Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1905-08-27 / 35. szám

611 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 612 t;»i tanító, tanító gyám-pénztárnok, Balassa Kálmán számvevő, Kenessey István tanító képviselő a hivatalos esküt letették. Kerületi képviselőkké 1906,1907 és 1908 évekre ismét megválasztattak: Cseh Sándor, Gózon Gyula lelkészi-, Kenessey Móricz és Dr. Vadnay Szi­lárd vil. képviselők. Az esperesi jelentés kegyelettel emlékezett meg Csengéi Kis Dávid b.-udvari, Földes Sándor köveskállai, Balassa Dezső mohai volt lelkész, úgy Fejes Gábor mencshelyi és id. Borbély Károly volt tanító testvéreinkről. Elköltözött nemes lelkek ! Legyen emléketek áldott, álmotok édes, nyugalmatadó. Azután feltárja az élők munkáját. Az egyház és iskolalátogatás fontos tényében az esperessel részt vettek Mórocza Kálmán em. gondnok és Jákóy Pál em. tanügyi biz. elnök, Kádártán és Szentgálon Pap Sándor kir. tan­­felügyelő társaságában. Az egyházi, a valláserkölesi élet munkálása s előbb vitele tekintetében mindenütt, minden egyház kebelében töreavés s odaadó igyekezet tapasztalható. Az egyházmegyei élet mozgalmát és élénk erejét tüntetik fel a statisztikai adatok. Anyaegyház van 34. leányegyház 7, fiók egyház 1. Népesség: 19149, minden­napi iskolaköteles 2091 ; mind járt iskolába. Ingó és ingatlan vagyon értéke 1764559 28 K. teher 61608'83 K. Az adakozások örökké buzgó forrása az idén is csergedezett, s az adományok főösszege : 8672-79 K. Tőkepénz 7967P56 K. Alapítványok főösszege 37886 53 K. Építkezésre fordittatott 21124 09 K. B.-Udvariba Tánczos Gyula, Köveskállára Váczy Dezső választattak lelkészekül. Segédlelkészek : Eötvös Sándor B.-Füredre, Zergi Mihály Monoszlóra, helyettes lelkészek: Patay Árpád K.-Kállára, Patkó Károly Li­­térre, Velegi István B. Udvariba, Takácsy Dániel Mo­hára — helyeztettek. A püspöklátogatásról felvett „Emlékkönyv“ el­adása folyamatban van. A tartalmas és érdekes könyv megrendelhető 2 koronáért Demjén Márton veszprémi lelkésznél. A veszprémi egyház főgondnoka Kenessey Móric, az egyházmegye elnökségével egyetértve, nagyszabású, házavató estélyt rendezett a veszprémi ref. lelkészlak és tanácsterem építése alkalmából március 9 én, melyen az egyházmegyét Gózon Gyula em. tanácsbiró és Mórocza Kálmán em. gondnok képviselték. Az estély tiszta jö­vedelme a veszprémi építés javára 636 kor. volt. Az építkezés 8 ezer koronába került, melyhez az egyház­megye 2000 koronával járult. Az esperes urnák a káplánok elhelyezésére vonat­kozó azon intézkedése, hogy ahol teljes ellátást nyer a helyettes, ott 300 koronát és a stólát, —- ahol pedig ellátást nem nyer, ott 1000 koronát és a stólát kapja évi fizetésül — helyeslőleg tudomásul vétetett. Megerősíttettek mint újonnan választott tanítók : Rózsás Ferenc Monoszlón, Gócz Elek Tótvázsonyban, Puskás Apollónia Veszprémben, Balassa Kálmán Szt.­­Gálon, Szűcs Jenő Szentgálon, Laszip György A.-Őrsön, Csordás Etelka F ..-Őrsön, Köntös Dezső Kövesden. A tanító gyámolda vagyona 9003 kor. 61 fillér. Hátralék nincs, ami dicséretre méltó. Berki József nyu­galomba vonult szentgáli tanítónak, ki 40 évet töltött szép sikerekkel a tanítópályán — a közgyűlés köszöne­tét mond. Az 1905 évi közalapi járűlék 1537 koronában ál­lapíttatott meg. Száz Kálmán közalapkezelő pénztárnok 1904. évi számadása jóváhagyatott s neki a felment­vény megadatott Az em. közpénztárában kezelt tőkék összege 29407 kor. 02 fill. Szeness Imre azt indítványozta, hogy mi­után az egyházmegye pénzei a takarékpénztárakban 3 — 4% kamatot jövedelmeznek, —- magánosoknak kiadott kölcsönökért pedig az egyházmegyei pénztárak 7‘2l,/„-ot vesznek és ily magas kamatra a pénz nem kell : vegye ki az egyházmegye pénzeit a takarékpénztárakból és 6%-os kamat mellett magánosoknál gyiimölcsöztesse. E komoly meggondolást és tanulmányt igénylő ügyben tanácskozásra és javaslattételre kiküldettek Szenes Imre, Csajtay Máté és Száz Kálmán pénztárnokok, úgy Fodor Gyula em. ügyész és Dr. Csomasz Béla em. vil. főjegyző. (Folyt köv.) Demjén Márton, __________ em. főjegyző. Tanítónők végezhetnek-e kántori teendőket? — Gyűlési tárgyalás. — (Folyt, és vége.) Ha áll az az eset, hogy a küngösi tanítóság kán­­torság egyúttal, tehát a fenti javaslat szerint az alkal­mazott tanítónő végezheti a kántorsággal most együtt­járó temetéseket, kérdem, ha a küngösi egyházban, mint a legtöbb leányegyházban a tanító templomi istenitisz­teletet is végez, hát vájjon az is megengedhető volna-e neki, valamint a többi kántártanító helyén kényszerű­ségből alkalmazott nőtanítónak? Mert nem lehet figyel­men kívül hagyni azt, hogy kényszerűségből—férfi hiányá­ban — szoktak nőtanítót alkalmazni, de a kántori te­endők végzésére eddig sehol sem kötelezték őket, ez­után pedig a leendő törvény értelmében nem is lehet. Ennélfogva, ha kötelezni általánosan nem lehet mind­egyiket, akkor a bátrabbakat határozottan el kell til­tani, amit a mezőföldi egyházmegye helyesen is csele­kedett, mikor Küngösön a kisasszonyt a temetések vég­zésétől eltiltotta. Még egy számba vehető érvet hallottunk, t. i. azt, hogy ez meg van külföldön, sőt ó Budán is. Az elsőre azt jegyzem meg, hogy magyar ref. egyházunk helyzete sok tekintetben elütő a külföldiektől, azokat mindenben nem utánozhatjuk, mert ha esetleg nőkán­torunk van is, annak teendője csak a templomi orgo­­názás, de temetésre és még hozzá lelkész teendőjét vé­gezni nem mennek sem külföldön, sem Ó-Budán, hol nő orgonista is csak volt, mire vonatkozólag álljon itt az ó budai ref. lelkész urnák hozzám is a „Prot. Egyh. és Isk. Lapl‘-ba is beküldött nyilatkozata: „A mező­földi ref. egyházmegye közgyűlésében egy felmerült eset alkalmából hivatkozás történt reánk, hogy a kántori tisztet nálunk nő teljesíti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom