Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-14 / 2. szám
23 DUNANTÜLI PROTESTÁNS LAP. 24 ségeknek (holmi meszelő, pakli-szeg) vételénél, amely sokszor órákig tartó felszólalások, zajongás, végül a gondnok szapulása keretében torténik meg. De csakis úgy lehet ezen változtatni, ha erre nézve az egyházkerületi közgyűlés érvényes határozatot hoz, mert ha Kókánfalván az eddigi gyakorlat szerint az egyházközségi közgyűlés bírálja felül a számadásokat: akkor én hiába próbálom meghonosítani egyházamban a tatai szabályrendeletet, mert esetleg presbitériumomat vagy engem azzal vádolhatnak meg, hogy tussolni, leplezni akarunk. De ha mindenütt egyforma lesz az eljárás, akkor joggal hivatkozhatunk felsőbb hatóságunk rendeletére. Ha a zárószámadásban a pénztári napló minden egyes tételének benne kell lenni, akkor felesleges az egyházi adófőkönyv zárlatának beküldése, mert hiszen ennek hiteles záró adatai a zárszámadásban bennfoglaltatnak. Viszont pedig szükségesnek tartanám a gondnok részéről egy új naplónak, az «adóbefizetési napló»-nak vezetését, amelyből az adófőkönyv «lerovás» rovatai betöltetnek. Mert az adófőkönyvet mindig elővenni, — sok befizetésnél a lelkész nem lehetvén jelen, — nem lehet. Kivált áll ez a házankint való adószedésnél. Hogy ezek a naplók, adófőkönyv, leltár stb. rendesen vezettetik-e; kanonika vizitáció alkalmával az esperes úr által megvizsgálandó?! Igaz, hogy adózásunk rendkivül soknemüsége miatt igen bajos a teljes egyöntetűséget elérni; de azt hiszem, lassan-lassan minden egyháznál az adózási viszonyok is egyformábbak lesznek az egyházi adóreform végrehajtása után. Főszempont a számadásoknál: egyszerűség, világosság, pontosság! Siómaros. Csukás Endre, reform, lelkész. Legszebb újévi ajándék. Karácsony, a béke ünnepei elmúlván, elmélkedni kezdtem : mit hoz az új év, a jövő ? És pedig — lelkész lévén — nem magam vagy családomnak, hanem egyházamnak ? Lesz-e az új évben több vallásosság ? Uralmat vesz-e a megbocsátó szeretet híveim között ? S lesz-e a gyülekezetnek elegendő pénze, hogy temploma tetejét, lelkészlaka falazatát renoválhassa ? Ebben az évben — Istené legyen a hála ! — csak megvoltunk valahogy, a templom körül 238 korona értékben részben önkéntes adakozásból díszes drót kerítést állítánk, nőegyletünk tőkéje is 407 koronára szaporodott; a haranglábra kivetett összegből is befolyt 608 kor., melyből 376 koronát adósságtörlesztésre fordítottunk, a maradék 232 kor. 5 fillért meg majd megemészti az 1905. évi állami adó, ha majd egykor fizetni nemcsak szabad, de muszáj is lesz. Hát jövőre mi marad ? Mint lesz ? Hogy lesz ? Lesz-e buzgóság ? Áldozatkészség ? Az elköltözött, kivándorolt családok helyett ki fizeti az egyházi adót, mikor ma már a legtöbb adófizető gabonafizetése úgy is 5 pozsonyi mérő stb. Jön-e valahonnét segély? Az állami kisegítést elfojtja a politikai disszonancia, a nép meg fogy s még mindig mennek Amerikába az ifjak. Midőn igy töprengek, benyit hozzám egy Böröczki Imre nevii hallgatóm némi magán ügye végett. Ezt elvégezvén, elővesz zsebéből 10 koronát s igyszól : Nt. uram ! Tisztelteti a kisebbik fiam Amerikából, az Imre, aki múlt évben ment ki és küld a szent eklézsiának, Isten dicsőségére 10 kor. s azt izeni, hogy Ő ezt két nap alatt megkeresi, hát hálából küldi.“ Az Imre itthon olyan félig megvetett ifjú volt, kis növésű, vékony szerű, mint a közbeszéd mondja és most mégis ő az első holló, őt szállta meg a Szentlélek. írva van . . . . Uram ! a kicsinyek szája által dicsértetel . . . No, lesz mit újévkor kihirdethetek, az első áldozást a messzevidékről ... és buzdíthatom vele a honn maradiakat. Mig igy örvendezgetek és beszélgetek feleségemmel az örvendetes meglepetés felett, jön a posta és egy két dolláros utalványt hoz Mocanaguaból Csőszi Gyulától. Ez jó módú fiatal ember, úgy szólva első emberünk volt itthon, de neki is menni kellett az áradattal. Ma Bzéke üres. Kint megnősült. Hívtam vissza, kértem, tekintse buzgó őseit, kik az egyháznak oszlopai voltak s jöjjön vissza. Talán idővel. Most csak ennyit ir : „Egyházi adómat ezután is megfizetem s küldök az egyháznak 8 koronát, az olvasó körnek 2 komát. Bár százakat küldhetnék, hogy minél jobban virágoznék egyházunk, szivem annál jobban nem örülhetne, mintha egyházunk haladásáról hallana itten a messzeségben.“ Ez a szív még nem szakadt le egyházunk kebléről. O még egykor az egyházé lesz ... ez a pap reménysége. De még el sem múlt ez a boldog nap, az év utolsó vasárnapján érkezik ismét hozzám másik levél is, Proktorból, a dollárok hazájából két ifjútól, két dollárral, melyet Nachod és Khüne urak fizetnek ki Lipcsében. Ez a levél versben van irva, valódi közvetlenséggel, vallásos tartalommal. Oly mélységes szeretet, vonzódás nyilatkozik e sorokból az egyház iránt, hála az Isten iránt, hogy én ezt tartom a lelkész legszebb újévi ajándéknak. Mikor újévkor a szószékről felolvastam, bizony kevés szem maradt szárazon. Van benne sorrend, bevezetés, tárgyalás, megokolás, bevégzés és végén a hazajövés reménye fejlik, persze mindez népiesen, naivul, de kedvesen. Tán én ebből levonhatom a konzekvenciát s ez az : a vallási érzés nem halt ki. . . . A versiró nem nagy költő, de vallásos érzésű ifjú
