Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1905-10-22 / 43. szám

739 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 740 kozó helyisége, lelkészi irodája legyen ezen gyülekezet­nek. Nagyfokú meghatottság fogja el szivemet ez ün­nepélyes alkalommal, ha arra gondolok, hogy ez évben 10 éve telt el annak, hogy az Isten jóságából a kamo­­csai gyülekezet lelkipásztora vagyok, Ezen 10 év alatt engem is értek kedvetlenségek, csapások, mint embert és mint családapát, nekem is ta­pasztalnom kellett, hogy a szent könyv szavai szerint: „Az Ur az ö szolgáinak se kedvez, megdorgálja és meg­ostorozza azokat is, hogy hitök megpróbáltassék.u De hi­vatalos működésemnél mindig ott láttam Isten jobbke­zét, úgy hogy most az én mennyei gazdám előtt ezen vallomást kell tennem: „Kisebb vagyok Uram minden te jótéteményeidnél, melyeket cselekedtél a te szolgáddal A Mindenható meghallgatta kérésemet, megál­dotta igehirdetésemet, az önök segítségükkel, támoga­tásukkal nagy dolgok történtek ezen aránylag rövid idő alatt. Szerveztetett harmadik tanítói állomás, kibővítetett iskolánk, megújítatott templomunk és most az iskola és lelkészlakás mindeneknek méltó dicsekedésükre és büsz­keségükre, minden külső segély nélkül újítattak meg. Az önök neve, működése nemcsak máról holnapra ter­jed, de maradandó nyomot hágy egyházunk életének történetében. Akiknek szellemük kora ifjúságomtól fogva veze­tőim, tanácsadóim, példányképeim voltak, azoknak ké­peit ismerősökké tettem önök előtt és mint ismerősei­ket áthoztam ezen új tanácstermünkbe is. Itt van Jézus­nak képe a tanítványok társaságában, a szent vacsora alkalmából. Ha ők tudtak szenvedni, meghalni az anya­­szentegyház megalapításáért, mi tudjunk szivvel, lélek­kel buzgólkodni és áldozni annak fenntartásáért, amit Ők megalapítottak. Ott van a mi reformátorunknak, Kálvinnak képe, szigorú tekintetével mintha azt mon­daná nekünk : őrizzétek meg a tiszta evangéliomi tudo­mányt a hamis tanításoktól és emberi rendelésektől. Itt van ami nemzeti apostolunknak, Kossuthnak képe, aki száműzetésben tölté életének majdnem felét, azért, mert hazáját jobban szerette a fold javainál, a hatalmasok kegyénél. És ezek társaságában van az önök névsora, hogy méltó utódai legyenek dicső elődeiknek. De mivel sem aki plántál, sem aki öntöz, sem Pált, sem Apollost, sem engemet, sem önöket, hanem csakis a mindenható Istent illeti a dicséret és dicsőség, aki az áldást küldi a mi munkánkra, imádkozzunk eképpen : Mindenütt jelenvaló Isten, Atyánk a Jézusban ! Szent fiad mondotta, hogy valahol ketten avagy hár­man egybegyülünk a Te nevedben, Te jelen vagy mi­­közöttünk. Légy velünk ez ünnepélyes alkalommal, midőn ezen Te gyülekezetednek buzgó áldozatkészségé­ből épített tanácskozási termünkben először jöttünk össze, hogy azt felavassuk. Légy közöttünk mindenkor a Te Szentlelkeddel, valahányszor e helyen egybegyü­lünk a Te szent dolgaid előbbvitele érdekében. Áldd meg tanácskozásainkat, hogy azoknak haszna egyházunk és iskolánk dicsőségére legyen mindenkor. Áldd meg a Te szolgáidat, a gyülekezet elöljáróit, külső és belső haladással, boldogsággal, hogy legszebb jutalmuknak tekintsék a Te helybenhagyó tetszésed megnyerését. Atyánk Istenünk ! Áldd meg ezen helyiséget, hogy le­gyen ez a Te templomodnak pitvara, minden időkben. Amen. Iskolamegnyitó beszéd. Tisztelt tanító urak : Kedves tanuló gyermekek I Ezen fontos alkalommal, midőn először jelentek meg tantermeikben, hogy megkezdjék a közel 4 hónap óta szünetelő tanítást, szükségesnek tartottam, hogy az egyházi elöljáró urak kíséretében jöjjek át, kérvén Is­tennek áldását ezen épületre és munkájukra. Bizonyára önök is azt érezték, midőn először lép­tek a gyülekezet buzgó áldozatkészsége által megújí­tott iskolába, a mit mi, hogy t. i. szent ez a hely és nem más, mint a mennyország kapuja. Igen. szent ez a hely, mert itt taníttatnak a gyermekek Istennek félel­mére, az életre szükséges tudományokra, embertársaik iránti tiszteletre. Mennyország kapuja e hely , mert prot. felfogás szerint az iskola az egyház veteményes kertje. Ha már ilyen szoros kapcsolatban van a tem­plom és iskola : egész természetes, hogy igy az én, mint az elöljáróság szivében össze van forrva az egyház ér­deke az iskola érdekével. Soha se volt nagyobb örömem, mintha a régi, ro­zoga iskolaépületben a tanítók jeles eredményű műkö­désével dicsekedhettem. Soha se kedvetlenített el hiva­talos ügyünk annyira, mintha hellyel-közzel nem lát­tam kellő tanítási eredményt. Hogy a gyülekezet tagjai első rendű érdeknek te­kintik a tanítás, nevelés ügyét, bizonyíija ez az újjá­alakított iskola, amelyet erejük teljes megfeszítésével hozott áldozattal emeltek a tanügy dicsőségére. Kérem önöket tanító urak, hogy védjék, Őrizzék ezen épület falait, felszereléseit, mint saját javaikat, mint tanítványaik templomát, az önök szellemi munka­termeit. A gyülekezet áldozatkészségéért az önök elisme­résük, hálájuk abban nyilvánuljon, hngy az egyháznak buzgó tagokat, a hazának lelkes honfiakat, honleányo­kat, a szüléknek engedelmes, tisztelő gyermekeket ne­veljenek, tanítsanak. Kedves tanuló gyermeksereg, kiknek az Isten megengedte, hogy ezen új iskolába feljöhettetek, akik­nek lelki és szellemi előhaladástokért, szüléitek verej­ték filléreiből épült ezen iskola, tartsátok tiszteletben ennek minden kövét, minden bútorát. Legyetek méltók tanítóitok, szüléitek és mindnyájunk szeretetére, méltó utódai áldozatkész szüléiteknek. Es te, jóságos mennyei Atyánk, kitől jön minden áldás és jó adomány, áldd meg ezen iskolát, őrizd min­den külső veszélyektől, áldd meg időről-időre ennek tanítóit, tanítványait, elöljáróit, hogy a Te dicsősége­det hirdesse ez, a Te országod polgárai képeztessenek ebben nemzetségről-nemzetségre. Kamocsa. BoítOSS KÁLMÁN.

Next

/
Oldalképek
Tartalom