Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-03-12 / 11. szám
187 DUNÁNTTLI PROTESTÁNS LAP. 188 Ernő tanár. És hogy ezen adatokat szószerint felhasználhassam, ki is kértem engedélyét az igen tisztelt tanár urnák. Nemde igaz tanár úr ? ! Tehát könnyelműséggel vádolja meg Bállá Endre uram bátyám Kis Ernő tanár urat is, mert Csetény községét bele merte foglalni a beteges viszonyok közt élő falvak közé. Azért, mert általánosságban azt állítja a tanár úr, hogy egy egyházmegye 9 községében 50 év alatt a természetes szaporodás elmaradásával, még 880 lélek fogyás mutatkozik. Nosza rajta ! Fogjátok meg ezért a könynyelmü, merész embert, mert oly súlyos vádat vágott a csetényi virágzó, vallásos község „fejéhez és hírlapi - lag olyat publikált róla,“ ami teljesen valótlan, aminek Tóth János Amerikába ment kisbiró és éjjeli őr is kézzel-lábbal ellen mond az ő „lelki atyjához“ küldött levelében. Kedves uram bátyám ! Ha ön tudja, Kis Ernő tanár úrról is felteszi, hogy ösmeri ama cicerói igazságot: „ Prima est históriáé lex, ne quid faisi dicere audeat, deinde: ne quid véri non audeat.1'1 Midőn ama fent idézett sorokat irta a tanár úr, bizonyára szem előtt tartotta e szavakat. Mert midőn általánosságban azt mondotta, hogy a Bakony innenső oldalán lévő 9 egyház népessége 50 év alatt fogyott, még nem állította, hogy csak a csetényi egyház szenved az egygyermekrendszer bűnében. De ha azt mondotta volna is, nem tévedett nagyot a tanár úr. Mert kedves uram bátyám szerint 50 évvel ezelőtt 734 hivője volt Cseténynek, ha évenként csak 8 szaporodást veszek is fel (ön a múlt évről 48—19=29-et mutat ki!) 400 lélekkel kellene ma több lakosságának lenni Csetény virágzó községeinek. És ön, csak 189 szaporodást tud felmutatni ! Nem veszi észre, uram bátyám, hogy meg van fogva ! ? Nem veszi észre, hogy itt valami titkos féreg foga rág észrevétlenül, melyet az ön vigyázó szemei sem vettek még észre ? ! Ön, kedves uram bátyám, az egyszeri lutheránus lelkész históriáját juttatja eszembe, aki merészen hirdette: „Quid mihi mundus ? Ego sum mihi mundus !“ Mit nekem az egész protestantizmus romlása, Csetény szénája rendben vau, a többit viheti az ördög ! Tessék elhinni, kár volt nekem alkalmat adni e válasz megírására ; mert kénytelen-kelletlen ki kellett mutatnom, hogy a könnyelműség vádja engem nem illethet meg. Hiszem, hogy Kis Ernő tanár úr is gondoskodik róla, hogy e vád visszaszármaztassák szerzőjének. Léva. Birtha József, ref. lelkész. Azok az irigyelt nem kongruás papok! A lelkésznek gyakran kell prédikálnia arról, hogy azok az irigyelt gazdagok nem mindig olyan boldogok, mint a milyeneknek a világi javakban kevésbbé megáldottak gondolják, az ő felületes Ítéletük után. A kongrua törvény óta a lelkészi javadalmak értékelésénél helytelen és veszedelmes irány kezd lábra kapni. Nevezetesen két fő csoportba osztják a lelkészi állásokat, ugyanis megkülönböztetnek kongruás és nem kongruás lelkészeket. A kongruás lelkészek közül sokan különös kedvteléssel Írják cikkük alá, hogy „kongruás.“ Talán ugyanazon célzattal, mint régebben történt, hogy a segélyosztó bizottság ülésén a ferde sarkú esizmában, fakó attillában való megjelenés előnyt biztosíthatott egyeseknek. Erre enged következtetni ezen lap 9. számában megjelent „Viszonválasz“ Írója, midőn ezzel végzi cikkét „meg vagyok győződve, hogy Vágmelléki is más hurt pengetne, ha kongruás volna !“ Hogy meggyőződésének legyen valami alapja, itt közlöm a komáromi egyházmegye betöltött 45 lelkészi állását népességi sorrendben előtüntetve, hogy melyik kongruás és melyik nem. A nevek után levő római számok azt mutatják, hogy a már megkezdett 1600 koronáig való fizetés kiegészítéssel, melyik hányadik jövedelemre nézve. Megjegyzem, hogy a népességnél a névtárban levő összes számot felvettem, tehát amelyikhez leány, fiók egyházak tartartoznak, sőt a szórványok ref. vallásu lakosait is az anyaegyház népességéhez számítottam. A javadalom sorrendbe állításánál az országos gyámoldai kimutatást használtam. Igaz, hogy csak egy egyházmegye képét tünteti fel ez a kettős sorrend, de azt hiszem, hogy az ebből is kitetsző igazságtalanság legtöbb egyházmegyében azonos. A lélekszám sorrend adatainak helyességéről mindenki meggyőződhetik a kér. névtárból, a fizetési összegeket sok tekintetből nem akartam nyilvánosságra hozni. Tessék csak k. kartársamnak vizsgálgatni a számokat és be fogja látni, hogy azok közül az irigyelt nem kongruás papok közül sokan szegényebb anyagi viszonyok között élnek, mint irigylőik. Érdemes gondolkozni azon, hogy a 4-ik népességű Kamoosa javadalomra nézve XXV-ik, pedig azt már csak nem állítja, hogy 1791 lélek gondozása, az év legnagyobb részében mindennap 2 templomi istentisztelettel, félóra távolságra levő temetővel, kocsival megyünk minden temetésre, 420 drb. egyházi adókönyves számadásaival nem ád ann) i dolgot, mint a fizetésre nézve előtte levő harmad-negyedrésznyi népességű egyházak. Persze a nagy népességnél a stóla-különbözetet szokták felhozni, erre csak annyit jegyzek meg, hogy nekem 40 kor.-ért 40 kisdedet kell megkeresztelnem, mig káplán koromban voltam olyan helyen, ahol 40 koronát 10—15 keresztelőéért kaptam. Érdemes gondolkozni azon is, hogy az V., VI., VII., VIII-ik fizetésű egyházak kongruások, a XXX- fizetésü Duna-Mocs, talán azért mert 6-ik népességű, nem kongruás. Bizony nagyon elérkezett az ideje annak, hogy a nem kongruás, nagy népességű, sok dologgal terhelt, rossz lakással rendelkező, egyházuk részére segélyért hiába folyamodó lelkészek elkezdjék pengetni az igazság és méltányosság húrjait. De hogy nem lehet rossz annyagi helyzetben tisztelt „Kongruás pap “-társam, saját maga bebizonyítja
