Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-11-05 / 45. szám
773 DUNÁSTUL! PROTESTÁNS LAP 774 1. Isten igéje, amely nagyhatalom ma is, még a gyarló szolga ajakán is, ha tisztán és hamisítatlanul hirdeti az evangéliumot. Ez a fegyver a bűn, világba merülés, hitetlenség, közöny ellen ; ez volt feg) vérük a prófétáknak, apostoloknak, reformátoroknak stb. 2. A munka ereje, mert a szó elhangzik, a példa, a tett megmaradt. Az egyházi élet széles és különleges utain reánk váró munka: az ev. keresztyénség munkája, az ifjak megnyerése az evangéliumnak, a családi élet reformálása annak szellemében, a ref. hithez való öntudatos ragaszkodás kifejtése a templomon kívül, a társadalmi életben és az egyház elhanyagolt anyagi ügyeinek munkálása stb., mint a hogyan munkálkodtak a próféták, apostolok, Idvezítő, sőt az Isten mind ez ideig. 3. Szeretet hatalma, mert ha angyalok nyelvén szólnánk, ha mindeneket megtehetnénk, szeretet nélkül semmik vagyunk. Ez a másik két fegyver élesítője, hogy el ne tompuljanak stb. Végül felhívta a tanítókat, presbitereket, a gyülekezetét, hogy segítsenek eme fegyverek forgatásában, hogy híven vitézkedjünk és dicsőségesen végezhessük a küzdelmet, mely reánk várakozik és elvehessük annak jutalmát : munkánk jutalmát, mely meghozza az igazi békét. Az istenitiszteleten megjelentek a községnek, iparos testületeknek és az izraelita hitközségnek képviselői. A templomból kijövet az egész közönség megállt a templom előtt és egy egyháztag üdvözölte az új lelkészt és az esperes urat. Ezután a presbitérium és a község értelmisége az új házigazda meghívására a lelkészlakra ment ebédre. Ez alkalommal is az esperes úr nyitotta meg a beszédek sorát, melyek kifogyhatatlanok voltak az érdemek elismerésében és a jókivánatokban. Csak az e3tve vetett véget a barátságos együttlétnek . . . Adja Isten, hogy sok esztendő múlva is boldog legyen a lelkész és a gyülekezet, mikor e szép napra visszagondol ! Rövid külföldi hirek. Protestáns papok a bíróság előtt. Steiermark felsőrészéhez tartozó három lelkész Grácban a törvényszék elé állíttatott, mert a szentségekkel felvonuló proceszsziót levett kalappal nem üdvözölték. Ha elitélik őket, tiz napi börtönt kapnak s a közönséges gonosztevőknek lesznek bűn- és lakótársai. — Ad dei glóriám ! A XX. század vívmányainak megcsúfolására, az emberi buta gőg, vallási őrjöngés, fanatizmus hirdetőjeként Ausztriában még mindig megtörténhetik ilyen is. De hiába! A „Los von Rom“ mozgalmat, illetve a lelkek felvilágosodását azért ők úgy sem fogják megakadályozni. Protestáns szuperintendens és főrendiházi tag. Már ez is megtörtént Ausztriában! „Ferencz József császár“ — Írja egyik német lap — 75. születése napián Dr. Haaset, szuperintendens és országgyűlési képviselőt a főrendiházba meghívta. „Ezt a ritka kitüntetést — írja a „Protestantenblatt“ — Ausztria összes protestáns hívei hálás szívvel fogadták.“ — Ritka szerencse csakugyan, méltó lehet az öröme az ausztriai prot. testvéreknek ! A pápai helytartó és a káplánok. Ez is Ausztriában történt. — A „Los von Rom“ mozgalom óta 19 evangélikus lelkészt részint kiutasítottak, részint betelepedhetési igazolványt nem adva — a határon se bocsátották át. A pápai helytartó, gróf Coudonhove, úgy magyarázta a törvényt, hogy a protestánsoknak nincsen joguk külföldi lelkipásztorokat Ausztriába meghívni. Közelebbről ismét 3 helyettes-lalkészt távolítottak el rövid utón. így a kiutasítottak száma már 22-re megyen. — A jézusi türelmet és szelídséget ugylátszik ezek se örökölték ! Iraub esete. Egyik berlini német lap írja : Négy orthodox lelkész népgyülést hivott össze, hogy lelkésztársukat, ki könyvében: „Die Wunder des Neuen Testaments“ — Jézus csodatételeit tagadta, állásából elmozdítassák. Egy kollegának volt bátorsága felszólalni a vádlott mellett és kárhoztatta azt az eljárást, hogy egy teljesen laikus és e kérdésben járatlan néptömegre bízták az itéletkimondást. A népgyülés elitélte a lelkészt. — Előttünk nem az a különös, hogy a modern papot felfogásáért, meggyőződésért a prot. papok vád alá helyezték, habár ez is eléggé különös; de inkább az, hogy a német kollegáknak még ilyenre is telik idejök. Bezzeg mi magyarok, nemhogy nem kutatják egymás theologiai meggyőződésének helyes vagy helytelen voltát; de még a szoros kötelességmulasztást is legyezgetjük. És mindezek dacára iszonyú (! !) miközöttünk az egyetértés! A „Reformation“ cimü német lapban olvasom a következőket : A hes8eni nagy herceg egy Buddha szobrot építtetett a kastélya kertjében. A németek ezt külön - féleképpen magyarázgatják. Egyik a győzedelmesen terjedő buddhaizmus iránt való rokonszenvet, a másik a vallás* erényeinek megbecsülését látja a nagyherceg amaz elhatározásában, És lehat, hogy semmi egyébért nem tette, mint kertjének díszítése végett állíttatta az ügyesen kifaragot szobrot kertjébe. A németeknek azonban elég ok az is, hogy hosszú cikket Írjanak. Érdekes nyilatkozat. Katholikus vallásról áttért lelkész érdekesen magyarázza meg tövid nyilatkozatában, hogy mi különbség van a róm. kath. egyház és a protestáns egyház közt ? „A katholicismus a régmúlt ideje, a tudósítások lassan és hosszú utón jönnek. Egyesek megsemmisülnek, meghamisíttatnak a hosszú ut alatt. A protestántizmus egy telefon : Egyik oldalon az Isten, a a másik oldalon a hivők társasága ! Kevés a theologus. Németországban évről-évre kevesbedik a theologusok száma. Még 1887-ben 4634 theologus volt a német 17 prot. egyetemen, s ma már 2136-ra megy csak a számuk. Mi lehet ennek az oka ? ! Azt írják a német lapok, hogy a lelkészek elégedetlenek a fizetéssel. Istenem! hátha Magyarországon kínlódnának nyugdíj és korpótlék nélkül 800 forintokért. Japán protestánsok. A bátorságáról hires japán nép közt erősen terjed a protestantizmus. Ezt panaszképpen említi egy túlbuzgó pápista káplán, sőt még az
