Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-14 / 2. szám
Tizenhatodik évfolyam. 2. szám. Pápa, 1906. január 14. AZ EGYHÁZ ES ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI EV. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények . . . , , Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden vasarnap. 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János ------ szerkesztő czimére küldendők. = 3 = főmunkatárs czimére küldendők. = Egyházi számadásainkról. Azt tapasztaljuk mai időben, hogy minden téren, hatóságoknál, testületeknél, intézeteknél stb. a számadások rainociosus pontosságára és egyöntetűségére törekszenek. Es ez helyesen van igy, mert panaszkodjunk bár a terjedő bürokratizmus miatt, — de ha a nép látja saját filléreinek vagy a közvagyonnak lelkiismeretes, tiszta kezelését: megszilárdul bizodalma felsőbb hatóságai iránt, felébred adakozó kedve, hajlandóbb leszen az áldozatkészségre. Egyházunkban eddig nem igy volt. Ahány az egyház Dunántúl: a számviteli rendszer is annyiféle; a kimutatások, leltár, adófőkönyv, naplók, a fölülvizsgálás módja stb. mind különbözők. Erre nézve alapos tapasztalatokra hivatkozhatott), mert tiz év óta munkálkodván az Úr szőlejében, ezen idő alatt négy egyházmegyének és öt egyháznak számviteli rendszerét ismertem meg és minden helyen újra kellett az egészet tanulmányoznom. Igaz, hogy egyes egyházmegyék saját körükben bizonyos mértékben egyöntetűségre törekednek, de ez nem elég ezen a téren. Igen üdvösnek tartom tehát azt, hogy egyházkerületi közgyűlésünk határozottan egyöntetűséget és pontosságot kíván teremteni. Azonban bár üdvösnek és sok tekintetben célravezetőnek tartom is az egyházkerület és főtiszt, püspök úr intézkedéseit, én még radikálisabban szeretném e kérdést megoldatni. Az egyházkerületi közgyűlésnek jogában áll E. T. 7., illetve 50. §-ának c) pontja értelmében szabályrendeletet alkotni a vagyonkezelésről, illetve a számvitelről. Igaz ugyan, hogy erre nézve már jelent meg egy javaslat (Konkolyféle), melyet azonban az egyházmegyék főképpen bonyodalmassága miatt nem fogadtak el; de ez nem ok arra, hogy ne próbálkozzunk újra ezen a téren. Az egyházkerület a tatai egyházmegye szabályrendelete alapján alkosson egy új »Szabályrendeletet^ ehhez készíttesse el a szükséges nyomatott minta-iveket s úgy a szabályrendelet, mint az egyforma, nyomtatványok használatát tegye kötelezővé az összes egyházmegyékben. Csak az a fő, hogy ez a szabályrendelet rövid, világos, egyszerű legyen, mint a például felhozott tatai egyházmegyéé. De pusztán azzal, hogy a tatai egyházmegye szabályrendelete ajánltassék alkalmazkodás végett, ezt a dolgot nem tartom teljesen elintézetnek. Vannak ugyanis egyházmegyéink, amelyek szintén alkottak maguknak ilyen szabályzatot és kérdés, vájjon nem tartják-e jobbnak a magukét s nem ragaszkodnak-e továbbra is a magukéhoz? Azután meg a tatai szabályrendelet egy pontja nem ád teljes bizonyságot. Ugyanis a 4. §. csak a «presbiteri közgyűlés» által való számadás vizsgálatról szól, holott az eddigi gyakorlat és a E. T. 256. §. értelmében a számadás eredménye az egyházközségi közgyűlés elé terjesztendő. Itt mindenesetre elvi jelentőségű határozat kell arra nézve, hogy vájjon a «számadások eredménye» alatt mit értsünk?! A teljes számadások minden tételének felolvasását és megvitatását-e vagy pedig csak a főbb eredmények péld. bevétel, kiadás, hátralék stb. közlését? Én ennek az utóbbi módnak vagyok barátja, mert igy el lenne kerülve igen sok botrányos vita, rágódás, csekély
