Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-01-01 / 1. szám
Tizenötödik évfolyam. 1. szám. Pápa, 1905. január 1. *---------------------------O A lap ■scellemi részét illető közlemények a •zerkeiztőaéghez Kis József felelős szerlzeszto őseimére küldendőit.---------------------------------zai Az egyház és iskola köréből. A dilntiili ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye.-t « 4* Megjelenik minden vasárnap. «——----------------------* Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), Hirdetések, reolamatiék Faragó János tomunkatárs ozimére küldendők. * -----------—--------------« A kegyeletnek s valódi mély tiszteletnek érzelme vezeti toliamat, midőn itt e néhány sort a fönt megirt név viselője emlékének óhajtóm szentelni. Tragikus és megdöbbentő a vég, mellyel az érdemekben és erényekben gazdag élet befejezést talált. Lesújtó és az emberiséget megszégyenítő, hogy azt a «mennél feljebb nyolcvan esztendő» magas életkor befejezését orgyilkos kéznek kellett siettetni. De e fájdalmas és szégyenletes körülmény még felernelőbbé és nagyobbszerüvé teszi a hosszú és áldásos életnek tanulságát. A haladásnak, az emelkedésnek igazi útja nem a kapaszkodás: hanem a becsületes munka és a kötelességtudás. A boldogulásnak valódi alapja nem a szertelen pénzvágy: hanem az egyszerűség, a kevéssel megelégedés. Az élet szépségét nem a hiú fényelgés adja meg, hanem a szív nemessége, a lélek fenkölt gondolkodása. Ez a tanulság az, mit léha, sivár és a hiábavalóskodásra kész korunknak Gondol Gábor élete nyújt. Mint szegényebb sorsú és árva gyermeknek, ha valódi nélkülözéssel nem is, de mégis nagy akadályokkal kellett megküzdenie. S e küzdelem lelkét megedzette, akaraterejét megacélozta s a legfőbb tudományra, a kevéssel való megelégedésre megtanította. És e leckét soha el nem feledte. Pápai tanár korában 800 frtnyi fizetéséből tőkét gyűjtött. Majd élte delén fényes tehetségeit méltányolva, a honvédelmi minisztériumba elhivatott s fokról-fokra emelkedett a miniszteri tanácsos rangig —■ de a szerencse kedvezése soha el nem vakította. Az egyszerűséghez, mint életelvéhez, mindvégig hű maradt. Szép vagyont gyűjtött, de a vagyonszerzés nála nem életcél volt, hanem életberendezésének természetes folyománya, következménye. Családot nem alapított, rokonai és szenvedő embertársai voltak a családja. Mindenek fölött hálás kegyelettel gondolt mindenkor a pápai főiskolára, melyben mint tanuló gyűjtögette szellemi és erkölcsi kincseit s később mint tanár ugyan itt gyümölcsöztette e kincseket. Most halálában ugyan e főiskolára hagyta 100.000 koronánál nagyobb értékű iváncsai birtokát (385 magyar hold) unokaöccsének csak a haszonélvezetet biztosítván. E nemes tettével örök és maradandó emléket állított magának. Nevét főiskolánk legnagyobb jóltevőinek díszes jegyzékébe irta be. Legyen emléke örökre áldott! Nemes és értékes adományából fakadjon áldás iskolánkra, egyházunkra és hazánkra! 1 Gondol Gábor 1824—1904.
