Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-10-22 / 43. szám
741 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 742 Jsfe^rolog. Szász Károly. 1829—1005. Szorgalom, szívósság, páratlan munkabírás és szinte páratlan fogékonyság volt irodalmunkban Szász Károly. Majdnem hatvan évet dolgozott, hisz még csak tizenhat éves s még csak nagyenyedi diák, a midőn a Szabad székely dalá-val pályakoszorut kapott: az Életképek o. hetilapba pedig már előbb irt költeményeket. Roppant munkásságával csak sokoldalúsága vetekedhetett. Irt lírai verset, eposzt, verses elbeszélést és drámát; fordított tömérdeket versben és prózában s mert fiatalságában lelkész volt s férfikora delén túl, 20 esz tendővel ezelőtt, ismét visszatért az egyház szolgálatába : irt imádságos-könyveket, kátékat, prédikációkat és gyász beszédeket is. Nagy munkásságban kortársai közül nem vetélkedhetett vele senki és sikerben és hatásban is csak kevesen. Székely vérű családból, a melynek Szemarjai volt a prédikátuma s amely nemességét I. Rákóczy György erdélyi fejedelemtől kapta, született Nagyenyeden, 1829-ben. Apját is Szász Károlynak hívták : professzor és politikus volt, egyike az erdélyi vándor pátriótáknak, akik az unióért, Magyarország és Erdély egyesüléséért a legnagyobb elszántsággal küzdöttek; jó barátja és bajtársa Wesselényi Miklósnak, Bethlen Jánosnak, Kemény Dénesnek, az erdélyi liberálisok vezéreinek. Az apáról az idősebb Szász Károlyról, aki aránylag ifjan, alig 55 éves korában halt meg, mindjárt a forradalom után s aki az első független felelős magyar minisztériumban, Eötvös József báró oldalán közoktatásügyi államtitkár volt, Kemény Zsigmond emlékbeszédében azt mondta, hogy az egész világon neki köszön a legtöbbet; s ugyancsak Kemény Zsigmond őt a magyar tudósok és szónokok első sorába, a legnagyobb ranguak közé helyezte. A nagy tehetségű apának nagy tehetségű fiai voltak s közülök ketten : Szász Károly s a pár évvel ezelőtt elhalt Domokos nevű öcscse, anyaszent egyházunk szolgálatában a püspökségig vitték. Szász Károly már az apai háznál megszokta a múzsákkal való társai kodást, hisz a mint Kemény Zsigmond írja, a nagyenyedi professzoriakban mindennapos volt a latin remekirók olvasása ; a magyar irodalomból Kölcseyt, Csokonait, Vörösmartyt olvasták leginkább, amig Petőfi föl nem tűnt irodalmunk szemhatárán. Az ifjabb Szász Károly korán érő ifjú volt; szinte gyermek volt még, amidőn költeményeivel s Erdélyből irt leveleivel föllépett az irodalomban. Ifjan került Pestre is, ahol Vörösmarty és Petőfi fogadták barátságukba s az ő buzdításukra kezdte az angol nyelvet tanulni. A forradalomban előbb a kultuszminisztériumban szolgált, aztán beállott honvédnek s mint utáBzkatona, káplár és hadnagyi rangban, Világosig végig küzdötte szabadságharcunkat. A szabadságharc eltiprása után Heves- és Gömörmegyékben bujdokolt; megismerkedett Tompa Mihálylyal s az ő tanácsára lépett a papi pályára. Igen ifjan, alig 22 éves korában Nagykőrösre hivták meg professzornak, ahol akkor Arany János is tanított, ahol megházasodott, feleségül vevén unokahugát, Szász Pólit, a kékszemü, aranyhaju gyermeket, aki rövid életében cask „szeretett, szenvedett és dalolt“, akit költeményeiből Iduna néven ismer irodalmunk s aki esztendő múltán özvegyen hagyta* Irodalmi pályája igazán akkor, nagykőrösi professzorságában kezdődött. Iskolakönyveket irt; kiadta már elhunyt apjának, aki nemcsak nagy jogász és politikus, de nagy mathematikus is volt, algebráját; lefordította Moore Tamás Paradicsom és Péri cimü verses elbeszélését és ötven dalát. Nagykőrösről Kecskemétre ment rövid időre professzornak, aztán paposkodott alkotmányunk visszaállításáig. Volt pap Erdély legdélkeletibb sarkában, a háromszéki Kézdivásárhelyen ; aztán Kunszentmiklóson és Szabadszálláson, Pestmegyében. A múlt század ötvenes éveinek a végén megházasodott másodszor is; Bibó Antóniát, egy előkelő halasi leányt vett feleségül, akivel negyvenkét évig élt házasságban s akivel nyolc derék gyermeket nevelt föl. Baucis azonban ezelőtt öt esztendővel itt hagyta Filemonját, elköltözött a csöndes sirba s a munkás aggastyán akkor kezdett rohamosan gyöngülni. Papsága éveiben irodalmunkban az elsők sorába küzdötte fel magát. Sokat irt és sokat fordított, munkatársa volt akkori szépirodalmi lapjaink majd mindenikének, a Vasárnapi Ujság-aak megindulása óta haláláig, tehát tovább egy félszázadnál. Az ötvenes évek magyar lírájából, amely tele volt szertelenséggel, parlagisággal, Petőfi szolgai utánzásával, több szempontból is kiválóit a Szász Károly lirája. Az Arany János köréhez tartozott, amelynek Tompa, Gyulai Pál, Lévay József voltak a tagjai. Eredeti verseinél azonban, bár azokat is igen olvasták és szavalták, jobban hatott fordításaival. Fordított angol, francia és német nyelvből s e nagy irodalmak legnagyobb lírikusait mutatta be mamagyar köntösben. A francia Berangert, Lamartinét és Hugo Viktort; az angol Mooret, Byront és Shelleyt; a német Göthét, Schillert és Heinét ő szólaltatta meg nálunk először hozzájuk méltó nyelven. Kisebb műfordításai, csupa vers, három vaskos kötetet töltenek meg. Lefordította Hugó Viktor hires epikus művét: a Századok legendáját, aztán Shakespeare nyolc drámáját és Moliére két vigjátékát. 1865-ben a fülöpszállási kerület képviselőjévé választotta s azóta állandóan Budapesten lakott. A kiegyezés után osztálytanácsosságot vállalt a kultuszminisztériumban ; ideiglenesen volt Pestvármegye tanfelügyelője s a kultuszminisztériumban összesen, mint osztály- és mint miniszteri tanácsos, 12 esztendőt töltött. 1884-ben meghalt Török Pál, a dunamelléki ev. ref. püspök s az egyházkerület Szász Károlyt választotta meg püspökének. Egyébként is nagy szorgalma, ritka munkássága, nemes becsvágya gyorsan és bokrosán termetté a sikereket. Az akadémiának már 1858-ban levelező, majd rendes, végül igazgató tagja ; volt akadémiai másodelnök és volt elnöke az Akadémia első osztályának. A Kisfaludy-Társaságban is tovább ült 40 esztendőnél A korona a Lipót renddel honorálta szolgá
