Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-02-12 / 7. szám
115 DUNÁNTTLI PROTESTÁNS LAP. 116 eteink híveink sorsát, érdekét szivünkön hordozó kötelességérzettel is, azon erős hitben és meggyőződésben, hogy szavunk, kérelmünk nem leend kiáltó szó a pusztában, hanem kegyes meghallgatásra és megszivlelésre talál. Mely bizalomteljes reményünkben magunkat és kérésünket nagyrabecsült jóindulatába kérve maradtunk A Főtiszteletü és Nagyméltóságu Zsinatnak kiváló tiszteletünk kifejezése mellett. Léva, 1905, január hó 19-én. alázatos szolgái Patay Károly, Varannay Lajos, ért. alelnök, előadó. ért. elnök. Végszó Miklós Géza barátomnak. Miklós barátom a kerületi misszióra vonatkozó első cikkében az őrségi egyházmegye népességének csaknem feléről, azt állította, hogy „azt sem tudjuk, állandó elem-e ?u Ezen állítását viszon-válaszának az első pontjában „véletlenül közrebocsátott kitételnek11 nyilvánítja. Ezzel tehát beismeri, hogy az őrségi lelkészek munkásságát lekicsinylő nyilatkozatának nincs alapja. Nem kérdem — habár bárki is különösnek találhatja — hogy „a sebtében végzett korrekciót“ miért nem Igazította helyre mindjárt cikkének megjelenése után ? A lelkésztársak iránti méltányosság ezt megkövetelte volna. De hát később is jobb, mint soha. 1. Állítom és fentartom, hogy a fiók és leány egyházak lakóit egész általánosságban szórványban lakóknak tartani nem lehet. Egyházam 6 községből áll; lakásom kapujától számítva két községem 3 — 3 kilométernyire, egy községem másfél, — kettő pedig fél-fél kilométernyire fekszik. Miklós barátom ironikusan kérdezi tőlem, hogy az anyaegyházban lakó híveimet is olyan lelki gondozásban részeltetem-e, mint a fiók egyházban lakó híveimet ? Hát igenis olyanban és nem érdemelném meg a mindennapi kenyeret, méltatlan volnék a papi diplomára, ha három kilométernyire lakó híveimet nem tudnám abban a lelki gondozásban részeltetni, mint a helybelit. Hiszen akárhány középnagyságú községben* előfordul az, hogy a helyben lakó egyháztag három kilométernél messzebb lakik papjától. — Hát az ilyen egyháztag is szórványban lakik ? ! Azért írtam azt, hogy engedjen meg nekünk, őrségi papoknak Miklós barátom, ha bármily szűk látkörrel bírjunk is, mégis mi magunk az itteni helyzetet ismerők — sokkal jobban megtudjuk állapítani, hogy melyik fiók vagy leány egyházat lehet vagy nem lehet szórványnak tekinteni, mert ő, aki bár széles és mély látkörrel van megáldva — de a helyzetet nem ismeri. Es ugyanez áll a lelki gondozásra nézve is. 2. Miklós barátom azt a tanácsot adta az őrségi lelkészeknek, hogy „bocsássák mélyebbre a hálót. “ E tanácsa folytán én arra kértem, hogy tanítson meg bennünket arra is, hogy mi módon ? És ime a helyett, hogy velünk ezt a szívességet megtette volna, engem szólít fel, hogy írjam le egyik másik lelkésztársam „hivatali kötelességeit.“ Hát engedjen meg Miklós barátom, ha kijelentem a következőket : Az illető lelkésztársak lelkiismeretesen végzik hivatalos kötelességeiket; ezt igazolja az általuk végzett munka eredménye; — még az esetben is, ha valahol hiányosságot látnék, még akkor sem tennék eleget felhivásának, mert lelkésztársaimnak a saját gyülekezetükben végzett hivatalos dolgait hirlapilag lekicsinyleni, kipelengérezni nem szokásom, annyival is inkább, mert ha valami hiányosság fordulna elő, az orvoslást más utón is megtalálnánk. 3. Azt írja Miklós barátom, hogy az én felfogásom nem oly széleskörű és nem olyan mély, mint az övé. Hát ezt én már akkor beismertem, amikor Miklós barátomat nyilvánosan felkértem, adna nekünk tanácsot arra nézve, mi módon bocsáthatjuk mélyebbre hálónkat? ! És hogy Miklós barátom ezen hirlapilag kifejezett beismerésemmel nem elégedett meg, hanem szükségesnek tartotta, hogy az ő széleskörű és mély felfogásáról saját tnaga értesítse hirlapilag az olvasó közönséget : ezzel azt hiszem, eljutottunk oda, hogy a magam részéről minden további vitát teljesen feleslegesnek tartok. Senyeháza 1905. jan. 31. Szüts László, ev. ref. lelkész. Í£cnyYÍsmEi|tEtés. I. Debreceni lelkészt tár. Gyakorlati ev. ref. papi lexikon. II. kötet. Szerkesztette S. Szabó József fölszentelt lelkész, debreceni kollégiumi tanár. Debrecen, 1904. Kiadja Telegdi K. Lajos utóda Eperjesy István könyvkiadóhivatala. Ára kötve 10 kor. Az ilyen gyűjteményes kötetnek nagy előnye, hogy mindenki, aki munkatársul szegődik, igyekezik munkájának legjavát vinni a nyilvánosság elé; továbbá, hogy a szerkesztő még igy is a legtöbbször megválogathatja a beküldött munkákat s csak a szinét-javát közli, mert nem kénytelen a selejtest kiadni. Úgy látszik, ez az előny érvényesült a kezünk alatt levő, a most megjelent, úgy külső formára, mint belső minőségre kiváló kötetnél, melyet nagy lelki örömmel forgathatunk, tanulmányozhatunk, mely disze és büszkesége lehet ref. egyházi irodalmunknak, s melyben — úgyszólván kivétel nélkül —- minden egyes dolgozat dicséretet érdemel, s ha lesznek is itt-ott kifogásoló megjegyzéseink, ezek is többnyire lényegtelen dolgokra vooatkozandanak s elenyészőn csekélyek lesznek a dolgozatok jó tulajdonságaival szemben. Általánosságban elmondhatjuk az érdemes szerkesztőről, hogy olyanformán tett e II. kötettel, mint az evangéliomi násznagy, aki először a közönségesebb s aztán a kitünőbb bort adta a vendégeknek és nem megfordítva, hogy előbb adta volna a legjobbat, gondolván, később a kevésbbé jó is kitűnő lesz. S. Szabó
