Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-03-12 / 11. szám
185 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 186 Adókulcs. A komáromi ev. ref. egyház presbitériuma sok tanácskozás, kísérletezés és előleges számítás után állapította meg a következő egyházi adókulcs tervezetet, mint a komáromi ev. ref. egyház hívei viszonyainak legmegfelelőbbet. 1. A komáromi ev. ref. egyházban az 1905. évi január hó 1-től fogva a következő egyházi adókulcs léptettetik életbe, amely szerint kirótt adót tartoznak fizetni úgy a helyben és szórványokban lakó ev. ref. vallásu hivek, mint az Egyh. Törvényben megszabott korlátok között azon ev. ref. vallásu egyének is, akiknek Komárom város területén vagy az itteni ev. ref. egyházhoz csatolt szórványokban birtokuk vagy haszonhajtó üzletük van. 2. Az egyházi adó személyi és jövedelmi adó alakjában, de egy összegben rovatik ki és abban a közalapi járulék is benfoglaltatik. 3. A személyi adót tartozik fizetni minden keresetképes önálló jövedelemmel bíró 20 éven felüli egyháztag, tekintet nélkül arra, hogy fizet-e állami adót vagy nem. A személyi adó minden férfi egyháztagra, különbség nélkül, évenként 2 kor., vegyes házasságban élő nőkre és özvegy nőkre 1 korona. 4. A jövedelem utáni egyházi adó kivetésének alapjául általánosságban az illető egyháztagnak állami összes egyenes adója szolgál és pedig olykép, kogy állami adója után 20 koronáig egyházi adóul minden egyháztagra kirovatik annak 25°/0-a, — 20—50 korona állami adója után annak 20°/0-a, — 50 —100 kor. állami adója után annak 15°/0-a, 100 koronán felüli állami adója után annak lO^-a. Akik bármi címen állami adómentes jövedelemmel bírnak, azokra az egyházi adó az elengedett adó beszámításával vettetik ki. Vegyes házasságban élő ev. ref. nőknél, ha adójuk, a férjük adójától nincs elkülönítve, a férj adójának fele vétetik alapul az egyházi akókivetésnél. 5 Akiknek adó alá nem eső, vagy más helyeken levő birtokuk vagy üzletük után egyházi adó alá nem vont jövedelmük vau, azokra jogosult a presbitérium az egyházi adót ezen jövedelmek után is, arányosítás alapján kivetni. 6. Az állami adók az egyes egyháztagok külön böző természetű jövedelme utáu nem egyenlő arány szerint vettetvén ki, amenyiben egyes egyháztagok, különösen a házbéradó magassága folytán egyházi adóval aránytalanul terheltetnének, felfolyamodásukra jogában áll a presbitériumnak ezeknek egyházi adóját az állami adó alapján kivetett összegnek 80%-áig csökkenteni. Válasz Bállá Endre nagytiszteletü urnák. Bállá Endre uram bátyám „merészségnek“, — könnyelműségnek“ nevezé azon állításomat, hogy „Csetényben 50 év alatt, az „egygyermekrendszer“ miatt fogyott a lélekszám.“ „Egy ily nagy és súlyos vádat a helyi állapotok ismerete nélkül egy gyülekezetnek fejéhez vágni, sőt azt hirlapilag is publikálni: ez nem csak merészség, de könnyelműség is!“ Sic!! „Könnyelmű és merész“ jelzőt az én lelkiismerettel, oda adó ügybuzgó- Sággal, szellemi és anyagi áldozattal végzett munkámért csak öntől kaptam még. Legkevesebb ötven helyre küldtem már eddig azon füzetekből, melyeket az „egygyermekrendszer“ ellen adott ki lelkészértekezletünk. Müller Róbert felsőnánai ev. lelkész igy ir : „Szíveskedjék küldeni a füzetekből ... a nemes küzdelemhez mindnyájunknak csatlakozni kell, mert a baj általános.“ Homola István kassai ev. lelkész ezt irja : „Üdvözlöm nemes törekvésében, az Úr áldása kisérje azt.“ Torontói-Vásárhelyből Győré Dániel ezt irja: „Mi is pusztulunk ! Nemes munkájáért nem lehet eléggé hálás a magyar prot. egyház . . .“ Halász Endre csorvási ref. lelkész igy ir : „Végül nem állhattam meg, hogy ki ne fejezzem örömömet és nagyra becsülésemet azon buzgó munkálkodásáért, melyet ön, kedves kartárs ur, annyi ügyszeretettel kifejt.“ Szűcs Dezső csajági ref. lelkész ur igy kezdi levelét : „Szívből üdvözlöm önt a nemzet megmentő és különösen a mi egyházunk híveit pusztító ragályos kór gyógytárában kifejtett nemes munkásságáért. Kitüntető elismerést érdemel lelkes buzgalmáért — Üdvözlöm !“ Krupecz István ev. esperes többek közt ezt tudatja: „Az ev. ref. egyházi s papi részről megindított mozgalmat az egygyermekrendszer“ s annak minden rendű lelki s testi, anyagi, szellemi, erkölcsi, egyházi, állami kára ellen, — hévvel üdvözlöm.“ Tessék elolvasni a „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap.“ G. számát. Hamar. Díván „Nemzet ölő bűn“ cimü vezércikkében minő elismeréssel ir e „könnyelmű“ mozgalomról. Ajánlatos a komoly öreg embereknek is ! Tessék elolvasni az „Igazmondó“ 9. számának vezércikkét, melyet S. Szabó József szerkeszt Debrecenben. Ez is azt mondja, hogy fiatalembernél sem „könnyelműség“ az ilyen vállalkozás. Dr. Török Albert a „Magyar Szó“ 48. számában „komoly és lelkiismeretes alapos munkának“ nevezi dolgozatomat és hosszú cikkben foglalkozik e kérdéssel. Folytassam ? ! Nem ! Mindezek után csak azt említem még fel, hogy Bállá Eudre uram bátyám fiatalos könynyelmüséggel vádolt meg munkámért. Dehát tulajdonképpen nem is engemet, hanem Kis Ernő pápai főgimnázimi tanár urat, ki úgy tudom, nagy előszeretettel foglalkozik e kérdéssel szintén, tőle vettem a könnyelműséggel megvádolt adatokat szószerint. A Dunántúli Protestáns Lap 1904. évi 25. számában ugyanis egy nagyérdekü cikket közöl „ Veszprém vármegye köznépe“ címmel, ebből vettem át szószerint a következőket: „Tegyük meg a Bakony innenső oldalán is a megfigyelésünket folytatva az ötven év előtti állapot összehasonlítását a maival, itt is találunk beteg viszonyokat. Acsád, Adástevel, Csetény, Dereske, Kap, Noszlop Padrag, Takácsi és Tapolca jő; kilenc egyház sorakozik itt is az előbbi húsznak csoportjához. Ezek népessége 50 év előtt 6723 volt, ma 5843; hová lett a 880 lélek, hova lett a természetes szaporodás 50 év alatt?!“ így ir Kis 11*
