Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1905-09-03 / 36. szám

Tizenötödik évfolyam. 36. szám. Pápa, 1905. szeptember 3. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖBÉBŐL. A DUNÁNTÚLI EY. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős ===== szerkesztő czimére küldendők. -Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre Megjelenik minden vasarnap, 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János- főmunkatárs czimére küldendők. —_ Az istenitiszteleti rendtartásra vonatkozó javaslatok. (Folytatás.) A második fejezet szól a rendkívüli isteni­tiszteleti cselekmények vagy szertartásokról. A keresztelés helyét, idejét a két javaslat egyezően állapítja meg; tegyük hozzá, hogy igen helyesen. A keresztelés rendjére nézve azonban már eltér a két javaslat. A bizottság javaslata köz­kézen forogván, csak Novákét jegyezzük ide: 13. §. A templomban való keresztelés rendje ez : 1. L. Fohász (k.); 2. Gy. Alkalmi ének: 1. v. 3. L. Megkérdezi a keresztszüléket: kíván­­ják-e, hogy a jelenlevő csecsemőt (csecsemőket) megkeresztelje? Felelnek: igen. Ha a megkerez­­telendő felnőtt egyén : akkor azt magát kell meg­kérdeznie (k.). 4. L. Szertartási beszéd a keresztségről, a sze­­reztetési igék alapján vagy azok alkalmazásával (sz.) 5. L. Könyörgés (sz.) 6. L. Keresztelés (k.) 7. L. Megkérdezi a keresztszülőket: ígérik-e, hogy a megkeresztelt egyén az Atya, Fiú és Szentlélek Isten nevének ösmeretóben és félel­mében fog neveltetni? Felelnek: igen (k.) 8. L. Megáldás (k.) 9. Gy. Ének, Itt Kováknál azt kívánnám, hogy a 7. p. a. jelzett teendőt már a 3. p. a. végeznénk el. így csak némileg térnénk el a régi szokástól. A bizottsági javaslat is eltér a mi régi szo­kásunktól abban, hogy a könyörgés nem lenne a szertartási beszéd után mindjárt; pedig a régi szo­kásunk egészen természetes és következetes. Kovák e részben követi a mi szokott eljárásunkat. A felnőttek megkereszteíésének rendje Ko­váknál ez: 1 — 3. mint a kisdedeknél. 4. Szertartási beszéd (sz.), melynek végén a megkeresztelendő vallástételt tesz (k.) 5 — 6. mint a kisdedeknél. 7. Megáldás, melynek keretében a L. az illető egyént az úrvacsorával való élésre is fel­hatalmazza, tehát konfirmálja (k.) 8. Ének. Csak azt kívánnám, hogy a 6. p. után ven­nénk fel a Miatyán kot, mint a bizottsági javas­lat fel is veszi. Ennek itt valósággal igen ért­hető oka lenne. Az úrvacsora-osztásról a bizottsági javaslatnak 12 —16. Kovákénak pedig a 16 — 21. §-ai intézkednek. A bizottsági javaslat a kiosztás alkalmaira nézve megtartja a régi szokást: Kovák javasla­tát itt is indokoltabbnak tartom és semmit se félnék attól, hogy annak életbeléptetése valami nagy visszatetszést keltene; megértené azt a mi népünk, hogy nagypénteken sokkal inkább he­lyén van az úrvacsora kiosztása, mint husvét­­kor. A böjt első vasárnapjának sincs különös jelentősége. E javaslat szerint ötször lenne úrvacsora, u. m. nagypénteken, pünköstkor, szept. első, nov. első vasárnapján és karácsonykor. Az új-kenyérre való urvacsora-osztás napja azonban kissé későre van téve, valamint az új-bori alka­lomé is. Ezeknek a napoknak lehetőleg közel kell esni ahoz az időhöz, amikor népünk kezd élni az új terméssel; tehát augusztus és okt. 3-ik vasárnapja lenne a legkésőbbi nap. De nem 36

Next

/
Oldalképek
Tartalom