Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-15 / 15. szám
Tizenhatodik évfolyam. 15. szám. Pápa, 1906. április 15. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI EV. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények ... , Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden vasárnap. 4 K), hirdetések, reklamációk Farag-ó János ---- szerkesztő czimére küldendők. = :— főmunkatárs czimére küldendők. = HUSYÉT ÜNNEPÉN. Légy üdvözölve bátorításnak, vigasztalásnak, szent igazságok diadalának áldott emléknapja ! Lelkünk évről-évre vágyakozik utánnad ; óh mert az élet változásai, nehéz küzdelmei, súlyos, szinte ellenállhatatlan kisértései nem csak állandó nyughatatlanságot hoznak ránk, de kinzó kétségeket is támasztanak bennünk. A sok borulat s a félelmes zivatarok közt milyen boldogító aztán egy ilyen emléknap, amelyen minden elnyomott, vagy már el is temetett szent igazság fölött ott ragyog a felirat: feltámadunk. Óh, mert bár sok száz esztendő beleömlött már amaz első husvét óta az idő mérhetetlen tengerébe, azért az emberi életviszonyok aligalig változtak, alig javultak valamit. A papi fejedelmek és írástudók, szóval a nép vezérei jórészt ma is csak olyanok, amilyenek voltak a zsidó papi fejedelmek és Írástudók : önzők, a saját jogaikra féltékenyek s ezek megvédése és megtartásáért minden eszköz felhasználására készek. Ma talán még leleményesebbek abban, hogy miként foghatnák be az igazság száját; vagy miként erőtleníthetnék meg nyilatkozatait. Keresztre ugyan nem feszíthetik azokat, akik kirivóan önző érdekeik ellen támadnak, de annál inkább lövöldözik őket a sötétségbe bujkáló gyanúsításnak és a vakmerő rágalmazásnak mérgezett nyilaival. Oh de sokszor mondhatja az igazság bajnoka ma is teljes joggal: »Lám minden napon ti közietek voltam és a ti kezeiteket nem vetétek én reám ; de ez ama ti órátok és a setétségnek hatalma.« Óh, hányszor kell ma is az igazság bajnokának azt tapasztalni, hogy azok, akikhez szive bizott, s akik a jó napokban úgy fogadkoztak, mint az Ur Jézus előtt a tanítványok : megfélemlenek és gyáván félre állnak. Az igazság ereje által való elragadtatás ihletett pillanatában így szólnak : »Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak téged ; Uram, te veled kész vagyok mind a tömlöcre, mind a halálra menni«, — de ha üt a megpróbáltatás órája, akkor már azt mondják : »Nem ismertem őtet.« Keserű tapasztalatok ezek, mikben kivált azoknak van bő részük, akik a közpályán a próféták és az apostolok egyenes leikével és buzgóságával forgolódnak. Ezek érzik csak igazán a húsvéti igazság áldását; ezeknek szive tud csak igazán repesni örömében husvét ünnepén. Mert ez az ünnep igazi bátorítást, vigasztalást, biztatást, jó reménységet önt beléjők. Meggyőző példát tár eléjük arra nézve, hogy a pokol minden furfangja, minden* erőszaka és lelketlensége se ölheti meg az igazságot. A bérelt hamis tanuk helyett önként jelentkeznek tekintélyes férfiak, az Arimáthiai Józsefek, a pogány századosok és eljárásukkal, szavukkal bizonyságot tesznek az igazság mellett, mondván: »Bizony ez ember igaz vala.« És sereg támad nyomunkban, amely lelkesen visszhangozza az ő bizonyságtételüket. És a bizonyságtétel nemcsak az igazság bajnoka mellett szól, de ép úgy szól az igazság elnyomói, megtagadói, gyilkosai ellen is. A husvét ünnepe tehát teljes elégtétellel kecsegteti az igaz ügy, az igaz élet harcosait s ezzel új lelkesedést és uj erőt önt beléjük. Ezért várja hivő lelkünk szent vágyakozással s ezért üdvözli érkezését kitörő lelkesedéssel. Óh bár minél többen éreznék fölemelő, nemesítő hatását; bár minél többen tudnának igaz szívből örülni eljöttének ! 15 DUNÁNTÚLI
