Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-10-15 / 42. szám
719 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 720 ségbe esnünk; egyházi életünk hajója gyorsan sülyedt egy idő óta igaz, de elmerülni soha sem fog! Az Űr nem hagyta el, s nem hagyja el soha az Ő magyar egyházát, ha azt gyáván és hitetlenül mi el nem hagyjuk. Az Ur Szentlelke vigasztal, bátorít. A viszontagságok közt már rég elpusztult volna egyházunk, ha nem lett volna örök életű. De nem halt meg! Életrevalóságát az bizonyítja legszebben, hogy a bajokat mindig kibírta, .sőt gyarapodott a teher alatt. Crescit sub pondere palma! Mert egyházunk isteui eredetű. Az isteni gondviselés csodálatosan őrködik felette. Valahányszor a baj közelebb vitte híveinket Krisztushoz, mindig erő és emelkedés követte a hanyatlást egyházunkban. Mindig csodákat miveit az igaz hivek keblében felébredt öntudat, az evangéliomi hatalmas közszellem fellendülése és tettrekészsége. Imé, a mostani nehéz napokban is támasztott az Isten egyeseket, kik tanításaikkal, buzgóságukkal felrázzák e hitközönybe, vallástalanságba sülyed népet, s fejlesztik a Krisztus evangéliumához való ragaszkodást. Jól esik lelkemnek nézni azt az élénk evangéliomi munkásságot, a mit kifejtenek budapesti lelkésztestvéreink és egyes kegyes lelkű nőink. Bár szállna meg a Szentlélek ereje minél többet és végre mindenkit egyházunkban, hogy egy szívvel és lélekkel dolgoznánk egyházunk boldogulásáért, felvirágzásáért ! Örömmel vettem kezeimbe az «országos bel missziói egyesület» felhívását. Ebből láttam, hogy ez az egyesület uagyszabásu alkotásba fogott, melyet ha sikerre vihet, áldás fog fakadni nyomában egyházainkra. Ebből a felhívásból láttam, hogy az országos diakonissza intézményt meg akarja valósítani ez az egyesület, melynek nyomában megerősödve terjed majd a kálvinista közszellem, jobban tudunk és fogunk majd lelkesedni a Megváltóért. Hitem szerint — akkor majd nem lesz annyi elhanyagolt gyülekezet, ha ezek a jótékony női kezek megkezdik nyesegető, ápolgató munkájokat. Nem fog majd úgy hódítani gyülekezetünkben a babonás szekta, vagy a túlbuzgó hecc káplán. Nem lesz majd köztünk annyi atheista, annyi vallástalan, egyháza iránt közönyös. Mai felolvasásomhoz az országos belmissziói egyesület felhívása adta meg az impulzust. Ez bátorított fel arra, hogy felhívjam lelkésztársaimat az egyesület támogatására s felhívjam figyelmüket arra, hogy minő áldásos intézmény lészen egyházunkra nézve az, ha az országos diakonissza otthon létesülhet Budapesten az egyesület segítségével. Ezért vettem magamnak a bátorságot jelenleg a prot. diakonisszák és otthonokról értekezni, felolvasni. Mindnyájan tudjuk, hogy miben rejlik a római egyház ereje. Főleg abban, mert a gyermekek vallásos nevelésére nagy súlyt fektetnek minden téren. És ebben pedig ott érik el a legnagyobb eredményt, hol apácákat alkalmaznak. Tudjuk, hogy milyen szellem uralkodik az apáca zárdákban. «Az egyedül üdvözítő egyház» gőgjét sehol sem ápolják olyan gonddal, mint ezen intézetekben. És a nevelés hatása meglátszik az életben, meglátszik a tanítványokon. Mindnyájan ugyanazon módszer szerint járnak el, nevelnek és bámulatos sikert tudnak elérni. Nem egyszer tapasztalhatta már bárki közülünk, hogy lett legyen az bármilyen vallásu: zsidó, ref., luth.., de ha csak egy évig is járt apácák által vezetett zárdába, annyira magukhoz édesgették a növendékeket, hogy képesek lennének legtöbben az apácai fogadalmat letenni A múlt évben Léván intelligens zsidó ember panaszkodott, hogy kis leánya 8 zsidó leány társával azon gondolkozik folytonosan, hogy miképpen lehetnének ők apácák?! Sógornőm egyévig járt hozzájok s dacára, hogy erős kálvinista családból származik; dacára, hogy tőlem naponként hallotta eme rend mosását, mégis istenítette őket annyira, hogy kénytelenek voltunk az intézetből kivenni. A szó teljes értelmében bálványozzák a tanítványaik őket. Behízelgő modorukkal, csekély értékű ajándékképeikkel egészen magokhoz kötik a leánygyermekeket. Ez a benyomás egész életén meglátszik annak a nőnek, ki apáca zárdában tanult. Minő anyák lesznek ezek! Minő bigott, fanatikus pápisták! Ahány zárda-növendék , annyi bigott család, egész készen álló hadsereg ez, mely minden időben rendelkezésére áll az «egyedül idvezítő egyháznak.» Nos, ilyen nevelést nélkülözünk mi. A mi vallástanítóink sohasem fogják tudni elérni azt a célt, amit a r. kath. apácák. Félre ne értessem! Jelzem előre — igaz, más a cél mindkét egyházban; de tulajdonképpen abban közös az érdekünk, hogy egyházainknak buzgó vallásos, áldozatkész, öntudatos híveket neveljünk. De erre csak az áldott női munkásság képes. Ezt a célt csakis a diakonisszák által érhetjük el. Sajnos, hogy ezt a külföldi prot. egyházakban oly szépen bevált intézményt, mi magyar protestánsok mindeddig nem tudtuk meghonosítani. Pedig nem idegenszerü és nem bibliaellenes intézmény ez! (Folyt, köv.)
