Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-07-16 / 29. szám
507 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 508 el a fegyelmi vizsgálatot. Ugyanez év szept. 28-án az egyházkerületi bíróság esperesi hivatalától az E. T. 398. §. b. p. alapján fölfüggesztette és pótvizsgálatot rendelt el ellene. Ennek folytán aztán esperesi hivataláról lemondott. Utódja 1898. január 25-én foglalta el az esperesi széket. Az egyházkerületi biróság 1898. márc. 18-án «lelkészi hivatalától 1/2 nyugdíjjal való elmozdítással bünteti, egyidejűleg —i lelkész! állásától a mai naptól kezdődőleg jelen Ítélet jogerőre emelkedéséig felfüggeszti.» Vádlott az Ítéletet megfelebbezte s lelkészi állásában több, mint egy éven át háborítatlanul megmaradt. A konventi biróság csak 1899 április 11. tárgyalta a fölebbezést és a vádlottat hivatalától való végleges megfosztásra Ítélte. Ezután következett a perújítás 1899 szept. 17-én. Ezt az ügyet a Dunántúli Prot. Lap 1900 évi 4. és 5. számaiban Tanácsbiró részletesen ismertette. Úgy látszik «a konventi biróság tekintélyes számú tagjai, élükön az elnökséggel» most már — talán akkor is — egészen úgy vélekednek, mint a mi Tanácsbirónk. Következőkben kivonatosan lenyomatjuk 1900-ban kiadott véleményét, következtetéseit ez ügyben. Az elmozdított lelkész azonban perújítással élt. A perújítási kérvény fölött a múlt év szept. ltj án döntött egyházkerületi fegyelmi bíróságunk. A vonatkozó tárgyalás megolvasható az 1899. évi szept. 17. s köv. napjain Csurgón tartott egyházkerületi közgyűlés jegyzőkönyve 178 — 182 lapjain. A biróság a per újítási kérelemnek helyt adott s új vizsgálat tartásának szükségét nem látván, a fegyelmi ügy érdemében való azonnali tárgyálását elrendelte. Ennek a végzésnek az indokolásán én ismét igen fennakadtam és nem is tudok vele megbirkózni ma se 1 Az egyházkerületi bíróságnak 1898. évi Ítélete indokai között ezeket olvashatjuk „vádlott ezen alapítványt (Vincze Sámuelné) önhatalmúlag kezelte, jövedelmét a jogosult egyház megkérdezése nélkül — habár iskolai célokra — felhasználta, sőt 4•/. alatti számadása szerint magát az alapítványi tőkét is 2725 frt 17 kr erejéig elprédálta s az által annak örök időkre való fentartását lehetetlenné téve, az i —i ev. ref. egyházat az alapítvány nagyobb részétől megfosztotta, a kezére jogellenesen jutott alapítványt hűtlenül kezelte. Megállapítható vádlott lelkész ellen azon bűnös cselekmény is, hogy ezen alapítványról 1897. évi május 9-ike előtt (1876 óta, tehát 21 évig !) számadást nem vezetett, hogy az ügyiratoknál szereplő számadásait utólagosan (talán csak hogy a bíróságot félrevezesse ? !) midőn a fegyelmi eljárás által szorítva volt, állította össze, s az alapítványi tőke jelentékenyebb részét nem gyümölcsöztette, hanem saját céljaira használta. . . . Vádlott lelkész urnák az említett 1675 frt 80 kr (az i—i egyház javára az egyházkerületi pénztár által folyóvá tett s 1891. julius 1-től 1898. márc. 2-ig vádlott lelkész kezén volt összeg) kezelésére s gyümölcsöztetésére vonatkozólag tett három rendbeli egymással ellenkező nyilatkozatáról megállapítja a biróság, hogy vádlott lelkész az 1675 frt 80 krt, vagy legalább is annak f. hó 2-án készpénzben átadott részét 1139 frt 41 krt gyüraölcsözőleg nem kezelte, hanem jogtalanul önmaga használta s a f. hó 1-én kelt számadásába, az ott megjelölt évekre 4°/0 kamatot csak jogellenes cselekménye elpalástolására vette fel, megállapítja tehát, hogy ezen összeget hűtlenül kezelte. A perújítást megengedő s az ügynek érdemben való tárgyalását azonnal elrendelő végzés indokai pedig ezek: „A perújítási kérvény kapcsán 3. 6. 8. sz alatt bemutatott okiratok, valamint főt. püspök úr által arról kiállított nyilatkozat, hogy az i — i ev. ref. egyház kerületi kölcsönétek kamatai, a Vincié Sámuelné-féle alapítványból jogosulatlan fizetések által felhasznált összeg és a gyönyyösmettéki egyház részre visszatérítendő összeg az i —i ev. ref. egyház 17 vagyonos tagja által kiállított 3 drb adóslevéllel teljesen fedeztetett, az ügy lényegére tartozó, eddig nem használtatott oly új bizonyítékot képeznek, melyek alkalmasoknak látszanak arra, hogy a korábbi tényállást megváltoztassák. Miért is a perújítási kérelemnek az egyh. törvények 394. § a alapján helyt kellett adni, s mivel ezen bizonyítékok közokiratot képeznek, új vizsgálat szüksége nem forogván fenn, az érdemben való azonnali tárgyalás az egyh. törv. 397. §. alapján elrendelendő volt.“ A tárgyalást a biróság megtartván, a konvent fegyelmi bíróságának Ítéletét hatályon kívül helyezte, a vádlott lelkészt hivatalos kötelességeinek elhanyagolása s pontatlan teljesítése által elkövetett s az egyh. törv. 301. §. 7. pontban minősített fegyelmi vétségben mondta ki vétkesnek és ezért 50 frt pénzbírsággal büntetette. ítéletét azzal indokolta, hogy a hatóságilag „megállapított követelési összegek az i —i egyház 17 vagyonos tagja által kiállított haszonösszegü 3 drb adóslevéllel teljesen fedeztetvén, vádlott lelkész kötelességmulasztása folytán semmi kár elő nem állott; továbbbá vádlott azon cselekményéből, hogy ezen követeléseket teljesen rendezte, megállapítja azt is, hogy vádlott eljárásában károsítás)' szándék — amely nélkül a hűtlen kezelés ténye nem állapítható meg — nem forog fenn/ Én itt megint nem tudok eligazodni. Az „új bizonyítékot,“ a 3 adóslevelet sehogy se tudom olyannak tartani, ami az alapper Ítéletében és annak indokolásában felsorolt bűnös cselekmények meg nem történtét kétségtelenné tenné. Kérdem u. i. magamtól: halomra dönti-e ez a 3 adóslevél azt a vádat, hogy a Vincze Sámuelné-féle alapítványnál „nem lehet megállapítani, hogy a birtokot ki adta el és hogy arról adás-vevési szerződés lett-e kiállítva? Megdönti-e azt a vádat, hogy a vádlottnak „nem állott jogában a Szörényi bir-