Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-09-03 / 36. szám
621 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 622 Figyelemre méltónak tartom azt a gondolatot, amelyet a Prot. Egyh. és Isk. Lap 34. számában Siculus vetett föl, hogy t. i. ünnepi, mondjuk úrvacsoráé istenitiszteletünket osszuk kétfelé. Vagyis a rendes istenitiszteletet tartsuk 9 órakor, az urvacsoraosztást 11 órakor. így nem lesz fárasztó se egyik, se másik, se a lelkészre, se a gyülekezetre. «Akkor — iija — az urvacsoraosztás előtt az ünnepi hangulatot nem zavarja meg az úrvacsora elől elmenők sürgésforgása; nem azzal foglalkoznak a hi vek, hogy kimarad benn, ki megy ki, hogy ahoz képest határozzák el ők is magukat a kimenésre vagy bennmaradásra. Akkor különválasztva, élesen kidomborodik úgy az ünnepi istenitiszteletnek, mint az urvacsoraosztásnak jelentősége s nem lesz csupán függeléke egyik a másiknak. Akkor lelkipásztor és hivek egyaránt nem munkát és terhet, hanem lelki épülést és gyönyörűséget találnak a templomban s emelkedett érzéssel hagyják el annak küszöbét, nem pedig azzal a meggyőződéssel, hogy a szerfelett hosszú szertartással bűnei bocsánatáért és idvességéért most alaposan megdolgozott.» (Folyt, köv.) Kis József. Indokolás. (Folytatás.) A délelőtti és délutáni isteni tiszteletek rendje közt eddigelé se tettünk nagy különbséget, ezután se tehetünk. A különbség legíélebb az volt, hogy egyh. beszéd helyett biblia- és kátémagyarázat járta s hogy a beszéd utáni imádság a legtöbbször elmarad. A délutáni istenitisztelet rendjének tehát továbbra is olyannak kell lennie, mint a délelőttinek. Az ünnepnapokon azonban délután is e. beszédet kell tartani, hogy az ünnep alkalmi színezete el ne halványodjék. Biblia- és kátémagyarázatok nak vasárnap délutánokon van helye. A hálaadás se maradjon el délután; ellenben a liturgiái könyörgés el marad s legfelebb a betegekért lehet könyörögni. Különben pedig az apostoli intelmet a Miatyánk kövesse stb. 6. §. Ennek a rendelkezésnek felvételét és szigorú alkalmazását az a különbség teszi szükségessé, hogy a lelkészi tiszt is más, a tanítói tiszt is más még egyházjogilag is, tehát annál inkább más liturgiái szempontból. A liturguszt elvileg csak liturgusz helyettesítheti s ennek az elvnek a következményét a tanítóra nézve kénytelenek vagyunk levonni, különbséget kell tennünk a kettőjök által végzett istenitisztelet és istenitisztelet között. Az urasztali szolgálatot egészen a lelkésznek kell fenntartanunk. Nem fog ez ártani a tanítók tisztességének és tekintélyének semmit sem, hiszen a katedrái szolgálatra ezutánra is jogosítottak lesznek; másfelől azonban tagadhatatlanul erősbíteni fogja a lelkészi tekintélyt éppen azon a téren, ahol ezt a tekintélyt mind vallásos, mind egyházi szempontokból múlhatatlanul fenn kell tartanunk. De fel kellett vennünk ezt a rendelkezést a tanító érdekében is, mert ilyenkor kettős szolgálatot teljesítvén, erejét és egészségét kímélni tartozunk. Úgy hisszük azért, hogy az itt javasolt rend, amely mindig csak kivételes, kényszerüségszülte esetekre vonatkozik, további megokolás nélkül is bátran elfogadható. A 7. §. rendelkezése oly esetekre szól, midőn a lelkész átengedi ugyan a prédikálást valamely erre illetékes egyének, p. o. a papjelöltnek, ünnepi követnek, tanítónak, de az istenitiszteletre mindamellett is elmegy, aminthogy el is kell mennie, ha otthon és szolgálatkópes állapotban van: ilyen esetekben feltétlenül szükséges és illendő is, hogy a liturgiális szolgálatot a lelkész mulhatlanul elvégezze. A 8. §. azt teszi lehetővé, hogy az istenitiszteletet két lelkész is végezhette ott, ahol két vagy több lelkész hivataloskodik vagy van jelen az istenitiszteleten. 9. §. A hétköznapi istenitiszteletek, minthogy azok ból a főistenitiszteleti cselekmény, az igehirdetés rendszerint hiányzik s minthogy azok el is hagyhatók, sőt néhol meg se tarthatók : hiányos vagy mellékistenitiszteleteknek tekintendők. Rendjük, éppen ezért sokkal egyszerűbb. Azonban, minthogy még igy is állandó gyülekezeti istenitiszteletek azok, ugyanazért a lelkész urasztali fohászával kell kezdődniük. Ez az 1-ső szám. A 2 — 4. számok maradnak úgy, amint eddig is voltak és pedig a szószéken mondandó Miatyánkkal, itt azért úgy, mert a Miatyánk összefoglaló imádság lévén s itt csupán az előtte elmondott reggeli vagy esteli imádság koronájának tekintetvén, a szószékről kell elhangoznia. Új lenne az 5. sz. alatt levő egy énekvers, részint rögtönös gyülekezeti visszhangul, részint azért is, hogy azalatt a lelkész a szószékről lejöhessen s a megáldást, esetleg a hirdetést már az urasztalánál végezhese. S mert ahol kezdte, ott kell végeznie. Ennyi változatosságot a hétköznapi istenitisztelet is megérdemel. A délutáni istenitiszteletnek olyannak kell lennie, mint a délelőttinek. A 10. §. rendelkezése a 6. §. indokolása alapján önként érthető. A bibliamag yarázatos hétköznapi istenitiszteletek rendjét — 11. §. — a már elmondottak után szükségtelen indokolni. A második fejezet a rendkívüli istenitiszteleti cselekményeket vagy a szorosabb értelemben vett szertartásokat tartalmazza ; első címében pedig legfontosabb szertartásainkról, a sakramentomok kiszolgáltatásáról beszól, előbb a keresztségről, azután az úrvacsoráról. Itt a 12. §. elsőbben is a keresztelés rendes helyét és idejét szabja meg. Rendes helye, úgy régibb kánonaink, mint a régi és jelenlegi gyakorlat szerint, csak a templom lehet, vasárnapokon és ünnepeken a délutáni, hétköznapokon a reggeli istenitisztelet végeztével. Rendkivülileg azonban a templomon kívül is ke-36*
