköréhez tartozandónak számítjuk; az évenkénti szigorú és részletes számadás kötelezettségét természetszerint elfogadván.« Révész Imre e szavaiban az akkori 23
