Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-10-15 / 42. szám
Tizenötödik évfolyam. 42. szám. Pápa, 1905. október 15. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI EY. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden Yasámap. 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János ■ ■ szerkesztő czimére küldendők. ===== ===== főmunkatárs czimére küldendők. =---Protestáns diakonisszák és otthonok. Irta és a pápai egyház kerületi egyházi értekezleten 1905. szept. 28-án Jelolvasta Birtha József lévai lelkész. Nagytiszteletü Értekezlet! Mindenekelőtt hálás köszönettel adózom az értekezlet igen tisztelt elnökségének, hogy alkalmat szolgáltatott nékem szives meghívásával ma ezen illusztris közönség előtt lelkemnek néhány gondolatát tolmácsolhatni. Nem tudom, hogy a bizalomnak meg tudok-e felelni; kielégítem-e sokaknak várakozását vagy csalódva lesznek kénytelenek egyesek felolvasásomról távozni ?! Egyet már előre is jelezhetek! Sokat ne várjon tőlem senki; mert a csalódás annál nehezebben esnék. Ifjúságomnak, tapasztalatomnak nem oly felette nagy és tágas mezejéről még igen sokat és egészen újat keveset nyújthatok. De amit adok, lelkemnek megérett kincsei, talán alkalmazhatók és tanulságosak lesznek ' máshol és másra nézve is. Sok szó esik manapság az egyházi gyűlésekben, értekezletekben egyházi életünk pangásáról. Hit dolgában a túlságig vitt raciónálizmus és a nyers materiálizmus pusztítanak. Ezeknek szomorú gyümölcsei: az egyháziatlanság, hitkÖ- zöny, felekezetnélküléség. Modern tanítók jönnekmennek és ámító, atheista beszédeikkel rontják a hivők erkölcsét, hitét, vallásosságát. Minek az a vallás? Mire jó az a biblia?! Ilyen és hasonló elvetemült gondolkodással igyekeznek demoralizálni híveinket, a népet. Néhol egyháziatlan a magán élet; kirívó a nemtörődömség a gyülekezet, az egyház ügyeivel. Megtagadják az egyház fentartására járó összegek kiszolgáltatását, nem adóznak, megtagadják az engedelmességet a felsőbbség iránt; sok helyt oda a papi befolyás, tekintély. Csökken az áldozatkészségi kedv; szaporodnak az atheisták, felekezetnélküliek, kik se Istent, se egyházat nem ösmernek. Szóval nagy a vallástalanság alól is, felül is. Pedig ennek nyomában jár a demoralizáció, az elzüllés, egyházpusztulás. Sok8zo;‘ hangzik fel ajkainkrói, ezeket a bajokat látva: mit tegyünk?! Mit tegyünk, hogy egyéni, vallásos buzgóságot, hithűséget, szent vallásunkhoz való ragaszkodást, igazi prot. öntudatot és krisztusi szeretetet, jótékony szeretetet, tényekben megnyilatkozó egyházias életet teremtsünk minden vonalon: falun és városon, az egyszerű nép között és az u. n. magasabb körökben? Mit tegyünk? hogy az ólálkodó s a kegyes szemforgatástól elkezdve, a lelkek nek pénzen való megvásárlásig minden eszközt felhasználó külső ellenséggel szemben sikeresen védekezhessünk és megőrizhessük a gondjainkra bizott nyáj lelki, számbeli épségét? Minden felől hangzik az égető kérdés: mit tegyünk? Aggódva nézi minden egyházát igazán szerető azt a számbeli apadást, mely évek óta fogyasztja egyházunkat. Hát még az erkölcsi élet terén minő a pusztulás?! A vallástalanság minő áldozatot kíván! Sok eszköz kínálkozik ezeknek a bajoknak legyőzésére. Melyiket válasszuk, hogy sikeresen végezhessük munkánkat; mert mindent fel nem ölelhetünk. Mindenre egy ember, a lelkész kevés. Egyháztársadalmi munkám közöl melyik lenne a legmegfelelőbb? Vallásos estélyek tartása, nő egyletek alakítása, énekkarok szervezése, a szegények, árvák ügyének felkarolása, az igazi kúra pás tor ál is — mind-mind kínálkoznak s eredménnyel kecsegtetnek. A felsorolt eszközök okos és helyes alkalmazásával hitem szerint célt érhetünk. Fordíthatunk egyet, hogy úgy fejezzem ki magam, a világ kerekén, ha lelkiismeretes belmissziói munkásságot fejtünk ki. Nem szabad két-42
