Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1905-06-11 / 24. szám

423 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 424 Zsinati beszámoló. A második tárgy — az egyházi tör­vénykezés tervezet, dr. Nagy Dezső előadó vezetése mellett, mivelhogy kifogástalanul volt előkészítve, aránylag meglehetős gyors tempó­ban lett letárgyálva. Az új törvény két részből fog állani. Az egyik: a fegyelmi bíróság, a másik: a közigaz­gatási bíróságokról szóló rész. Ez a munkameg­osztás a régi törvényben nem volt keresztülvive. A fegyelmi eljárás szakaszai gyakran ellent­mondásban állottak a közigazgatási eljárás sza­kaszaival. Nem volt az egész áttekinthető. Az lett a cél, hogy a nem biráknak is áttekinthető legyen az egész eljárás. Ujitás az, hogy jövőre nemcsak az egyházi tisztviselőkre terjesztetik ki a fegyelmi szakasz, de az egyes egyháztagokra is, ha azok az egyház érdekei ellen tennének. A büntetések során az «intésnek» mint rendbüntetésnek behozatala lesz az újítás, melyet a fegyelmi eljáráson kívül az egyházi felsőbb hatóság fog alkalmazni. Szintén új in­tézkedés az is, mely Garzó Gyula nagy meg­­okolással beterjesztett indítványára lett elfo­gadva, hogy az egyházmegyék és egyház­­községek által fent artottközépiskolák tan árai, a fegyelmi vé.ség tekintetében az egyh­­megyei biróság hatáskörébe utaltattak. Az új törvény tehát csak abban fog kü­lönbözni a régitől, hogy a fegyelmet szigoruab­­ban gyakorolja és az egyházi bíróságok hatás­körét, az eddigi általános instrukciók helyett, szorosabban körvonalozza. A fegyelem szigorí­tásában az az elv győzött, melyet Bartók György püspök úgy formulázott, hogy a kálvini szellem a fegyelmet össze tudja egyeztetni a szabad­­elvüséggel . . . A harmadik tárgy a lelkészválasztási törvény tervezete, mely a bizottsági tár­gyalások retortáin átszürődve, a nyilt ülésben, mint a korlátlan szabad választás törvénye csa­pódott le. A konventi tervezet tudvalevőleg még min­dig az egyházak osztályozása s a lelkészi minő­sítés elvi alapján készült. Ezt az irányzatot képviselte és védte a bizottságban s a fórumon is Sass Béla előadó. De ám, már a bizottsági ülés is előre vetette árnyékát annak, mi a nyilt ülésben bekövetkezet. Meczner Béla az abauji egyházmegye gondnoka, kinek az egész dolog­ban oroszlán része van, hévvel és meggyőző erő­vel előadott beszédben bebizonyította, hogy az osztályozási rendszer a magyar protestantizmus­sal és a magyar református egyház szellemével teljesen ellenkezik. S felszólalása oly erős ha­tással volt a többségre, hogy az osztályozás és minősítés hívei törpe minoritásban maradtak. A karzat is teles teli volt ez alkalommal. Máskor csak egy-két hölgy — a vidékről feljöt­tek közül, — érdeklődött a tárgyalás panorámá­ján, de most szokás ellenére, eljöttek a buda­pesti ifjú theologusok is, s kétség kívül szép­séges fellegvárakat látva — a jövőre, meg­elégedéssel távoztak a zsinati atyák közül. Tárgyalás közben szóba került a Lutherá­nusoknál divó próbaszónoklat kérdése is. Schiller szerint azonban: «Fortuna szakítván egy kedvenczével — egy nap: a Bölcsességet kérésé fel.» Bartók püspök s Morvái a baranyai pap, pró­bálták ugyan az «öblös» és lágy hangok­ban ekszperimentálni szeretők kedvéért a csoda gyermeket keresztelési ruhába öltöztetni, s már­­a közhangulatból úgy látszott, hogy a retiráda a mienk lesz, midőn a többek közt péld. Bak­­say, Antal Gábor, Molnár Béla és most is — a zsinatnak egyik legeslegkiválóbb tagja: Miklós Ödön (a papi palást érdekében) felszólaltak és a próbaszónoklat 31 pártoló szavazat ellenében szerencsésen elbukott. Az egyházak osztályozása s a lelkészek mi­nősítése tehát töröltetvén, az új választási tör­vény igy szövegeztetett: «Rendes lelkésszé bár­­mely egyházközségbe választható minden ren­des lelkész, missziói, tábori, fegyházi, fogházi kórházi lelkész; állami, alapítványi és törvény­­hatósági közintézeteknél működő lelkész, theol. akad. rendes tanár, lelkész-jellegü középiskolai és tauítóképzőintézeti rendes tanár, — továbbá minden olyan teljes korú helyettes és segédlel­kész vagy állandó vallástanító, aki második lel­kész képeaségi vizsgálatának sikeres letétele után, két teljes évet folytonos gyakorló lelkészi szol­gálatban töltött». . . . A negyedik tervezet, a köznevelés és közoktatási törvény tervezete, már hosszabb időtt vett igénybe a nyilt tárgyaláson. Sok volt a professzor, kik birták beszéddel és érvekkel is. Az akadémiai, főgimnáziumi s a tanítóképezdei tanárok közt szintén jól esett látni a 4000 tagot számláló tanítói testületnek egyet­len képviselőjét, Simon Károly pótképviselőt, kinek zsinati képviselővé lett megválasztása oly nagy port vert fel a választások alkalmával. A tárgyalás közben, — mint méltóztattak azokról is a szaklapokból és a zsinat után, az orsz. ref. tanáregyesület közgyűlésén felmerül­­tekből értesülni, — több oly intézkedés is tör­tént, amely a közéletben ugyanolyan lamentá­­ciót művelt, mint. péld. a lelkészeknek és taní­tóknak az egyház céljaira való megadóztatása. E dolgok közt eminenter a vallástaná­rok minősítése s a tanítók és tanárok házassági ügye okozott hosszabb dis-

Next

/
Oldalképek
Tartalom