Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-11-05 / 45. szám
771 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 772 Reformációi emlékünnepek. A pápai református egyház, mint ilyen, október 29-én ünnepelte a reformáció emlékét. Egyházkerületünk intézetei október 31-én ünnepeltek. A leánynevelő intézet reggel 8 órakor templomba ment; alkalmi imát mondott Kis József lelkész-hitoktató. Magában az intézetben reggel 9 órakor kezdődött az ünnepély, amelyen vendégek is szép számban jelentek meg. Szerepeltek a Lorántffy Zsuzsánna-önképzökör tagjai. Bevezetésül elénekelték a 37. dicséret 2. versét. Buzgó alkalmi imát mondott Antal Margit IV. éves növ., ifjúsági elnök ; utána Galambos Juliska II. éves növendék szépen, értelmesen elszavalta Csomasz Dezső jelenleg móri lelkésznek október 3l-dikére irt költeményét. Ez után a kör tagjai 2 hangon elénekelték a „Mennybéli felséges Isten“ kezdetű éneket. Kis Jolán IV. éves növendéknek tartalmas alkalmi beszédét, a melyben a reformációnak hatását rajzolta az irodalomra a XVI. században, felolvasta Stiefelmayer Matild. Most „Az Úr itélu c. melodráma következett. Szövegét irta Várady Antal, zenéjét Nemes Elemér. Szavalta : Radácsy Mariska II. éves tanítónöv.; harmoniumon Sóvá^y Anna, zongorán Végh Lylli kisérte. ügy a szavaló, mint a kísérői valóban dicséretre méltóan teljesítették feladatukat. Végül elénekelték a XC. zsoltár első versét. Ezzel véget ért a nagyon szépen sikerült emlékünnepély. A Theologiai önképzőkör délelőtt 10 órakor tartotta ünnepélyét, melyen igen szépszámú közönség vett részt a két tanári karon kívül. Az ünnepély Ceglédi Sándor alkalmi költeményének éneklésével kezdődött, melyet lapunk múlt számában már közöltünk. Aztán kissé hosszadalmasam bár lelkesen imádkozott Halka Sándor IV. év. theologus. A gondolatokban gazdag megnyitó beszédet Csizmadia Lajos főisk. igszgató, a Theol. Ónk. Körnek elnöke tartotta, mire Olé Sándor sikerült alkalmi költeményt szavalt hévvel Csomasz Dezsőtől. A főisk. énekkar szépen adta elő az „Isten, ki fent uralkodói“ kezdetű vallásos dalt. Igen tartalmas alkalmi felolvasást tartott Ceglédi Sándor főisk. szénior. Farkas Dezső III. éves theol. Sántha Károly „Kereszt alatt" c. költeményét, szavalta el, mire Kis Zoltán emelkedett imája a buzgó közének után a sikerült ünnepély véget ért. A megnyitó beszédet s az alkalmi felolvasást lapunk más helyén közöljük. Ugyancsak a kegyelet adóját rótta le október 31 - dikén a székesfehérvári gyülekezet, megtartván a reformáció emlékünnepét, mely alkalommal Miklós Géza lelkész tartott alkalmi beszédet a templomba szép számmal egybegyült egyháztagoknak és az alsóbb s középiskolák teljes számban jelenlevő ref. vallásu növendékeinek. A reformáció megindításának 388 évfordulóján a lévai ev. ref. egyháza kebelében alakult „Bethlen Katalin-nőegylettel“ együtt, kedden reformáció emlékünnepélyt tartott. Az ünnepély istentisztelettel kezdődött 10 órakor, hol az imát és beszédet Birtha József lelkész mondotta. Az istentisztelet úrvacsora osztással ért véget. Délután 3 órakor gyermek istentisztelet volt, ahol ugyancsak Birtha József beszélt. Este 6 órakor a városháza dísztermében vallásos estély tartatott a következő műsorral : Ének a „Bethlen Katalin nőegylet“ énekkarától. Okt. 31. Szavalat: Előadta Saiga Irénke. Mit kíván a nőktől az evangéliom ? Fölolvasás. Tartotta: Birtha Józsefné ref. lelkész neje. Szóló ének : Tóth Istvántól. Luther éjszakája : Szavalta : Kerekes Bábut tanítójelölt. Ének: A ref. tanítójelöltek énekkarától. A délelőtti istentiszteleten az orsz. domesztika alapcéljaira, délután és estve a „Bethlen Katalin nőegylet“ részére gyűjtöttek. Úgy az istentiszteleten, mint a vallásos estén igen sokan vettek részt.- Szigetváron, e fi ókegy házbaD a hoboli lelkész Fehérváry Gyula, okt. 29-én reformáció emlékünnepélyt tartott, amelyen a hitsorsosok szép számmal jelentek meg. Lelkészbeiktatás. Vargha Kálmán volt berhidai lelkészt Kálozan október tizenötödikén iktatta be hivatatalába id. Medgyasszay Vince esperes. Gyülekezete nem közönséges módon várta az új lelkész megérkezését, a mennyiben jövetele napján az egész presbitérium és a hivek nagy száma délután 2 órára összesereglett a lelkészlakon, hogy kocsikon eléje menjenek. Mivel azonban az előtte megérkezett podgyászszállítók nem tudtak felvilágosítást adni arról, hogy az egy iránt lehetséges 2 útirány közül melyiken fog jönni: a presbitérium kénytelen volt letenni e kedves tervéről. A nagy sokaság tehát a lelkészlakon várakozott egész estig, mig a lelkész megérkezett s itt a legszívesebb „Isten hozta“ üdvözléssel fogadta. A beiktatás napján templomba menet a templom-ajtóban a presbitérium fogadta és vezette be az új lelkészt és az esperest. A szokásos ének elhangzása után az esperes és az új lelkész kiálltak az urasztalához. Az esperes úr beszéde elején örömének adott kifejezést a fölött, hogy szeretett volt hívei körében ismét megjelenhetett s őket szives szeretettel üdvözölheti. Ezután igen megható beszédet intézett az új lelkészhez, amelyben hiven ecsetelte a protestáns lelkészi állás nehéz, de magasztos voltát. Beszéde után a gyülekezet orgona-kisórettel elénekelte a „Szenteld meg óh Szenteknek Szente“ kezdetű énekverset. Ezután a beiktatott lelkész felment a szószékre, imádkozott és prédikált. Alapigéül Máté ev. X. rész 34. versét vette fel: „Nem azért jöttem, hogy békességet bocsássák, hanem fegyvert“. Ezen alapigéből kiindulva a szokásos üdvözlés után kifejtette, hogy miért vette e szavakat alapigéül; mert. t. i. a hosszú békesség . . . nyugalom, tespedés az egyházi életben, valamint az erkölcsi életben egyenlő a visszaeséssel, ott az életet a törekvés, igyekezet, küzdelem mutatja; ahol ez nincs: ott a halál madara bontogatja szárnyát, melyet fegyverrel lehet elriasztani. Ezek a fegyverek nem testiek, hanem lelkiek;
