Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-12-31 / 53. szám
Pápa, 1905. deczember 31. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. 1 A DUNÁNTÚLI EV. EEF. EGYHAZKEEÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. flap szellemi részét illető közlemények szerKesztőséghez Kis József felelős szerkesztő czimére küldendők. ----Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János - - ■ főmunkatárs czimére küldendők. = Az egységes középiskola. (II. befejező közlemény.) E nagyrabecsült lap f. é. 49. számában rámutattam arra, hogy az annyiszor emlegetett egységes középiskola a részére kialakított e* Inak soha megfelelni nem tud s ennélfogva a mai középiskolának bajain, nem hogy javítana, hanem oktalan és jó ideig helyrehozhatatlan fölfordulást idéz elő középfokú tanügyünkben. jL Most azon főbb okokról szándékozom megemlékezni, amelyek miatt minduntalan, mint valami paedagógiai panaceát, rángatják elő nálunk hivatottak s nem hivatottak egyaránt az egységes középiskolát. & Ez okok vizsgálata tárgyilagos fényt vet Í kérdésre. Sokan azt várják az egységes középiskolától, ^iogy az nem csak a tudományos, de az összes magasabb szakpályákra is nyújt kellő ismeretet és szakbéli gyakorlatot. Az ifjú az ily iskola után mintegy sínen találja magát választott pályáján, könnyen boldogul rajta, öröme telik benne stb. Hogy az efféle középiskola valóban legtöbbet érne, nem tagadhatni; azonban elébb meg kellene akadályozni a szakpályák folytonos elágazását; továbbá, mint Madach Ember Tragoediá-jában egy jelenet szemlélteti, a gyermeknek már születésekor, diagnózis után, kellene kijelölnie a pályát, hogy mire termett, amire való. Amig e két előfeltétel hiányzik, addig a minden szakpályára direct előkészítő középiskola üres ábránd, hiú paedagógiai vágy marad csupán. Már pedig könnyebb az örök mozgó gép fizikai eszméjének testet öltenie, mint az említett két föltételt a valóság fundamentomára állítani. Mások szerint a mai középiskola nem felel / meg az életnek. Elet s az iskolák ellentétes irányban mozognak, holott a latin közmondás szerint is: Non scholae, séd vitae discimus. E vád első pillanatra igaznak tűnik fel. Tévedésbe ejt főleg az a tapasztalat, hogy a felsőbb tudományos szakpályákra kikerült ifjú nem érzi kézzelfogható, közvetetlen hasznát sok oly tudománynak, amelyeket a közép iskolákban 8 éven át tanult. Erre bővebben a következő pontban terjeszkedüuk ki. Most mindenek előtt azt jegyezzük meg, hogy nincs olyan tudományos ismeret, amelynek bármely szakon, ha nem is közvetlenül, de legalább is közvetve haszna, élvezete nem lenne. Ezt tagadni, bármely tudományos szakpályán lévő egyénnek, szégyen lenne. Másodszor: azt sem lehet tagadni, hogy mai középiskoláink azon [növendékek részére, akik becsületes kötelességtudással végezték el 8 évi tanulmányaikat, elég előismeretet nyújtott bármely tudományos magasabb fokú szakpályára léphetésre. Legjobban igazolja ezt azon tény, hogy a gimnáziumból reál pályákra lépő ifjaink a műegyetemen, a felsőbb állatorvosi iskolában s egyéb tudományos intézetekben elismerésre méltón állják meg helyöket. Többet sohasem szabad egyetlen középiskolától sem követelni. A középiskola soha sem lesz az összes felső- és alsószakiskolák valamennyi ismeretének összegesítője, elég, ha a magasabb tudományos szakműveltség elsajátítására tesz képessé. E tekintetben pedig a magyar középiskolák feladata teljesen kerekded. 53* Tizenötödik évfolyam. 53. szám.
