Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-07-16 / 29. szám
Tizenötödik évfolyam. 29. szám. Pápa, 1905. julius 16. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. A Z EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖEÉBOL. A DUNÁNTÚLI EY. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények ^ Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős Meqjßleilik minden Vasárnap. 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János . szerkesztő czimére küldendők. ■ ===== főmunkatárs czimére küldendők. -Br. Bánffy Dezső és a Magyar Szó. E cim al-.tt az Erdélyi Protestáns Lap kötelességének tartotta szót emelni az ellen a vád ellen, amellyel a Magyar Szó, illetőleg ennek egyes munkatársai Bánffy Dezső konventi elnököt illették, Ampringenhez és Karaffához ha8onlítgatva őt azért, mert egy — már innenonuan 6 éve elintézett fegyelmi ügyet újra elő akart vétetni. Aztán egyenesen felénk fordul és azt mondja: «Vártuk, hogy a közvetlenül érintett egyének, talán éppen a dunántúli kerület nagyérdemű püspöke, vagy legalább is annak a kerületnek «hivatalos közlönye», a Dunántúli Prot. Lap fog helyreigazítást közölni az oly méltatlanul megvádolt konventi világi elnökre nézve a M. Sz.-val szemben. Sajnos, eddig legalább hiába vártuk. Pedig úgy Ítéljük, sürgős kötelesség lett volna ez, azzal a súlyos váddal szemben, amellyel a M. Sz. br. Bánffy Dezsőt illette.» Hát bizony mi nem szóltunk ehez az ügyhöz és hogy ha az Erdélyi Prot. Lap egyenesen ránk nem mutat s mintegy föl nem hív szólásra, nem is szóltunk volna. Nem szóltunk volna, mert a mostani perpatvarnak alapját képező ügyet most már csakugyan bevégzettnek tartjuk mi is. Aztán közelebbről nem is tudjuk, hogy hogyan, mi okon akarta báró Bánffy újra elővétetni ezt az ügyet. Másrészről meg a M. Szó annyiszor támadja Bánffyt, hogy nem tarthatjuk kötelességünknek Be a folytonos védelmezést, se a figyelmeztetést, hogy benne konventünk és zsinatunk világi elnökét is kisebbíti. Ez utóbbit lapunk különben is egy érdemleges vezércikkben, a múlt évben, aug. 14. megtette. E lap múlt számában, a szerkesztői izenetben megmondottuk már, hogy az Erdélyi Prot. Lap által kívánt mind a két irányban, a kellő időben megtettük kötelességünket. Szívesen nem szólnánk az ügyhöz még a felszólítás után se, ha azt nem látnok, hogy bizonyos alapos tévedésben van az Erdélyi Pr. L. még most is abban a nagyon kínos ügyben. Most már annál kínosabb, mert nem csak egy esperes, illetőleg lelkész súlyos fegyelmi vétségeiről; de egyház, kerületi bíróságunk tekintélyének csorbulásáról is van szó. Az E. Pr. L. azt Írja, hogy azt a bizonyos lelkészt <a konventi bíróság harmadfokon hivatalvesztésre Ítélte. Ám az érdekeltek módját találták a perújításnak s ennek rendjén a két alsóbb fokú bíróság egybehangzó s igy a konventi bírósághoz újra fel nem került ítélettel szelíden ítélte el, meghagyván hivatali jellegét. Tehát a két első bíróság — igaz, perújítás rendjén — megváltoztatta és dezavuálta a legfelsőbb biróság jogerős Ítéletét.» Nem, kérem; az illető fölött, mint volt esperes és lelkész fölött első fokon az egyházkerületi bíróság ítélkezett.. Tehát az alapperben csak az egyházkerületi és konventi bíróságok Ítélkeztek; a perújításnál pedig csak az egyházkerületi bíróság. Hogy azok előtt, a kik nem ismerik ezt az ügyet, kiváltképen pedig az Erdélyi Prot. Lap előtt, világos legyen annak egész menete, elmondom még a következőket: Az illető esperes-lelkész ellen az egyházkerületi közgyűlés 1897. inárc. 24-én rendelte 29
